Ugrás a tartalomhoz

Piramatovci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piramatovci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségSkradin
Jogállásfalu
Irányítószám22223
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség209 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság173 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 54′ 32″, k. h. 15° 49′ 53″43.908838°N 15.831384°EKoordináták: é. sz. 43° 54′ 32″, k. h. 15° 49′ 53″43.908838°N 15.831384°E
SablonWikidataSegítség

Piramatovci falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 20, közúton 30 km-re északra, községközpontjától 14 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az 56-os és az 59-es számú főutak között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falu határában a Vrbica nevű lelőhelyen a 20. század hetvenes éveiben az újkőkori impresso-kultúra (i. e. 5000 előtt) nyomait fedezték fel házak és tűzhelyek maradványaival és számos apró anyaggal. Az 1980-as években pedig egy régi horvát temetőt tártak fel, amely 130 sírt tartalmazott.[2] Piramatovci területe a középkorban a bribiri grófok a Šubićok birtokaihoz tartozott. A Šubićok birtokközpontja a szomszédos Bribir településen emelt váruk volt. A család fénykorát a 13. és 14. században Šubić I. Pál idejében élte, aki horvát báni tisztsége mellett hatalmas birtokok ura is volt. A mai piramatovci plébánia területe is nagyrészt a bribiri főplébánia egyházi igazgatása alá tartozott. A török 1522-ben foglalta el a környék várait, ezt követően az itteni hívek lelki gondozását a visovaci ferences atyák látták el. A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. A piramatovci plébániát 1710-ben alapították, de székhelye kezdetben Krkovićon volt. A plébániatemplom ma is ott áll. Székhelye csak újraalapítása után 1876-ban került Piramatovcira. Ma Piramatovci, Krković, Vaćane, Ždrapanj, Bribir, Žažvić, Bubić, Bilo-stanove, Gračac, Cicvare és Lađevce települések tartoznak hozzá. Régi anyakönyvei nem maradtak fenn, csupán a visovaci ferencesek őriznek néhányat a kezdeti időszakból egy-két ide tartozó településről.[3] A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 183, 1910-ben 322 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 93 százaléka horvát, 5 százaléka szerb volt. Még ez évben elfoglalták a szerb felkelők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. 1995 augusztusában a horvát hadsereg foglalta vissza a települést. A településnek 2011-ben 275 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
183 473 250 222 275 322 340 453 521 567 566 613 517 484 341 275

Nevezetességei

[szerkesztés]

A plébániaház mellett építették fel 1938 és 1940 között az Irgalmas Szűzanya tiszteletére szentelt kis templomot. 1991. december 9-én a szerb felkelők gránátokat lőttek ki rá és kigyulladt. A háború után rögtön újjáépítették.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]