Prontozil

	Prontozil
	IUPAC-név
	4-[(2,4-diaminofenil)azo]benzolszulfonamid
	Kémiai azonosítók
CAS-szám	103-12-8
PubChem	66895
ChemSpider	16736190
SMILES
	NS(=O)(=O)c2ccc(/N=N/c1ccc(N)cc1N)cc2
InChI
	1/C12H13N5O2S/c13-8-1-6-12(11(14)7-8)17-16-9-2-4-10(5-3-9)20(15,18)19/h1-7H,13-14H2,(H2,15,18,19)
InChIKey	ABBQGOCHXSPKHJ-UHFFFAOYSA-N
ChEMBL	488279
	Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C12H13N5O2S
Moláris tömeg	291,33 g/mol
	Terápiás előírások
Alkalmazás	orális

A prontozil narancsvörös színű anyag, amelyet eredetileg gyapjúfestéknek használtak. Az 1930-as években kiderült, hogy baktériumölő hatása van. Az antibiotikumok felfedezése előtt a legfontosabb baktérium elleni szer volt. Származékait a mai napig alkalmazzák.

Története

A prontozilt Josef Klarer és Fritz Mietzsch szintetizálta 1932-ben.^[1] Gerhard Domagk 1934-ben publikálta, hogy a prontozil erős baktériumölő hatást mutat. Francia kutatók a következő években kiderítették, hogy a prontozilból a szervezetben p-amino-benzolszulfonsav-amid („fehér szulfamid”, míg az eredeti vegyületet „vörös szulfamid”-nak nevezték) keletkezik, és ennek van baktériumölő hatása.

A második világháborúban az amerikai katonák elsősegélycsomagjának része volt.^[2]

Domagk 1939-ben Nobel-díjat kapott felfedezéséért. Hitler megtiltotta neki a díj átvételét, így az érmet csak 1947-ben kaphatta meg, de a pénzdíjtól ekkor már elesett.

A szulfanilamidot sikeresen alkalmazták gyógyszerként, és utóbb hatékonyabb származékait állították elő. Ezeket ma is használják (ATC-kódjuk J01E), bár jelentőségük átmenetileg csökkent az antibiotikumok felfedezésével. Napjainkban újra népszerűvé váltak, mert a baktériumok kevésbé rezisztensek rájuk, és újabban kiderült, hogy nemcsak fertőzéses betegségek ellen alkalmazhatók.

Hatásmód

Számos patogén (betegséget okozó) baktérium növekedési faktora a folsav. Olyan koenzimek képződésében játszik szerepet, melyek a nukleinsavak közbelső termékeinek a bioszintézisét irányítják (például a metionin metilezését vagy a purinképzést). A folsav előállításához a baktériumnak p-amino-benzoesavra (en) van szüksége.

A fehér szulfamid a PABA-hoz hasonló szerkezetű vegyület, a folsav előállítását végző enzimek nem tudják „megkülönböztetni” a kettőt. Az előbbiből előállított, a folsavhoz hasonló vegyület nem képes katalizálni a nukleinsavak felépítését, e nélkül pedig a baktérium elpusztul.

A PABA és a fehér szulfamid mintegy versenyez egymással a folsavba épülésért. Az ilyen vegyületpárokat kompetitív antagonistáknak nevezik. Ez a – mára már teljesen elfogadott – elmélet számos más típusú gyógyszer hatásmechanizmusára is magyarázatot ad.

A fent elmondottak miatt a szulfonamidok csak azokra a baktériumokra hatnak, amelyek nem tudnak a környezetükből folsavat felvenni, hanem azt önmaguk kell szintetizálják. Más baktériumok (pl. egyes enterococcusok (en)), továbbá a magasabb rendű élőlények a táplálékkal veszik fel a folsavat, így a szulfonamidok nem károsítják a szervezetüket.

Jegyzetek

↑ Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1983., 3. kötet, 821. oldal. ISBN 963-10-3269-8
↑ Prontosil (Chemical and Engeneering News)

Források

Furka Árpád: Szerves kémia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998., 713–714. oldal. ISBN 963-19-2784-9
Gerhard Domagk (1895-1964) Archiválva 2020. október 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (InforMed)
Buchwald Péter, Bodor A. András: A gyógynövényektől a megtervezett gyógyszerekig

További információk

Prontosil: The Second Magic Bullet (YouTube)
Synthesis of Sulfanilamide (Sulfa Antibiotics)
Metabolism of Prontosil

[1] Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1983., 3. kötet, 821. oldal. ISBN 963-10-3269-8

[2] Prontosil (Chemical and Engeneering News)

[1]

[2]