Ugrás a tartalomhoz

SZ–400

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SZ–400
Az SZ–400 szállító-indító járműve
Az SZ–400 szállító-indító járműve
NATO-kódSZ–400: SA-21 Growler
FunkcióNagy- közepes-, kis hatótávolságú légvédelmi rakéta
GyártóFakel Gépgyártás Tervezőiroda
TervezőAlmaz Központi Tervezőiroda
Szolgálatba állítás2007. április 28.
A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–400 témájú médiaállományokat.

Az SZ–400 Triumf (NATO-kódja: SA–21 Growler, korábban SZ–300PMU–3) légvédelmi rakétarendszer, amit az 1990-es években fejlesztettek ki Oroszországban az Almaz tervezőirodában. A fegyverrendszer az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszer továbbfejlesztett változata. 2007 óta áll szolgálatban az Orosz Fegyveres Erőknél.

Az SZ–400-as fegyverrendszer négyfajta rakéta alrendszerrel fedi le a teljes légvédelmi spektrumot. Ezek a „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6 (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéta.

Története

[szerkesztés]

Az SZ–400-as rakétarendszer kifejlesztése az 1990-es évek végén történt. Eredetileg az Orosz Légierő számára mutatták be 1999 januárjában. Az első kísérleti lövészetet 1999. február 12-én hajották végre az Asztrahánhoz nem messze fekvő Kapusztyin Jar lőterén. A lövészet sikeresnek bizonyult és a rendszert rendszeresítésre alkalmasnak ítélték 2001-től.

2003-ban viszont kiderült, hogy a rendszer még nem teljesen kész a rendszeresítésre.[1]

A hibák kijavatása után 2004 februárjában bejelentették, hogy a rakétarendszer harcra kész. Áprilisban sikeresen elfogott és megsemmisített egy ballisztikus rakétát egy továbbfejlesztett 48N6DM elfogó rakétával.[2][3] 2007-ben hadrendbe állították az Orosz Fegyveres Erőknél.[4]

Felépítése

[szerkesztés]
  • A 30K6E egy adminisztrációs rendszer, ami nyolc rakétaosztályt képes kezelni egy időben.[5][6][7]
    • Az 55K6E egy parancsnoki mozgó vezetési pont, ami egy Ural-532301-on lett kialakítva.
  • A 91N6E[8] egy panoráma kialakítású lokátor aktív zavarás védelemmel, aminek hatótávolsága 600 km. Egy MZKT-7930 típusú járműre van telepítve. Kb. 300 céltárgyat képes egy időben követni és deciméteres hullámhosszon üzemel.[9]
  • 6 légvédelmi rakétaosztály van felszerelve a 98ZH6E típusú föld-levegő légvédelmi rakétával, ami csak 6 céltárgyat tud megsemmisíteni egy időben.[10] További 2 rakétaosztály a 40 km-es hatótávolságon belüli célok elpusztítására szolgál.
    • A 92N6(vagy 2)E egy multifunkciós lokátor, aminek a hatótávolsága 400 km - egy időben 100 célt képes egy időben követni.[11]
    • Az 5P85TE2 indítóállvámy és a 12 db 5P85SE2 légvédelmi rakéták traileren a céltárgyak elfogására hivatottak.
    • A 48N6E, 48N6E2, 48N6E3, 48N6DM, 9M96E, 9M96E2 és az ultra-nagy hatótávolságú 40N6E rakéták csakis orosz elnöki felhatalmazással használhatók[12]
  • Az SZ–400 egy aktív fázisvezérelt antennarácsú lokátort használ.[13]
SZ-400-ashoz tartozó 92N2 lokátor és 5P85T2

Lehetséges elemei még az SZ–400 (98ZH6E)-as rendszernek:[14][15] A 15I6ME – 98ZH6E-es alrendszerek a 30K6E 30/60/90 km-es hatótávolságán is képesek működni. 96L6E[16] – univerzális komponens minden funkcióval, képes a 300 km-re lévő céltárgyak bemérésére. 40B6M – a 92N6E és 96L6E típusú lokátorok alépítménye. Lopakodók felderítésére a Protivnik-GE, Gamma-DE (UHF lokátor 0,1 m2 for 240 km[17]). Orion[18] passzív lokátoros légvédelmi rendszer megnevezése - képes bemérni 3-ból 1 koordinátát. Avtobaza-M passzív lokátor hivatott bemérni a repülő céltárgyakat (3-ból 2 koordinátát).[19] és Orion+ Avtobaza=a pontos helyét a céltárgynak. Lehetséges a régebbi SZ–200-as, illetve az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszerek lokátorait az SZ–400-hoz hozzá kapcsolni egyéb vezetési pontok beiktatás nélkül is.[20] Az SZ–300-as rakétarendszer rakétáit is lehetséges az SZ–400-val irányítani.[21] A-50/A-50U[5] légtérellenőrző repülőgép a földi telepítésű rakétarendszernek küldi a céltárgy adatait.[22]

A 30К6Е irányító rendszer az alábbi rendszerekkel összekapcsolható[14]

  • SZ–400 Triumf 98ZH6E rendszer;
  • SZ–300PMU2 (83М6Е2 irányító rendszeren keresztül);
  • SZ–300PMU1 (83М6Е irányító rendszeren keresztül);
  • Tor-M1 a Ranzhir-M üteg vezetési ponton keresztül;
  • Pancir–SZ1 az üteg vezetési járművén keresztül;

Triumf kiegészítések – ha egyéb megbízást kap az alegység, akkor a 30K6E adminisztrációs rendszert használják adat fogadásra, amit egy további integrált 92Н6Е lokátor szolgáltat;

96L6E/30K6E lokátor típusú adminisztrációs rendszer, Protivnik-GE, Gamma-DE. A 92H6E lokátor rendszerhez opcionálisan hozzá rendelhetőek, ezáltal létrehozva az adatkapcsolatot egyes ütegek között:

  • Baikal-E magasabbegység vezetési pont, ill. hasonló típusok;
  • közeli 30К6Е, 83М6Е, és 83М6Е2 adminisztrációs rendszerek;
  • Polyana-D4М1 vezetési pont;
  • vezetési pont orosz vadászrepülők számára.
  • Mobil nagyhatótávolságú lokátorok az X,L,ultrarövidhullám-hullámhossz tartományban. A Nebo-M rendszer kimondottan az F–35 Lightning II ellen került kialakításra. A rendszer URH komponense szektor átfésülést és célkövetést biztosít, amíg az X-és L-hullámhossz tartomány finom célkövetést biztosít az alegység számára. A lokátorok jó elhelyezése a beérkező céltárgy támadó tengelyéhez képest - az X-és L-sávú komponensek illuminálják a bejövő céltárgyat olyan szögekből, amit az ellenséges céltárgy radarzavarója alig vagy nehezen tud csak bemérni. A Nebo-M-et amúgy sem lehet zavarni, mivel passzív érzékelőkkel van felszerelve.[23]

Rakéták

[szerkesztés]

Egy rendszer összesen 8 légvédelmi rakétaosztályból áll, ami közel 72 indítóállványt és maximálisan 384 db légvédelmi rakétát jelent,[24] amik közé tartoznak azok a rakéták is, amik 250 km vagy annál közelebb lévő célpontok ellen bevethetőek.[25][26] A rakétákat egy gázrendszer lövi ki a vetőcsövekből kb. 30 méteres magasságba, ahol bekapcsol a rakétahajtómű.[21]

Rakéta műszaki paraméterek
GRAU kód Hatótávolság Magasság Maximális sebesség Maximális céltárgy sebesség Súly Robbanófej Irányítórendszer Megjegyzés
40N6 400 km (250 mi)[27] 185 km (607 000 ft) [28]
 Félaktív vagy aktív radarkövetés Aktív radarkövető fejjel működve a kívánt magasságig repülve átvált követő és megsemmisítésre.[21]
48N6E2 200 km (120 mi)[29] 2000 m/s (4500 mph)[29] 2800 m/s (6300 mph)[29] 1835 kg (4045 lb)[29] 180 kg (400 lb)[29] Félaktív radarkövetés[14]
48N6DM
/ 48N6E3 		250 km (160 mi)[29] 2000 m/s (4500 mph)[29] 4800 m/s (11 000 mph)[29] 1835 kg (4045 lb)[29] 180 kg (400 lb)[29] Félaktív radarkövetés[14]
9M96E 40 km (25 mi)[30][31] 20 km (66 000 ft)[30] 900 m/s (2000 mph)[32] 333 kg (734 lb)[30] 24 kg (53 lb)[30] Aktív radarkövetés[33] Az aktív radarkövetésnek köszönhetően képes nagyon messze és nagyon alacsonyan repülő céltárgyakat is bemérni és megsemmisíteni. Szintén képes lopakodó technológiával készült cétárgyak optikai és infravörös tartományban lévő felderítését, követését és megsemmisítését a 9M96 típusú rakétákkal.[33]
9M96 /
and 9M96E2 		120 km (75 mi)[31] 30 km (98 000 ft)[31] 1000 m/s (2200 mph)[31](1M=295–340 m/s → 1000 m/s≈3~3.3M) 420 kg (930 lb)[31] 24 kg (53 lb)[31] Aktív radarkövetés[31] Nagy találati pontosság gyorsan repülő céltárgyak ellen, mint pl. UAV-k és robotrepülőgépek.[8][31]
A „20 g-s sebességgel”(??) 30 km-es magasságban repülő kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat is képes elfogni és megsemmisíteni.[20]
  • Az SZ–400-as rendszer anti-ballisztikus rakétavédelmi képességei majdnem kimerítik az azóta hatályos kívül helyezett Anti-ballisztikus rakétavédelmi egyezmény kritériumait.
  • Az új 77N6-N és 77N6-N1-es anti-ballisztikus rakéták 2014-es rendszerbe állítását követően kinetikus képességekkel is rendelkeznek.[34] Ugyan ezen rakétákat szintén használni fogják az SZ–500-as anti-ballisztikus rakétavédelmi rendszerhez.[35]

Morpheus légvédelmi rakétarendszer

[szerkesztés]
  • Az oroszok egy különálló kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer fejlesztésébe kezdtek 42S6 Morfej néven (Morpheus), ami az SZ–400-as rendszert hivatott megvédeni az alacsonyan támadó ellenséges repülőgépektől, harci helikopterektől. Ez az alrendszer közösen az SZ–350-es közép-hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel fogja védelmezni az SZ–400-as rakétarendszereket. Későbbiekben ők veszik át közösen az Orosz Légtérvédelmi Erők légvédelmi oltalmazását.[36]

Műszaki jellemzők

[szerkesztés]
Az SZ–400-as légvédelmi rakétarendszer fő műszaki jellemzői[37]
Maximális céltárgy sebesség 4,8 kilométer per másodperc (17 000 km/h; 11 000 mph; Mach 14)[15]
Lokátor hatótávolság (km) 600
Légvédelmi rakéták hatótávolsága (km)
  • maximum
  • minimum
400[38]
2[25]
Hatómagasság (2015, km)
  • maximum
  • minimum
27[15]/30[26] up to 56[39][40] km (9m96e2)[41]
0.005(9M96)/0.01
Harcászati ballisztikus rakéták elleni hatótávolság (km)
  • maximum
  • minimum
60
5[14]
Az egy időben kilőtt rakéták száma 80[5][25][42][43] korábban a fejlesztések időszakában 36 (2012)[44]
Az egy időben irányított rakéták száma 160[25][26][45][46]
A rakéta indítóállvány harckészültségbe helyezése (min) 5[44][47] a fejlesztés időszakában 10–15[43]
Érzékeléstől a rakéta kilövésig számított idő (min) azonnali készenlét 0,6 / készenlét 3[48]
Felújítások közötti időtartam (h) 10 000
Szavatosság (évek)
  • földi létesítmények
  • légvédelmi rakéták
Kb. 20
15
  • Hadászati bombázók B-1, FB-111 and B-52H
  • Rádióelektronikai hadviselésre felkészített repülőgépek EF-111A and EA-6
  • Felderítő repülőgépek TR-1
  • Légtérellenőrző repülőgépek E-3A and E-2C
  • Vadászrepülőgépek F-15, F-16, F-35[52] és F-22
  • Hadászati robotrepülőgépek Tomahawk
  • Ballisztikus rakéták (hatótávolság legalább 3500 km)[30]).
  • Minden célú maximális radiális sebesség 4,8 kilométer per másodperc (17 000 km/h; 11 000 mph; Mach 14) (abszolút határ 5 kilométer per másodperc (18 000 km/h; 11 000 mph; Mach 15)[30]), a minimum az zéró.[14]
  • Rendszer reagálási ideje kevesebb mint 10 másodperc.[53]
  • A rendszer képes közúton (60 km/h) és terepen is közlekedni 25 km/h.[42]
  • Egy a Pravdában megjelent újságcikk szerint egy rakétaosztály költsége, ami 8 indítóállványból áll 200 millió USD.[54]

Üzemeltetők

[szerkesztés]

Jelenlegi üzemeltetők

[szerkesztés]
SZ–400-at üzemeltető országok

Leendő üzemeltetők

[szerkesztés]
  •  Kína – Hivatalosan megerősítve, hogy Kína legalább 6 rakétaosztályt fog vásárolni.[55][56][57]
  •  India – 2015 decemberében bejelentette, hogy 5 rakétaosztályt fog vásárolni, 6000 rakétával.[58] 2015 októberében bejelentették, hogy 12 rendszernyit vásárolnak.[59][60]
  •  Törökország – Hivatalosan megerősítve, hogy négy egységet vesz az SZ–400-as rendszerből, egyenként 500 millió dollárért.[61] Az első egységek szállítása 2019 júliusában várható.[62]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ S-400 (SA-20 Triumf). MissileThreat.com. [2012. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
  2. ↑ „Russia: New S-400 Air Defense System Coming Soon”, Periscope Daily Defense News Capsules , 2001. április 4. 
  3. ↑ „Russia Trumpets New S-400 Missile System”, BBC Monitoring, 2001. március 23. 
  4. ↑ -400,. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  5. ↑ a b c Зенитный ракетный комплекс С-400 'Триумф' (russian nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  6. ↑ Характеристики зенитной ракетной системы С-400 "Триумф" (russian nyelven). RIA Novosty. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  7. ↑ -400 "" (, ). -. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  8. ↑ a b Зенитный ракетный комплекс С-400 'Триумф'. new-factoria.ru
  9. ↑ С-400 сбивает любой "стелс". topwar.ru
  10. ↑ Западные СМИ: зенитно-ракетные комплексы S-400 и S-500 могут стать лучшими комплексами противовоздушной обороны в мире. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  11. ↑ ГСКБ Концерна ПВО Алмаз-Антей имени академика А.А. Расплетина. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  12. ↑ Частокол противовоздушной обороны / Вооружения / Независимая газета (orosz nyelven). Nvo.ng.ru, 2008. február 29. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  13. ↑ Пять преимуществ С-400 над Patriot. Российская газета
  14. ↑ a b c d e f ГСКБ Концерна ПВО Алмаз-Антей имени академика А.А. Расплетина (ОАО НИЭМИ) : с-25 беркут, бункин борис васильевич, с 300 пму, с-300 пму, зрс, с-400 триумф, средства пво, четырёхсотка, противовоздушная оборона.. [2014. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  15. ↑ a b c Мобильная многоканальная зенитная ракетная система С-400 "Триумф" (russian nyelven). [2014. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  16. ↑ АО НПО ЛЭМЗ – ПРОДУКТЫ и УСЛУГИ – УПРАВЛЕНИЕ ВОЗДУШНЫМ ДВИЖЕНИЕМ. lemz.ru. [2013. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  17. ↑ Archivált másolat. [2017. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  18. ↑ RusArmy.com –. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  19. ↑ 1Л222 Автобаза. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  20. ↑ a b -400. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  21. ↑ a b c Зенитная ракетная система С-400 "Триумф". [2018. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  22. ↑ ТАНТК им. Г. М. Бериева – самолёт радиолокационного дозора и наведения А-50Э. beriev.com. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  23. ↑ Archivált másolat. [2017. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  24. ↑ Missiles sol-air S-400 (Triumph). RIA Novosti. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  25. ↑ a b c d ЗРС С-400 "Триумф". [2014. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  26. ↑ a b c Характеристики зенитной ракетной системы С-400. РИА Новости. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  27. ↑ Ракету дальнего радиуса действия для С-400 создадут в 2012 году » Военное обозрение. Topwar.ru. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  28. ↑ -500. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  29. ↑ a b c d e f g h i j S-400 Triumf AusAirpower. AusAirpower.com. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  30. ↑ a b c d e f С-400 "Триумф", зенитная ракетная система (russian nyelven). Arms Expo. [2011. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  31. ↑ a b c d e f g h Dr C Kopp: S-400 Triumf AusAirpower. AusAirpower.com. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  32. ↑ Зенитный ракетный комплекс ПВО средней дальности С-350 50Р6А "Витязь". (Hozzáférés: 2016. május 28.)
  33. ↑ a b https://rg.ru/2014/05/05/zrk-site.html
  34. ↑ Andrei Kislyakov, specially for RIR: Russia to roll out new hypersonic missiles. Indrus.in, 2012. december 18. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  35. ↑ S-500 Prometheus. MissileThreat.com, 2013. április 26. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  36. ↑ Национальная оборона / Оборонно-промышленный комплекс / В интересах ВКО России. oborona.ru, 2013. október 2.
  37. ↑ ЗРС "Триумф" – ОАО "НПО «Алмаз". [2015. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  38. ↑ New missile for the s-400 is already being prepared for serial production «Military parity» (March 18, 2010)
  39. ↑ С-400 сумел поразить гиперзвуковые и баллистические цели. lenta.ru
  40. ↑ Противоракетная защита Москвы пополнится пятым по счету полком С-400. Российская газета
  41. ↑ ЗЕНИТНАЯ РАКЕТНАЯ СИСТЕМА С-400 "ТРИУМФ", ANTIAIRCRAFT MISSILE SYSTEM S-400 "TRIUMPH". narod.ru. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  42. ↑ a b Зенитная ракетная система большой и средней дальности С-400 "Триумф". vpk.name
  43. ↑ a b С-400 и С-500 в программе "Военная Тайна". YouTube. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  44. ↑ a b Ракету дальнего радиуса действия для С-400 создадут в 2012 году. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  45. ↑ Ракеты для С-400 поставят на поток в третьем квартале 2010 года. РИА Новости
  46. ↑ RusArmy.com – Зенитная ракетная система большой и средней дальности С-400 "Триумф". rusarmy.com
  47. ↑ Зенитная ракетная система С-400 "Триумф" в деталях. Военно-патриотический сайт «Отвага». (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  48. ↑ НЕВСКИЙ БАСТИОН, ВОЕННО-ТЕХНИЧЕСКИЙ СБОРНИК (orosz nyelven). nevskii-bastion.ru . [2017. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 30.)
  49. ↑ https://ria.ru/infografika/20150918/1260419491.html
  50. ↑ Ошибка – нет ни одного сайта.. raspletin.ru. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  51. ↑ Defense Update: After 3 years Delay, S-400 Triumf is Officially Fielded. [2014. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  52. ↑ - .name. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  53. ↑ S-500 Prometheus. Missile Threat. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  54. ↑ С-400 против MEADS (russian nyelven). Правда.Ру. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  55. ↑ Россия поставит в Китай ракетные комплексы С-400 (russian nyelven). aif.ru
  56. ↑ ВЕДОМОСТИ – Главная. vedomosti.ru
  57. ↑ Китай купил у России несколько дивизионов ЗРС С-400. rg.ru
  58. ↑ Индия купит у России пять ЗРК С-400 "Триумф". (Hozzáférés: 2016. május 28.)
  59. ↑ India eyes safer skies with Russian S-400 Triumf. [2015. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  60. ↑ ВЗГЛЯД / СМИ: Россия и Индия договорились о поставке С-400 за 10 млрд долларов. vz.ru
  61. ↑ Newsru.com
  62. ↑ „Turkey says Russian S-400 missile delivery brought forward to July...”, Reuters, 2018. április 4. (Hozzáférés: 2019. március 5.) (angol nyelvű) 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=SZ–400&oldid=27264659”