Száldobos
Megjelenés
Száldobos (Стеблівка) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás | Huszti járás | ||
Község | Huszt község | ||
Rang | falu | ||
Alapítás éve | 1389 | ||
Irányítószám | 90451 | ||
Körzethívószám | +380 03142 69 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2231 fő (2001) +/- | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 188 m | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 05′ 26″, k. h. 23° 25′ 18″48.090556°N 23.421667°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 26″, k. h. 23° 25′ 18″48.090556°N 23.421667°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Száldobos témájú médiaállományokat. |
Száldobos (ukránul: Стеблівка [Szteblivka], oroszul: Стеблевка [Sztyeblevka], szlovákul: Saldoboša) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Huszttól 14 km-re délkeletre, a Tisza jobb partján, Huszt és Técső között fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a régi magyar száldob (= hársfa) névből származik. Szláv neve a magyar név téves fordításából származik, a szláv szteblina ugyanis a növény szárát jelenti.
Története
[szerkesztés]Száldobos egykor királyi birtok volt.
1910-ben 1431, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásához tartozott.
2020-ig Mihálka tartozott hozzá.
Népesség
[szerkesztés]1991-ben 2300 körüli lakosa volt, ruszin többséggel.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma valószínűleg 1643-ban épült, végleges formáját 1793-ban nyerte el. Jézus mennybemenetelének tiszteletére szentelték. A templom 1994-ben leégett, 2010-ben megkezdődött az újjáépítése.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Száldobosi (szteblivkai) fatemplom. (Hozzáférés: 2016. szeptember 1.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X