Neoplaszticizmus
A neoplaszticizmus a geometrikus absztrakció egyik legjelentősebb ága. Piet Mondrian a kubizmusból fejlesztette ki, és ő nevezte el, de már 1913-ban jelen volt. Mivel a világ tarkaságában egységet keresett, ezt odáig fejlesztette, hogy művészetében végül szembeállította a dinamikus és statikus erőket. A sík felület, a vízszintes és függőleges vonalak, a fehér, a fekete és a vörös, a kék és a sárga kontrasztjára alapozta. Ezekben az elemekben szeretné megtalálni mindenki számára a közös nyelvet. Művészeti eljárása nélkülöz minden egyéni kifejezést, olyan szépséget kutat, ami nem az egyéni tudatot fejezné ki. Minden egyedi formában a zűrzavart látja.
Története
[szerkesztés]Az első világháború idején, 1917-ben egy művészcsoport, melyhez Mondrian is tartozott, Hollandiában Theo van Doesburg által De Stijl néven folyóiratot indított, s ebben festők, szobrászok és építészek fejtették ki művészetszemléletüket, Modrian a Le Néo-Plasticisme c. esszéjében.
Bútorban, a grafikai, keramikai és fémműves design terén egyszerű és funkcionális formák jöttek létre, melyek belekerültek a 20. század vizuális nyelvébe, és a székek, padok, edények, lámpák, textíliák, reklámok, és tipográfia szabványos formáivá váltak.
Épülettervek Van Doesburgtól
[szerkesztés]-
I. (1923) -
II. (1923) -
Artisztikus épület (1923) -
Építészeti analízis (1923)
Theo van Doesburg aritmetikus festményei
[szerkesztés]-
Kompozíció XI. (1918) -
Kompozíció XII. fekete, fehérben (1918) -
Kompozíció XIII. fekete, fehérben, Nő a stúdióban (1918)
Piet Mondrian által inspirált művek, utánérzések
[szerkesztés]-
2007 -
2007 -
Madrid, 1968 (video) -
2007
Ipari formatervek Van Doesburgtól
[szerkesztés]-
Támla nélküli szék (1929) -
Szék (1930) -
Színes ablaküveg kompozíció III.(1917) -
Vitro (1927)
Művészek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A századvég és a századelő. (Historia del Arte. Tomo IX.) Budapest : Corvina, 1988. A geometrikus absztrakció lásd 213-239. p. ISBN 963-13-2393-5
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.