Rovaremésztő növények
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2014 januárjából) |
A rovaremésztő, köznapi nevén húsevő, rovarevő, rovarfogó növények olyan növények, amelyek csupán tápanyagaik egy részét nyerik állatok húsából, s nem az élethez szükséges kémiai energiát. Főként rovarokat és más ízeltlábúakat ejtenek csapdába.
Ismertetésük
[szerkesztés]Általában olyan helyeken nőnek, ahol a talajban kevés a tápanyag, különösen a nitrogén. Jellemző élőhelyük például a lágy vizű mocsarak, tőzeglápok, de megtalálhatók esőerdőkben, illetve még északi fekvésű sziklafalak mohatelepeibe kapaszkodva is.
A rovaremésztő növényekről az első híressé vált tanulmányt Charles Darwin írta 1875-ben „Insectivorous Plants” címmel.
A több mint egy tucat rovaremésztő növénycsaládba mintegy ezer fajt sorolnak. Mindegyik csapdába csalja áldozatát, emésztő enzimeket termel, és felszívja a tápanyagokat.
Van még körülbelül 300 proto-húsevő faj, amelyek életműködésében szerepel a fenti jellemzők némelyike, de nem az összes.
Példák
[szerkesztés]
Magyarországon is honos nemzetségek és fajok:
- Aldrovanda vesiculosa – aldrovanda
- Drosera – harmatfű
- Pinguicula – hízóka
- Utricularia – rence
Magyarországon nem honos nemzetségek és fajok:
- Brocchinia
- Byblis
- Catopsis
- Cephalotus follicularis – ausztrálkancsó[1]
- Darlingtonia californica – sisakos légycsapda[2]
- Dionaea muscipula – Vénusz légycsapója
- Drosophyllum lusitanicum – harmatlevél,[3] lépecske[4]
- Genlisea
- Heliamphora – napkancsó
- Ibicella lutea – sárga ördögszarv[5]
- Nepenthes – kancsóka
- Paepalanthus bromelioides
- Philcoxia
- Proboscidea
- Roridula dentata – légyfogócserje[6]
- Sarracenia – kürtvirág
- Triphyophyllum peltatum
Képtár
[szerkesztés]-
Sisakos légycsapda (Darlingtonia californica) (Sarraceniaceae) -
Brocchinia reducta: húsevő bromélia -
Genlisea violacea csapdái és levelei -
Termesztett Nepenthes rajah és egyéb fajok -
Sok kürtvirág (Sarracenia) hibridfaj könnyen termeszthető -
Hízóka (Pinguicula gigantea) az áldozatával. A rovar túl nagy volt, és sikerült kiszabadulnia -
Utricularia vulgaris hajtásrészlete elágazó levelekkel és áttetsző hólyagcsapdával -
Archaeamphora longicervia, a mára már kihalt, legősibb ismert húsevő növény művészi ábrázolása -
A Catopsis berteroniana csapdái nem valószínű, hogy szőrös levélből vagy sziromból alakultak volna ki -
A Triphyophyllum peltatum "részidős" húsevő. Főleg akkor "ragadoz", amikor sok káliumra van szüksége virágzás előtt -
Húsevés modellezése a növényeknél: gross photosynthesis, respiration and net photosynthesis as a function of the plant's investment in carnivorous adaptations. Non-zero optimum carnivory occurs in brightly lit habitats with very limiting soil nutrients. -
Húsevés modellezése a növényeknél: bruttó fotoszintézis, légzés és nettó fotoszintézis, a növény húsevéshez való adaptációjának függvényében. Az optimális nulla érték akkor adódik, amikor az élőhely gyengén van megvilágítva és a talaj gazdag tápanyagokban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 37., 332. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 159., 355. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 112., 362. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 160., 362. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 195., 400. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 159., 482. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
További információk
[szerkesztés]