Ugrás a tartalomhoz

Pusztai bóbitásantilop

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztai bóbitásantilop
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Sylvicapra
(Ogilby, 1837)
Faj: S. grimmia
Tudományos név
Sylvicapra grimmia
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Capra grimmia Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Pusztai bóbitásantilop témájú kategóriát.

A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.[1]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Sylvicapra grimmia altivallis Heller, 1912
  • Sylvicapra grimmia caffra Fitzinger, 1869
  • Sylvicapra grimmia campbelliae Gray, 1843
  • Sylvicapra grimmia coronata Gray, 1842
  • Sylvicapra grimmia grimmia Linnaeus, 1758
  • Sylvicapra grimmia hindei Wroughton, 1910
  • Sylvicapra grimmia lobeliarum Lönnberg, 1919
  • Sylvicapra grimmia madoqua Rüppell, 1836
  • Sylvicapra grimmia nyansae Neumann, 1905
  • Sylvicapra grimmia orbicularis Peters, 1852
  • Sylvicapra grimmia pallidior Schwarz, 1914
  • Sylvicapra grimmia splendidula Gray, 1891
  • Sylvicapra grimmia steinhardti Zukowsky, 1924

Megjelenése

[szerkesztés]

A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.

Magassága akár 1,2 m is lehet, tömege 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7–18 cm-t.

Életmódja

[szerkesztés]

A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.

Táplálkozása

[szerkesztés]

Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.

Szaporodása

[szerkesztés]

A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Portré