Nagypalád

Nagypalád (Велика Паладь)
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja (1946. január 22. – )
Járás	Nagyszőlősi járás (–2020) Beregszászi járás (2020–)
Község	Tiszapéterfalva község
Rang	falu
Alapítás éve	1400
Polgármester	Bíró Vencel
Irányítószám	90370
Körzethívószám	+380 03143
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Magyar lakosság	1525
Népsűrűség	0,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	123 m
Terület	10,915 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 00′ 01″, k. h. 22° 52′ 56″48.000277777778, 22.882222222222
Nagypalád Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagypalád témájú médiaállományokat.

Nagypalád (ukránul Велика Паладь (Velika Palagy / Velyka Palad')) falu Ukrajnában Kárpátalján a Beregszászi járásban.

Fekvése

Nagyszőlőstől 28 km-re délnyugatra a magyar határ mellett a Túr jobb partján fekszik.

Nevének eredete

Neve a magyar Pál személynév képzős változata.

Története

1332-ben Palad néven említik először. Kezdetben a rozsályi uradalom része volt. Majd a 18. századtól a Kereskényi, Szakadáthy és Kölcsey család birtoka. A Túr és a Batár patakok mentén fekvő falu 1984 lakosából 1967 (95%) magyar nemzetiségű. 1910-ben színmagyar falu volt, 1525 lakosából 12 vallotta magát németnek (1% alatti szórvány) a többi mind magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.

Látnivalók

Református temploma középkori eredetű gótikus volt, melyet a 18. században felújítottak. Ennek felhasználásával épült 1913-ban a mai templom. 1983-ban renoválták.

Nagypaládi református templom

Nagypalád reformációját a legelső vérbeli magyar reformátor, a „magyar Luther”-ként emlegetett Dévay Bíró Mátyás Szatmáron való működésének (1544–1545) tulajdonítják. A XVI. század második felében bizonyíthatóan az új hitet gyakorolta. Első név szerint is ismert tanító pásztora 1580-ban Makrai János volt.

1806-ban a 443 lelkes gyülekezetben Körösi István pap „ditséretesen” prédikált, Kis Bálint rektor a leányokat is tanította. 1944-ig hat osztályos református általános iskola működött.

1808-as krónika szerint „Kő temploma van, mely helyeztetett az helység közepén.... melynek nyugati végén kőből épült tornya vagyon. Ki által építtetett az nem tudatik, de ember emlékezetire a reformátusoktól békességben birattatott és birattatik”. A középkori eredetű gótikus templomot a XVI–XVII. században teljesen felújították. A XIX. század végére a templom állapota leromlott.

A jelenleg 700 ülőhelyes templomot 1913-ban építették neogótikus stílusban. A templomtoronynak a hajóba épített sarkai és a támpillérek klinkertéglából készültek. A templomot 1958-ban teljesen felújították, 1983-ban pedig külsejét javították a hívek adományaiból. 1997-ben a toronysisak felújítására, 2000-ben a templombelső részleges restaurációjára kerül sor. 2001-ben új szőnyeg került a padlózatra.

A reformációt megelőző korból származó harangot 1915-ben ágyúvá öntötték. Ennek pótlására 1926-ban vásárolta meg az egyházközség Egri Ferenc kisgejőci harangöntő mester által bronzból készített 643 kg-os harangját. A másik bronz harangot 1882-ben Szatmáron öntötték.

Az egykor tekintélyes mennyiségű könyvtár és levéltári anyag zöme 1945-ben megsemmisült. Az anyakönyveket elkobozták.

A jelenleg használatban lévő parókia 1918-ban épült. Az előző nagyon régi, jóval kisebb parókián a század elején tűz pusztított. 1950-ben miután a lelkészt elhurcolták, az épület állami tulajdonba került.

1993-ban nyerték vissza rendkívül siralmas állapotban. 1996 őszére a gyülekezet nagy áldozatvállalás árán lakhatóvá tette. Azóta folyamatosan újul, szépül.

2005-ben felépült a parókia széles udvarán egy modern gyülekezeti ház. 2013-ban felújították a templomot.

Források

• Kárpátinfó
• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X