Lakatos Géza

Lakatos Géza
Született	1890. április 30. Budapest
Elhunyt	1967. május 21. (77 évesen) Adelaide, Ausztrália
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Szomjas Lujza
Foglalkozása	katonatiszt, politikus
Tisztsége	Magyarország miniszterelnöke (1944. augusztus 29. – 1944. október 16.)
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Kitüntetései	a Magyar Érdemrend nagykeresztje a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a Magyar Érdemrend tisztikeresztje A Vaskereszt Lovagkeresztje Vaskereszt 1. osztálya Iron Cross 2nd Class Recipients of the Napoleonic order of the Iron Crown Osztrák Császári Vaskorona-rend
A Magyar Királyság 36. miniszterelnöke
Hivatali idő 1944. augusztus 29. – október 16.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Sztójay Döme
Utód	Szálasi Ferenc
Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg parancsnoka
Hivatali idő 1943. augusztus 5. – 1944. április 1.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Jány Gusztáv altábornagy
Utód	Veress Lajos vezérezredes
Magyar Királyi 1. honvéd hadsereg parancsnoka
Hivatali idő 1944. április 1. – 1944. május 15.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Náday István vezérezredes
Utód	Beregfy Károly altábornagy
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakatos Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök.

Élete

Emléktáblája az erdélyi Csatószegen.

Pályájának kezdete

A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd - édesapjának korai halálát követően - Kálmán nevű testvérével együtt a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél, majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára (Kriegsschule), amely az első világháború kitörése után megszűnt.

I. világháború

Az orosz frontra került, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként szolgált. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején – 1919 májusában – a Magyar Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, végül beállt Horthy Miklós Nemzeti Hadseregébe.

Katonai karrierje

A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán (Vkf-2) dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai magyar követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki.

Politikai szerepe

A Sztójay-kormány leváltását követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.

A második világháború után

1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. 1951-ben kitelepítették a hajdú-biharmegyei Egyekre feleségével, Kálmán fiával és lányával együtt, ahol 1953-ig mezőgazdasági alkalmi munkából élt. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.

Művei

• Korszerű hadvezetés; Griff, Kassa, 1943
• Ahogyan én láttam. Visszaemlékezések; Druck Molnár, München, 1981 (Auróra könyvek)
• Ahogyan én láttam; szerk. Antal László, jegyz., utószó Szakály Sándor; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
• As I saw it. The tragedy of Hungary (Ahogyan én láttam); angolra ford. Mario D. Fenyo; Universe, Englewood, 1993

Kitüntetései a viselési sorrendben

• Magyar Érdemrend nagykeresztje hadiszalagon, kardokkal (1944. június 22.)
• Különös Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Nagy Aranyérme hadi szalagon, kardokkal (1944. május 10.)
• Magyar Érdemrend középkeresztjéhez a csillag
• Magyar Érdemrend középkeresztje (1938)
• Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1934)
• Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme, szalagján a másodízben adományozott hadi szalagos, kardokkal ékesített Ezüst Katonai Érdemérem kisebbített alakjával
• Tűzkereszt II. fokozata
• Sebesültek Érme, szalagján egy sávval
• Nemzetvédelmi Kereszt (1943. február 11.)
• Magyar Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
• Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya
• Tiszti Katonai Szolgálati Jel III. osztálya (1930. augusztus 18.)
• Erdélyi Emlékérem
• Német Lovagrend Mária Keresztje
• Német Vaskereszt lovagkeresztje (1944. augusztus 23.)
• Német Vaskereszt 1. osztálya (1944. február)
• Osztrák Köztársasági Nagy Ezüst Díszjelvény (1934)
• Ismétlőpánt a német (porosz) Vaskereszt II. osztályához (1943. szeptember 15.)
• Német (porosz) Vaskereszt II. osztálya
• Osztrák Háborús Emlékérem kardokkal
• Bolgár Háborús Emlékérem

Források

• Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München : Aurora Kiadó, 1981. Aurora könyvek című sorozat
• ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 174–75. o. ISBN 978-615-5465-61-1  

További információk

• vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza, vitezirend.co.hu

Elődje:
Sztójay Döme

Magyarország miniszterelnöke
1944. augusztus 29 – október 15.

Utódja:
Szálasi Ferenc (nemzetvezető)