Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin

Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin
A Szovjetunió 3. Minisztertanácsának elnöke
Hivatali idő 1955. február 8. – 1958. március 27.
Előd	Georgij Malenkov
Utód	Nyikita Hruscsov
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború 1917-es oroszországi forradalmak orosz polgárháború német–szovjet háború hidegháború
Született	1895. június 11. Nyizsnyij Novgorod, Oroszország
Elhunyt	1975. február 24. (79 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Novogyevicsi temető
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)
Foglalkozás	politikus
Vallás	ateizmus
Díjak	Lenin-rend Japán Legyőzéséért emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Vörös Zászló érdemrend Szocialista Munka Hőse Vörös Csillag-rend Szuvorov-rend Kutuzov-rend Order of Suvorov, 2nd class Moszkva Védelméért emlékérem Order of the Cross of Grunwald, 1st class Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Medal "To a Partisan of the Patriotic War" Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem Jubilee Medal "30 Years of the Soviet Army and Navy" Jubilee Medal "40 Years of the Armed Forces of the USSR" A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem Moszkva 800. évfordulója emlékérem Vörös Zászló érdemrend Order of the Republic Grand Cross of the Order of Military Virtue Medal "To a Partisan of the Patriotic War", 1st class Commander with Star of the Order of Polonia Restituta Order of the Partisan Star Order of the People's Liberation Medal "For Liberation of Korea
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin (oroszul: Никола́й Алекса́ндрович Булга́нин; 1895. június 11. – 1975. február 24.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, 1947 és 1949, illetve 1953 és 1955 között honvédelmi miniszter, 1955. február 8-ától leváltásáig, 1958. március 27-éig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.

Élete

Bulganyin Nyizsnyij Novgorodban született, apja tisztviselő volt. 1917-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, a bolsevik frakcióhoz csatlakozva. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1918-ban a CSEKA tisztje lett. 1931-től a Moszkvai Városi Tanács, 1937 és 1938 között pedig az Oroszországi SZSZSZK Népbiztosai Tanácsának elnöke volt. 1938 és 1941 között a Szovjetunió Állami Bankjának igazgatósági elnöki tisztségét és a SZU Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesi posztját töltötte be. 1939-ben bekerült a párt Központi Bizottságába. 1944-től a Honvédelmi Tanács tagja.

1947-ben a fegyveres erők minisztere lett Sztálin utódaként, aki addig a Minisztertanács elnökeként a minisztériumot is vezette. Civil politikusként azért esett rá Sztálin választása, mert a háború után szükségesnek látta a nagy népszerűségre és hatalomra szert tett katonai vezetők feletti ellenőrzésének megerősítését. Bulganyin az év végén megkapta a legmagasabb katonai rendfokozatot, a Szovjetunió marsallja lett. 1948-ban bekerült a Politikai Bizottságba is. 1949-ben a minisztérium élére egy katona, Vaszilevszkij marsall került a helyére, „csupán” a Minisztertanács elnökhelyettesi posztját tartotta meg.

A Sztálin halálát követő hatalmi harcban Hruscsovot támogatta. 1953-tól ismét az átszervezett Honvédelmi Minisztérium vezetője lett, majd 1955-től a Minisztertanács elnöke.

1957-ben azonban csatlakozott azokhoz, akik az SZKP Elnökségében Hruscsov megbuktatására készültek. A csoport lelepleződése után 1958-ban le kellett mondania a miniszterelnökségről, kikerült a párt elnökségéből, majd megfosztották marsalli rendfokozatától is. 1961-től már a Központi Bizottságnak sem volt tagja. 1975-ben, néhány hónappal a 80. születésnapja előtt hunyt el Moszkvában.

Művei magyarul

• A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulója. Beszéd a Moszkvai Szovjet 1950 nov. 6-án tartott ünnepi ülésén; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• Beszéd az SzKbP 19. kongresszusán. 1952 október 8.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1952
• Lenin és Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald művéhez, előre a szocializmushoz. A. Zápotocký, N. A. Bulganyin, V. Sˇiroký beszédei Kl. Gottwald temetésén Prágában, 1953. márc. 19-én; Politikai Kiadó, Bratislava, 1953
• Beszéd a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Szövetségi Szovjetjének és Nemzetiségi Szovjetjének együttes ülésén. 1955. február 9.; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1955
• Az indiai, burmai és afganisztáni útról. Jelentés a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje ülésszakán 1955. dec. 29-én; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
• Az iparfejlesztés feladatairól; Szikra, Bp., 1955
• A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményei; Szikra, Bp., 1955 (Nemzetközi kérdések)
• Az SZKP 20. Kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956-1960. évi hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési tervéhez; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
• Chivu Stoica–N. A. Bulganyin: Nyilatkozat a Román Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségeinek tárgyalásairól. Chivu Stoica elvtárs rádióbeszéde a román-szovjet tárgyalások eredményeiről; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
• N. A. Bulganyin–N. Sz. Hruscsov: Indiai, burmai és afganisztáni beszédek; Szikra, Bp., 1956
• N. A. Bulganyin–N. Sz. Hruscsov: Az indiai, burmai és afganisztáni út; Szikra, Bp., 1956
• Az indiai diadalút. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov történelmi látogatása Indiában; Országos Béketanács, Bp., 1956
• Beszámoló a hatodik ötéves terv irányelveiről; Szikra, Bp., 1956
• A Szovjetunió Kommunista Pártjának 20. kongresszusa. Az SZKP 20. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956-1960-as népgazdaság-fejlesztési hatodik ötéves tervéről; Szovjetunió Kommunista Pártja, Bratislava, 1956
• Nikolaj Alekszandrovics Bulganin: Békeüzenetek; Országos Béketanács, Bp., 1957