Pasadur
| Pasadur | |
 | |
| Pasadur látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Lastovo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20290 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 88 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 8 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 45′ 58″, k. h. 16° 49′ 23″42.766000°N 16.823000°EKoordináták: é. sz. 42° 45′ 58″, k. h. 16° 49′ 23″42.766000°N 16.823000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pasadur témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pasadur falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Lastovo községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 60 km-re délre, Lastovotól légvonalban 6, közúton 13 km-re nyugatra, az ublei kompkikötőtől 3 km-re északra Lastovo szigetének nyugati partján, a Velo és Malo Logo nevű öblökben, részben a szomszédos Prežba szigetén fekszik, mellyel egy kis híd köti össze. Itt található a sziget egyetlen szállodája a Hotel Solitudo.
Története
[szerkesztés]A település területén az első ismert épület a 11. századi Szent György templom volt, melyet az 1930-as években bontottak le. A templom körül temető is volt, melyet az éremleletek alapján a 9. és a 10. századra kelteztek. Ezek a leletek megerősítik, hogy a közelben állt a sziget első horvát települése, mely mindenképpen korábbi volt, mint az először 1000-ben említett mai Lastovo település. 1000-ben Orseolo II. Péter velencei dózse hajóhada rajtaütött a neretvánok lastovoi megerősített településén, elfoglalta és felgyújtotta azt. A harcokban a sziget lakosságának nagyobb része elpusztult. A velencei források szerint csak 36 család maradt életben. A velenceiek megszállták a szigetet, mely még 1026-ban Orseolo Ottó idejében is velencei kézen volt. Nem sokkal ezután azonban I. István horvát király kihasználva a velenceiek problémáit és II. Baszileiosz bizánci császár halálát visszafoglalta Lastovot.
A 12. századra a többi horvát területekkel együtt a horvát-magyar királyok uralma alá került. Ebben az időben Lastovo is széleskörű autonómiát élvezett. A következő időszakban hol magyar, hol velencei, hol bizánci uralom alatt találjuk. Miután 1180-ban III. Béla magyar király felszabadította a bizánci uralom alól a Hvari egyházmegye fennhatósága alá rendelte. 1252-ben lakói önszántukból csatlakoztak a Raguzai Köztársasághoz, mely belső autonómiát ígért a számukra. 1486-ban megszűnt a lastovoi autonómia, miután a helyi tanácsot a raguzai nagytanács alá rendelték. A jogok megnyirbálása 1602-ben a szigetlakók lázadásához vezetett, melyet a raguzai hatóságok véresen fojtottak el. 1603-ban a lázadók hívására velencei csapatok szállták meg a szigetet, mely 1606-ban visszatért a Raguzai Köztársaság fennhatósága alá. 1652-ben újabb lázadás tört ki, melynek során a lastovoiak újra felajánlkoztak a Velencei Köztársaságnak, amely azonban ezt ekkor már az újabb felkeléstől tartva elutasította. Ezek után Lastovo végképpen elveszítette az önrendelkezést és most már a köztársaság által diktált feltételekkel a Raguzai Köztársaság része lett. A török hódítás időszakában Lastovo gyakran volt kitéve az ulcinji kalózok támadásainak, ezért a 18. századig helyi katonaság védte a szigetet.
A 18. és 19. század fordulóján a tengerészet fejlődésével lastovoiak is a tenger felé orientálódtak. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, akik a Lastovo feletti Glavica nevű magaslaton erődöt építettek és a helyi lakosságot az angolok elleni védekezésre mozgósították. 1813. január 28-án az angolok mégis elfoglalták a szigetet, melyet 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélt. 1829-ig a szigeten független bíróság működött, majd ezután a korčulai adminisztráció felügyelete alá rendelték. 1918. november 11-én megkezdődött Dalmácia Olaszországhoz csatolása. Az 1920. november 12-i rapallói egyezmény Zára térségével együtt olasz kézen hagyta. A II. világháború idején röviddel az 1943-as olasz kapituláció után Tito célul tűzte ki Lastovo elfoglalását és Jugoszláviához csatolta. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1953-ig a sziget olasz lakosságának többsége elhagyta Lastovo területét. A háború utáni időszak Lastovot is Vis sorsára juttatta, katonai övezet lett. Pasadur határában számos katonai objektum, köztük sok bunker volt. A JNA haditengerészeti egységei 18 évig tartózkodtak a szigeten. 1971-től a turizmus fellendülésének köszönhetően újra növekedett az állandó lakossága a településnek. 1988-ban enyhítették a tiltást, mely a külföldi állampolgárok Lastovora történő belépésére vonatkozott. A független Horvátország megalakulása után a JNA egységei még 1992. május 31-ig a szigeten maradtak. 2006. szeptember 29-én a horvát szábor határozatával megalapították a Lastovoi Természetvédelmi Parkot. 2011-ben a településnek 100 lakosa volt, akik főként a halászatból és a turizmusból éltek.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 5 | 0 | 2 | 3 | 25 | 10 | 3 | 51 | 79 | 77 | 100 |
(1921-ben lakosságát Lastovohoz számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- A prežbai Szent György templom Prežba szigetén, a kis Makarac-sziget mellett, a Veli lag-öbölben állt. A templom 11. században épült, de már a 19. század végén romos állapotban volt és a két világháború között lebontották. Formáját tekintve a lastovoi Szent Lukács templomra hasonlított. Róla kapta a nevét a közeli Jurjeva Luka kikötő.
- A Jurjev-hegyről nagyszerű kilátás nyílik Pasadur és Uble vidékére.
- A kis Makarac-szigeten egy Szent Rafaelnek szentelt kápolna található.
- A prežbai Gjivoje-kápolna.
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság fő megélhetési forrása a turizmus, a vendéglátás és a halászat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Lastovo község hivatalos oldala (horvátul)
- Lastovo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Lastovo (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Lastovo információs portálja (horvátul) (angolul)
- A Lastovoi Természetvédelmi Park honlapja (horvátul) (angolul)
