Szerkesztő:Milei.vencel/CC

A története során sokan kritizálták a kereszténységet, az egyházat és magukat a keresztényeket. Egyes kritikák kifejezetten a keresztény nézetekkel, tanításokkal és a Biblia értelmezésével foglalkoznak. A keresztények formális válaszát az ilyen kritikákra keresztény apologetikának nevezik.

Cath.

Hosszú története során a katolikus egyházat a Jézus tanításával ellentétes eljárásai, hiedelmei, a hatalommal való visszaélései és gyakorlatai miatt bírálták.

A kritikák körébe beletartozik:

• a szentírás különböző értelmezései (→ pl. az egyetlen igaz egyház, purgatórium stb.),
• az egyházi tanítóhivatal diktatórikus felsőbbrendűsége (a tagok önállóan nem értelmezhetik a Bibliát),
• a „szent hagyomány” ugyanolyan értékű, mint a szentírás,
• a Mária-kultusz (→ kritika),
• az egyházi kultusz és gyakorlatok, amelyek nem az Újszövetség és Jézus útmutatásaira épültek fel,
• az egyházi és pápai tévedhetetlenség és tekintélyelvűség,
• az agresszív hittérítés,
• az elvilágiasodás és képmutatás,
• a papi erkölcstelenség és lazaság,
• a pompa, a gazdagság és a hatalom (Jézus tanításával szemben),

amelyek hozzájárultak a keleti ortodoxok, a protestáns mozgalom vagy más katolikus csoportok (pl. ókatolikusok) szakadásához.

Kritizálták továbbá az egyházat:

• a politikában való részvétele miatt,
• az erőszakos eljárások; gyilkosságban való részvétel és arra buzdítás:
  • vallási türelmetlenség (→ eretnekség; kiátkozás)
  • háborúk, például a keresztes hadjáratok
  • az inkvizíció egyházi szentesítése és támogatása,
  • a kritikusokkkal és más gondolkodásúakkal való kíméletlen leszámolás (Bresciai Arnold, Husz, G. Bruno, Savonarola stb.),
  • népirtás (→ katharok),
• a cenzúra (index librorum prohibitorum)
• a tudományellenesség (pl. Galilei-per, vagy XVI. Gergely pápa a vasutat a Sátán útjának tartja )
• a 20. századi nacionalista rezsimekkel való szövetségkötés (pl. az 1933-as Reichskonkordat a Szentszék és a náci Németország között)

miatt is.

A modern kori kritikák főleg az egyházon belüli botrányokra összpontosítanak, különösen

• a pénzügyi korrupcióra vagy
• a klérus szexuális és pedofil visszaélési botrányaira.

Frédéric Martel A Vatikán kínos titkai című tényfeltáró könyve az egyház központját, a Vatikánt a bibliai Szodomához hasonlítja; nézete szerint a népességhez viszonyítva itt található a világ egyik legnépesebb homoszexuális közössége is.

milyen kritikát érzek az adómentes, szexista és homofób, pedofilokat védő intézmény ellen ?

Mert a tanok nagy részét egészen a pápaságig az emberek alkották, nem pedig Isten, és ennek az emberi találmánynak a nagy része a legjobb esetben is eretnek, és a határvonal istenkáromlása, ha nem a legrosszabb esetben. Arról nem is beszélve, hogy a katolikus egyház és a pápaság története tele van gonosszal, korrupcióval, erőszakkal, brutalitással, bűnözéssel és nyilvánvaló bűnökkel, egészen a pedofil papok védelméig a modern időkben. összejátszás, csalás, kínzás, nemi erőszak, lopás, gyilkosság, házasságtörés, rabszolgaság, zsarolás, pedofília, bántalmazás, eretnekség stb. története.

Lehetséges, hogy ők a világ egyik leggazdagabb „vállalkozása”, miközben pénzt szednek be a tagoktól, a gyülekezeteik legszegényebb embereitől kezdve, miközben az embereket az üdvösség elvesztésével fenyegették

kínzással és/vagy halállal való fenyegetéssel (és végrehajtásával) való „megtérésének” hosszú története. Vagy talán ez a peodofil papok leplezésének hosszú története. Vagy az iskolákban és otthonokban gondozott gyermekek gyermekbántalmazása (verése és virtuális kínzása). Vagy talán a homoszexualitás bírálata, mégis vakságot vonnak el attól, hogy ugyanaz történik köztük.

A kultusz

A védőszentek, a körmenetek, a mise, a klérus jelvényei és öltözékei, az oltár, a szenteltvíz, a tömjénezés, a búcsújárások, a szentek képein levő glória stb., mind pogány eredetűek.

Erkölcs

Minden olyan szervezettől, amely azt állítja magáról, hogy erkölcsöt tanít, elvárható, hogy az erkölcs általa képviselt mércéjének megfeleljen, kollektíven és minden egyes vezetőjében külön-külön. Bár az egyház Krisztus örökösének és egyetlen igaz közösségének nevezi magát, amelyen kívül nincs üdvösség, az egész történelem folyamán

kíméletlenül elnyomták azokat, akiket eretneknek tekintettek, az egyházi szankciók, a kiközösítés és kiátkozás, a börtönbüntetés, a legkegyetlenebb kínzások és a halálbüntetés rendszerével.

A pápák és a főpapság pazarul költöttek az élvezeteikre, és háborúkat indítottak.

A főpapok inkább világi, mint egyházi életet éltek. A püspökök a feudális államok igazgatásában és háborúiban is részt vettek. Számtalan törvény és királyi rendelet tette lehetővé, hogy a főpapok a saját költségükön, jövedelmük nagyságának arányában egy-egy bandériumot állítsanak ki.

A papságra és a szerzetesekre cölibátust kényszerítettek, de az rendszeresen megszegte a fogadalmat.

Később az eretnekség vádja a törvényes polgári uralom elleni hazaárulásnak tekinthető, és ezért polgári szankciókkal, például vagyonelkobzással, börtönbüntetéssel vagy halállal büntethető, bár ez utóbbit nem gyakran szabták ki, mivel ennek a büntetésnek sok egyházi ellenfele volt. . [31] [32] 385-ben kivégezték az első keresztény eretneket, Priscillianust, akit aztán a századok folyamán tízezrek követtek.

Jézus a hegyi beszédében a szelídséget, irgalmasságot és békességet, a felebaráti szeretetet és a példamutatást, az egyszerűséget és anyagi lemondást tanította és az elkülönülést a világi szokásoktól,

A katolikus egyház a képmutatása miatt haldoklik.

Protestantizmus

A protestánsok megkérdőjelezték az egyház „szent hagyományra”, és nem bibliai alapokra való támaszkodását. Elítélték a katolikus tanítóhivatal tekintélyét, mint amely Isten szava fölött állna.

A szimónia, az üdvösség (búcsúcédulák) pénzen való árusítása, a bíboros tisztségre az unokaöccsek kinevezése, és egyéb nepotizmus és korrupció a Római Kúriában és más egyházi hierarchiában, valamint a humanizmus hatása, mind megrontotta az egyház és a pápaság iránti hűséget. Elvetették a klérus cölibátusának katolikus rendszerét is. A Bibliában olyan parancsnak, hogy a vallási vezetők, a papok vagy a hívek bármely osztályának a házasságtól kötelező jelleggel egész életén át kellene tartózkodni, nyoma sincs.

A protestáns reformátorok többsége, köztük John Wycliffe, Luther Márton, Kálvin János, Thomas Cranmer, John Knox, John Wesley, valamint a 16-19. századi protestánsok többsége a pápaságot az Antikrisztussal azonosította.

Hagyományhű katolikusok

A hagyományhű katolikusok úgy látják, hogy a II. vatikáni zsinatot követően az egyház reformjai a liturgiában és a tanításban ellentétesek az egyház hagyományos tanításával. Egyes csoportok, mint például a Szent X. Piusz Társaság elutasítják a Szentszék bizonyos döntéseit.

Más világvallások

Sokan logikátlannak tartják, hogy a léleknek van kezdete, de nincsen vége, és hogy az emberek a relatív rövid ideig tartó földi jó vagy rossz cselekedeteik után örökké tartó jutalmat (mennyország) vagy örökké tartó büntetést (pokol) kapnak. Még inkább elutasítják az egyház felsőbbrendű, abszolút vallás igényét, amely saját tanítása szerint az összes többi felett áll, és melyen kívül nincs üdvösség.

A hinduizmus mindent befogadó, mindent elnyelő, a szektásság vagy eretnekség nem játszik benne jelentős szerepet. Vele szemben a katolikus egy türelmetlen, exkluzív vallás, amely elutasító mindenfajta „tévelygéssel szemben, amely megfosztja Istent a tisztelettől és az embert az üdvösségtől”.

A buddhisták kritikája főleg az Isten-eszme ellen irányul. Ha Isten mindentudó, jóságos és mindenható, akkor nem teremtett volna ilyen siralmas világot, és nem tűrné, hogy a fájdalom tovább létezzen benne, nem gyönyörködne a bűnös örökké tartó szenvedésében sem. A legfőbb lényhez méltatlan az az elképzelés is, hogy Isten a gonosztevőt gyűlöli, és hogy csak a saját dicsőítésével törődik. Sok buddhista csak azt tudja erkölcsi tökéletességgel rendelkező lénynek elfogadni, aki mentes a szenvedélyektől, és a leggonoszabb bűnösnek is megbocsát és igyekszik segíteni.

Míg Jézus a békességről, a megbocsátásról és a szelídségről tanított, hogy a követői kölcsönösen segítsék és szeressék egymást, tartsák oda a jobb arcukat annak, aki megüti a balt, a katolikus egyháztörténelem zömmel az erőszakra épült és tízezrek vérével íródott. Vele szemben a hosszabb történelemmel rendelkező buddhizmus nevében soha egyetlen vércsepp sem hullott. A vallásüldözés náluk ismeretlen fogalom. A tanításai mindig kizárólag békés úton terjedtek.

A Biblia kritikája

A keresztény fundamentalista mozgalmak még ma is azt az elképzelést támogatják, hogy a Bibliát szigorú erkölcsi útmutatóként kell értelmezni, és tévedhetetlennek kell tekinteni.

A pusztán a Bibliára épített hittel az a másik probléma, hogy a Teremtés Könyve (és a Bibliának néhány másik része) túlságosan hihetetlen, és ellentmond a tudomány jelenlegi állásának. A Biblia szerint a Föld nem több, mint 10000 éves, míg a tudomány szerint több, mint 4 milliárd éves. Ezt talán úgy lehetne megmagyarázni, hogy Isten lelke a világnak nem több, mint 10000 éves állapotát választotta ki magának, és ebben az időben költözött bele az emberbe. A kiválasztás és a teremtés pedig rokon értelmű szavak, hiszen a teremtés azt jelenti, hogy kiválasztja a nem létezők közül a létezőt. Azonban a Teremtés Könyvének egyéb részei továbbra is hihetetlenek maradnak. Nehezen hihető, hogy Isten a földön élő állatokat egy (földi) nappal azután teremtette, miután a vízi és a levegőben élő állatokat (1Móz:1:19-25). Noé bárkájának és a globális Özönvíznek a története szintén túlságosan hihetetlen (1Móz:6-9). Egyébként érdekes, hogy sok természeti nép mítoszai között meg lehetett találni a Noé történetéhez hasonló történeteket. Néhány ilyen történet szerint az Özönvizet egy csónakban, egy hegyen, egy fán, vagy egy hegyen lévő fán, vagy, amint a Biblia írja, egy hegyen megfeneklett bárkán élték túl. Egy spekuláció szerint ebben az időben még nem voltak nagyon magas hegyek, és ezért tudta a víz belepni azokat. Az Özönvíz után azonban magasabb hegyek keletkezhettek, és ekkor történhetett a kontinensvándorlás is, Péleg idejében (1Móz:10:25). Mégis hihetetlen marad, hogy hogyan férhetett el az egész Föld szárazföldi élővilága egy bárkában, és hova lett az a sok víz, ami belepte a legmagasabb hegyeket is (stb). Néhány keresztény talán úgy gondolná, hogy az Ószövetség könyveit nem kell elhinnie a keresztényeknek, csak az Újszövetség könyveit. Azonban az Újszövetség szerint Jézus Krisztus utal Noéra (Mt:24:38), Ábrahámra (Jn:8:56-58), a Tíz Parancsolatra (Mk:10:19), Jónásra és Salamonra (Mt:12:40-42), stb. Tehát, ha megcáfolják az Ószövetséget, azzal valószínűleg borul a Jézus Krisztusba vetett hit is (hiszen nem marad tévedhetetlen). Összefoglalva, a pusztán a Bibliára épülő hittel rengeteg probléma van, amelyeknek a megoldása rengeteg szabadidőt elvehet a keresztényektől. Ezáltal ők versenyhátrányba kerülhetnek a többi emberrel szemben a gazdasági sikerek tekintetében. A sok csalódás után pedig elérkezhet annak az ideje is, hogy szakítanak az egész kereszténységgel.

hogyan

ismerhette meg a világ a Biblia legrégebbi forrásait, mint például a Codex Sinaiticus-t. Ebben a dokumentumfilmben pedig egy nagyon érdekes dolgot mondtak Márk Evangéliumáról: azt, hogy annak vége nincs benne a Codex Sinaiticus-ban! Ezért még aznap utánanéztem ennek az információnak a WikiPedia-ban is, és valóban, az is azt írta, hogy (többek között) a következő rész: „Mk:16:9-20” nincs benne sem a Codex Sinaiticus-ban, sem pedig a Codex Vaticanusban (amelyeket a Biblia legjobb eredeti forrásainak tartanak)! Ennek megfelelően, a Mk:16:14-20 és ezen belül is a Mk:16:16 kritikája, amiről írtam, a keresztények számára is elfogadható lehet, hiszen a megoldás az lehet, hogy ezek a részek valójában nem is tartoznak a Bibliához. Később felhívták a figyelmemet arra, hogy sajnos úgy tűnik, hogy a Biblia más részei is kárhoztatják a hitetleneket (Jn:3:18, Jn:3:36), János Evangéliumának említett részei viszont már benne vannak az említett kódexekben. Azonban talán ezzel is vitába szállnék, mert úgy láttam, hogy János Evangéliumának ezen részei (Jn:3:18, Jn:3:36) más ógörög szavakat használnak a „kárhozatra”, mint Mk:16:16, és így talán másképpen is lehetne azokat értelmezni. Ha már itt tartunk, azért érdemesnek látom megemlíteni, hogy Jézus hogyan vélekedhetett az Ószövetség (vagy annak egy részének) szövegéről (Mt:5:18) Fekete Árpád https://mek.oszk.hu/20000/20085/20085.pdf

A keresztények

---

A kereszténység az abszolút vallás igényével lép fel. Hívői szemében az egyetlen „természetfeletti vallásnak” számít, amely az összes többi természeti és kultúrvallástól abban különbözik, hogy nem ember alkotása, hanem Istennek a történeti valóságba történő közvetlen beavatkozásán alapul. A hívők szerint ezért nem állt meg a természet és az ember istenítésénél, hanem az erkölcs soha felül nem múlt és soha felül nem múlható magasságába juttatta az emberiséget: Krisztusban Isten lelke oly tökéletesen jelent meg, ahogyan a Földön térben és időben egyáltalán megjelenhetett. A dogmatikus kereszténység abszolút voltát elsősorban azzal indokolja, hogy Krisztusban Isten lett emberré, és az isteni kegyelemnek ez az egyszeri történelmi eseménye az emberiség fejlődésének nem csupán egyik állomása, hanem fordulópontja.

A kereszténységre jellemző sajátosság az a központi hely, amelyet alapítójának juttat. A többi világvallásban az alapító által meghirdetett tanítás áll a középpontban, a kereszténységben az alapító személye. A Tripitaka és a Korán leginkább Buddha és Mohamed vallási útmutatásait reprodukálja, az Újtestamentum 22 könyve közül azonban nem kevesebb mint 18 nem Krisztus szavait adja vissza, hanem a követőinek róla szóló elmélkedéseit tartalmazza; a négy evangélium tartalma túlnyomó részében nem Jézus prédikációit tárgyalja, hanem életéről és tetteiről számol be. A világ nagy vallásai közül tehát a kereszténység gyökerezik a legmélyebben meghatározott történelmi elképzelésekben. Középpontjában Krisztus világmegváltó kereszthalálának történelmi ténye, valamint feltámadása és mennybemenetele áll. Innen kísérik nyomon szent kinyilatkoztatásai a világtörténelmet visszafelé Ábrahámig, Ádámig és a világ teremtéséig, valamint előre, az utolsó ítéletig és a világ beteljesedéséig (Jel. 21-22).

Az örök világtörvény vallásai elvetik a keresztény történelemszemléletet. Hiszen hogyan is lehetne az idő kezdet és vég nélküli folyamatában egy adott momentumot az egész jövőre nézve irányadónak tekinteni, miért kizárólag a palesztinai események és az ott sugalmazott szent iratok volnának páratlan jelentőségűek az emberiség üdvössége szempontjából, és miért kellene a többi nagy vallási alak megjelenésének és a többi hitforma szent könyveinek csak múló értéket tulajdonítani? Nem volna okosabb azt feltételezni, hogy Isten az összes nagy mesterben, valamennyi régióban és minden korban újból megnyilatkozott? A hinduk ezért elismerik Krisztust az Isten megtestesülésének, és a Bibliát a kinyilatkoztatási iratok egyikének; korlátolt és kicsinyes dolognak tartják viszont a keresztények részéről, hogy azok a bráhmana szenteket és a hindu vallási iratokat nem hajlandók isteni eredetűnek elismerni.

A világfolyamat keresztény elképzelésének térbeli szűköltsége és rövid lejáratú volta miatt azonban a hinduk csupán azoknak az eseményeknek kis részletét látják benne, amelyek a számtalanul sok világban, a Föld sok országában és az évmilliók során lejátszódtak, és azt kérdezik a keresztényektől, nézetük szerint mit csinált Isten a világ teremtése előtt, és milyen sokáig fog fennállni az az új, megdicsőült föld, amelyik állítólag minden létezés végleges végpontja.

Schelling az egyetemi tanulmányok módszereiről tartott felolvasásában a következőket írta (197 skk.):

„Nem lehet nem gondolni arra, hogy (a kereszténység számára) a tökéletességnek milyen gátjai voltak azok az úgynevezett bibliai könyvek, amelyek a valódi vallási tartalom tekintetében távolról sem állották ki az összehasonlítást a korábbi és a későbbi korok tömérdek egyéb iratával, különösen az indiaiakkal.”

Ugyanez érvényes a kereszténység elterjedésére is, hiszen az általa sugalmazottnak tartott szent iratok közül a legtöbb kevés vonzót tudott nyújtani az upanisadokon és a Gítán, Buddha tanbeszédein, Konfuciusz és Csuang Csou beszélgetésein nevelkedett ázsiaiaknak.

Az Ótestamentum a maga antropomorf elképzeléseivel a féltékeny és haragos Istenről, a csalás, rablás és gyilkosság, faji előítélet, vallási türelmetlenség helyeslésével, Izráel népének kiválasztottságáról és eljövendő messianisztikus dicsőségéről szóló tanításával számukra idegen világ volt, de az Újtestamentum szentleckéi, néhány üdítő oázistól eltekintve, szintén terméketlen sivatagnak tűntek nekik.

A hinduk egyedül az evangéliumokat tartják egyenrangúnak saját szent könyveikkel. A Hegyi Beszédről mondta Gandhi:

„Egészen bizonyos, hogy nincs semmi különbség a Bhagavad gítában kifejezésre jutó hinduizmus és Krisztus kinyilatkoztatása között. Mindkét hitvallásnak ugyanabból a forrásból kell származnia.”

Az ördögről szóló sok történet és a hitetlenekre szórt átkozódások sok ázsiai szemében természetesen csorbítják ezt a hatást.

Az ortodox hinduk álláspontjáról nézve a keresztény vallás elmarad a sajátjuk mögött, mivel megengedi hívőinek a marhahús evését, részegítő italok ivását és a különböző származású személyek közötti házasságkötést. Isten és a világ éles különválasztása szerintük nem felel meg a tényleges helyzetnek, mert ugyan miképpen tudna az ember felemelkedni az istenihez, ha nem rejlene benne isteni csíra? A semmiből való teremtésről szóló tant a Csándogja-upanisadra való tekintettel (6, 2, 1) utasítják el, mivel ott ez áll: „Miképpen keletkezhetne nem létezőből létező?” Azt is logikátlannak tartják, hogy a léleknek van kezdete, de (egyes keresztény tanításokban) nincsen vége, és hogy a rövid időtartamú földi jó vagy rossz cselekedetek örökké tartó jutalmat vagy büntetést kapnak. A karma és az újramegtestesülés tanának elutasításával - a hinduk véleménye szerint - a keresztények lemondtak annak minden lehetőségéről is, hogy megmagyarázzák a különböző élőlények jellemének és sorsának különbözőségét. Ha egy lény élethelyzete és szerencséje vagy szerencsétlensége nem korábbi létezésének karmájától függ, akkor csak egyetlen kivezető út marad: vagy a véletlent, vagy Istent tenni felelőssé a képességek és sorsok igazságtalan elosztásáért.

Megbotránkozást kelt a hinduk körében, hogy a keresztény filozófusok megtagadják a lelket az állatoktól és növényektől. Azok a bibliai helyek, amelyeken állatok és növények rossz bánásmódban részesülnek, felháborodást váltanak ki belőlük, így pl. a gonosz szellemeknek az ártatlan disznókba küldése és a fügefa megátkozása. Elsősorban azonban emberi felfuvalkodottságot látnak abban, ha valaki azt hiszi, hogy az állatok létezésének egyedüli célja az, hogy az emberek elfogják, és levágják őket, Isten Noénak és fiainak tett ígéretének megfelelően: „És féljen, és rettegjen tőletek a földnek minden állata és az égnek minden madara: minden, ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott.”

Mivel a keresztények vallási elképzeléseiknek objektív és cáfolhatatlan érvényt tulajdonítottak, és ellentétben az indiaiakkal és kelet-ázsiaiakkal, nem a megismerhetetlen, a magasabb rendű ideiglenes, viszonylagos érvényű kifejezésének fogták fel őket, ezért az elfogadott formáktól való minden eltérést a legfőbb igazság elleni vétségnek tekintettek; ebből következett számukra az a jog, sőt kötelesség, hogy a „pogányok” és „eretnekek” eltévelyedései ellen minden eszközzel harcoljanak. Így azután nincs a Földön egyetlen más vallás, amely annyi dogmatikus küzdelmet és vallásháborút élt volna át, mint a kereszténység.

A buddhisták kritikája főleg a keresztény Isten-eszme ellen irányul. Mivel Buddha tanítása szerint nem lehet örök személyiség, tehát Isten csak karmikusan keletkezett lény lehet, akinek élete évmilliókig tart, de a szanszárába beletartozik. Mindenekelőtt lehetetlennek látszik a világ teremtőjére és a világ irányítójára váró funkciók összekapcsolása a legmagasabb rendű erkölcsi tökéletességgel rendelkező mindentudó és mindent megbocsájtó kegyosztó feladataival. Hiszen ha Isten mindentudó, jóságos és mindenható, akkor nem teremtett volna ilyen siralmas világot, és nem tűrné, hogy a fájdalom tovább létezzen benne. A legfőbb lényhez méltatlan az az elképzelés is, hogy Isten a gonosztevőt gyűlöli, és hogy saját dicsőítésével törődik. Sok buddhista csak azt tudja erkölcsi tökéletességgel rendelkező lénynek elképzelni, aki mentes a szenvedélyektől, és a leggonoszabb bűnösnek is igyekszik segíteni.

A világ végleges megdicsőüléséről szóló keresztény tanítás természetesen ellentétes azzal a buddhista tanítással is, amely szerint minden mulandó, és a test feltámadásának gondolata erről az álláspontról nézve a lét utáni sóvárgás kifejezésének látszik, amelyet pedig mint minden létezés legfőbb gyökerét, le kell küzdeni.

A Hegyi Beszéd etikájában csodálják a buddhisták a Buddha beszédeivel megegyező eszméket. Jézusban azonban nem buddhát látnak, hanem a tökéletesedés útján járó bódhiszattvát, mivel még nem szabadult meg minden szenvedélytől.

A vér és sebek teológiája, amely a világ megváltását Krisztus helyettesítő szenvedésével végezteti el, egy buddhista számára érthetetlen. Ebben rejlik a fő nehézségek egyike, amelyek a szingalézeknek a protestantizmusra való áttérését akadályozzák; ez kitűnik Spence Hardy, a ceyloni buddhizmus kutatása terén nagy érdemeket szerzett wesleyianus misszionárius észrevételeiből. Hardy Legends and theories of the Buddhists (A buddhisták legendái és teóriái) című könyvében a következőképpen szól a szingalézekhez:

„Sok nemzedéken át arra tanították őseiteket, hogy iszonyattal tekintsenek a véres áldozatra, mint olyasvalamire, ami önmagában tisztátalan és minden rossznak gyökere; és ameddig ezek a gondolatok élnek, vagy emlékük megmarad, nem lehet őszinte a hit az embereknek a kereszten megszerzett megváltásában, pedig egyedül ez menthet meg bennünket az isten haragjától és az örök kárhozattól. Amíg a virágokat és a gyümölcsöket megfelelő áldozatnak tartjátok vallásos gondolatok és érzések kifejezésére, nem alakulhat ki megfelelő értékelés a bűn hitványságáról vagy az ember számára mindent kiegyenlítő helyettesítés szükségességéről. Ezt csak valamennyi közül a legszomorúbb látványból, a szív vérének kiontásából tanulhatjuk meg; mert az, ami önmagában a legszomorúbb minden látvány közül, a legörömtelibb valamennyi között szimbolikus értelemben, mivel ez az a váltságdíj, amelyet érettünk, emberekért és a mi megmentésünkért nem vér nélkül rótt le Jézus Krisztus, az Atya örökkévaló Fia, amikor kegyelmének végtelen voltából és saját szabad akaratából engesztelő áldozattá lett bűneinkért, és nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért.”

A buddhizmus és a kereszténység között lényeges különbség van a szenvedés értékelésében. Az ilyen szavak: „a szenvedés rejtett vagyon, amelyet senki sem vásárolhat meg”, és „a szenvedőket boldogtalannak nevezi a világ, én azonban kiválasztottaknak hívom őket” A buddhisták számára idegenek, számukra a szenvedés olyan rossz, amely minden létezéssel együtt jár, és nem az az „édes májusi harmat”, amellyel Isten az embert „atyailag meghinti”.

Habár a buddhisták is állandóan tudatában vannak minden dolog mulandóságának, a test gyarlóságának és tisztátalanságának stb., gondolataikat elsősorban arra irányítják, ami felemeli őket, és az ideálra, amely előttük lebeg. Ezért veszik körül magukat a nyugalmas derűt sugárzó Buddha képeivel. Ha mindig a keresztet látnák maguk előtt, az elszomorítaná őket. A mahájána buddhizmusban világosan megmutatkozik az ellentét a protestáns felfogással szemben: a keresztény az eredeti bűn miatt természettől eleve kárhozottnak érzi magát, az isteni kegyelemre van szüksége ahhoz, hogy tökéletesen megújhodhasson. A mahájána szerint még a gonoszban is benne rejlik a csírája annak, hogy a jövőben buddhává lehessen, aki a tudás révén fokozatosan megszabadul az őt beburkoló leplektől, amelyeket átragyog minden élő valódi buddha természete.

Azokat a szempontokat, amelyek miatt a kínaiak, különösen a konfuciánusok elvetik a kereszténységet, Julius Richter német teológus foglalta össze A kereszténység és a nem keresztény vallások című cikkében a következőképpen:

„(A konfuciánusoknak) nincs érzékük (a keresztény hit) misztikus oldala iránt, a keresztényeknek Krisztussal együtt az istenben rejtőző élete iránt; úgy látják, hogy a kereszténységben túlhangsúlyozzák a túlvilági, irracionális eszméket, a reális viszonyok és feladatok terhére; az olyan dogmák, mint amilyen az eredeti bűn, a feltámadás, a Szentháromság, a szűztől születés, okoskodó teológusok koholmányainak tűnnek számukra, amelyek ellentétben állanak az egészséges emberi értelemmel; Jézust helyi jelentőségű zsidó prófétának tekintik, parasztos beszédmodorúnak, aki nem értett egy magas fejlettségű állam bonyolult problémáihoz; rámutatnak arra a sajnálatos tényre, hogy a kereszténység még egyetlen olyan államot sem hozott létre, amely következetesen keresztény szellemben tevékenykedne... úgy vélik, joggal hivatkozhatnak arra, hogy a konfucianizmus jobban feltárta az alapvető emberi viszonylatokat, mint a kereszténység, és világosabban tanítja a mindennapi kötelességeket; olyan eszmék, mint amilyen a jen (emberszeretetet), a nemes gondolkodású ember és a ta t'ung, a kozmopolita világszemlélet: »a négy tengertől innen minden ember testvér«, értékes konfuciánus vívmányok; a világegyetemmel való összhang eszméjét szintén nem szabad feláldozni.”

Lin Jü-tang The importance of living (magyarul A bölcs mosoly címmel jelent meg) c. ismert könyvében számos okot sorol fel, amelyek őt, egy keresztény lelkipásztor fiát, arra indították, hogy lemondjon a papi hivatásról, amelyre szánták, és visszatérjen a kínai „pogánysághoz”. Elsősorban azt a feltevést találta indokolatlannak, amely szerint minden ember bűnös (eredendő bűn). Azt is képtelenségnek tartja, hogy amikor Ádám és Éva a tiltott gyümölcsből evett (bűneset), Isten annyira megharagudott, hogy őket és valamennyi utódjukat szenvedésre ítélte, később azonban, amidőn épp ezek az utódok egyetlen fiát megölték (Jézus), ennek „annyira örvendezett, hogy valamennyiüknek megbocsátott”. Egy konkrét eset — nevezetesen amikor misszionáriusok imában arra kérték Istent, hogy egy küszöbön álló temetéskor ne essék az eső — arra indította, hogy elvesse a kereszténységet, mivel abban igazságtalanul előtérbe kerül az egyes személyek érdeke a közösségével szemben.

Csen Tu-hsziu kínai író a következőket mondja: „A nyugati népi közösség harcra és küzdelemre épült, a keleti békére és nyugalomra... A nyugati emberek mind a harcot és a kemény küzdelmet szeretik, és Európa valamennyi kultúrájának történetében minden egyes szó friss vérrel íródott”

André Gide francia író beszéli el:

„Megkérdeztem egyszer egy kínait, hogy mi nyűgözte le a legjobban utazása során. Erre azt válaszolta, hogy Európában főként a fáradtság, bánat és gond kifejezését látta minden arcon, s hogy mi járatosak vagyunk valamennyi művészetben, kivéve a legegyszerűbbet: hogyan kell boldognak lenni... A szokások és intézmények mindenütt a hithez alkalmazkodnak — mondta — csak a keresztény népeknél nem. Miképpen lehetséges, hogy az a vallás, amelyik azt mondja az embernek: »Ugyan miért nyugtalankodtok?«, amelyik arra tanítja őket, hogy ne legyen semmijük a Földön, hogy kölcsönösen segítsék és szeressék egymást, tartsák oda a jobb arcukat annak, aki megüti a balt— a népeket a legnyugtalanabbakká, a leggazdagabbakká, a legalattomosabbakká, a leginkább felkavartakká teszi, olyan népekké, amelyek folytonosan arra törekszenek, hogy elterjedtebbek és nagyobbak legyenek, végül olyan népekké, amelyeknek becsülete a legkényesebb, és amelyek többnyire nem hajlandók megbocsájtani és békét kötni — azt képtelen megérteni.”

Az iszlám Krisztust olyan prófétának tekinti, aki szintén az igaz Istenben való hitet tanította, akinek tiszta tanait azonban követői eltorzították. A Korán (2, 59) a zsidókról, a keresztényekről és szábeusokról azt mondja, hogy „ha hisznek az Istenben és a végítélet napjában, és azt teszik, ami helyes, akkor jutalmat kapnak Uruktól, és sem félelem, sem szomorúság nem száll reájuk”. Az ötödik szúra azonban megállapítja, hogy sok mindent elfeledtek abból, amit nekik mondottak, és ezért az Isten ellenségeskedést és gyűlöletet támasztott közöttük a feltámadás napjáig. Úgy gondolják tehát, hogy a sok keresztény iskola, szekta és egyház harca annak következménye, hogy szem elől tévesztették az igazságot.

Mohamed ugyanebben a szúrában világosan megmondja, mi választja el a kereszténységtől: „Bizony, hitetlenek azok, akik ezt mondják: az Isten Krisztus, Mária fia. Krisztus maga mondja: Ó, ti, Izráel gyermekei, tiszteljétek Istent, az én Uramat és a tieteket; aki az Isten mellé bármilyen lényt társít, azt Isten kirekeszti a paradicsomból, és annak lakóhelye a pokol tüze lészen, és az istentelennek nem lesz segítője. Azok is hitetlenek, akik azt mondják: az Isten a harmadik a háromságból; mivel csak egyetlen Isten van; ha nem szűnnek meg így beszélni, akkor ezeket a hitetleneket súlyos büntetés sújtja. Nem kellene tehát visszatérniük Istenhez, és bocsánatot kérniük tőle? Hiszen az Isten megbocsátó és könyörületes. Krisztus, Mária fia, csak egy a küldöttek közül, amint előtte is jártak követek, az ő anyja pedig valóságos asszonyszemély volt, és mindketten közönséges ételeket ettek.”

A kereszténységről a muszlimok azt állítják, hogy „túlhaladott vallás”, amelynek helyes elemeit az iszlám átvette, tévedéseit viszont kirekesztette magából. Mivel Mohamed a próféták pecsétje, azokat a rendelkezéseket, amelyek a kinyilatkoztatás egy alacsonyabb fokán érvényesek lehettek, megszüntette. Afrikában, ahol az iszlám misszió harcol a kereszténnyel a négerek lelkéért, Mohamed küldöttei mindenekelőtt azt hangsúlyozzák, hogy az általuk megnyert hívők ténylegesen egy világot átfogó közösség teljes jogú tagjai lesznek, ugyanakkor fehér uraik újonnan megtért „testvéreiket Krisztusban” továbbra is alacsonyabb rendű „bennszülöttek”-nek tekintik és kezelik.

---

Az a kérdés, hogy egyáltalán létezik-e az a személyes Isten, amit a Biblia tanít, nyilvánvalóan elsődleges, de nem feltétlen ez a kérdés különbözteti meg a kereszténységet a többi hittől.

• A kereszténység elbagatellizálja Istent azáltal, hogy szó szerint értelmezi mítoszait

vannak keresztény filozófusok és misztikusok, akik elvont teológiákat dolgoznak ki, és vannak haladók, akik kereszténynek mondják magukat, bár a kereszténységet sztoikus bölcsességre vetik le, vagy a teológiát naturalista metaforák sorozataként értelmezik.

De a kereszténység lényege két évezred óta az az elképzelés, hogy Isten megtestesült egy bizonyos emberben, aki egy adott időben és helyen élt, halt meg és újra élt. Ez a hitvallás értelmezhető metaforaként vagy allegóriáként, midrásként vagy fikcióként, de a legtöbb keresztény úgy értelmezi, mint a tényleges események szó szerinti, történelmi jelentését. Mégis, egy igazi vallásnak örülnie kell, ha olyan mítoszokat tartalmaz, amelyeknek nem kell másnak álcázni magukat.

A keresztények nem annyira elégedettek, ezért történelmi tények kérdései foglalkoztatják őket, ami arra készteti őket, hogy Tarzusi Pált kövessék, és azt gondolják, hogy a vallási meggyőződés fontosabb, mint az etikai tettek. Furcsa módon Pált nem érdekelte egyetlen történelmi Jézus sem, de a gnosztikus, orfikus teológiája azt jelentette, hogy a hitünk és nem a tetteink által mentettek meg minket a bűntől. Konkrétan hinnünk kell Jézusban, hogy a mennybe juthassunk, a legtöbb keresztény szerint, mivel az Isten, mint Jézus kiállt helyettünk, és már elvégezte az összes igazlelkű munkát, amit valaha is remélhettünk.

A keleti ortodox keresztények szintén hangsúlyozzák a megtestesülést és a Jézusba vetett hitet, de nem hiszik, hogy Jézus helyettesített minket, vagy nem fizette meg a bűn árát. Ehelyett azt gondolják, hogy Jézus egyesítette az emberi és az isteni természetet, így a mi feladatunk Jézus utánzása és önmagunk istenítése. Ezt úgy tesszük, hogy bűnbánatot tartunk és elmélkedünk a keresztény szimbólumokon, amíg meg nem tisztítjuk mentalitásunkat, hogy pozitívan tudjunk részt venni az isteni energiákban a túlvilágon, ahelyett, hogy a bűn és a tudatlanság megátkoznánk, hogy Isten közvetlen jelenlétét borzalmasnak érezzük.

Az idő múlásával a kérdéses keresztény hiedelmek egyre irracionálisabbá váltak, mivel a bizonyítékok elhalványultak és az idők megváltoztak. Ennek eredményeként az átlagos keresztény vallási tapasztalata gyenge vagy téveszmés. Ennek kompenzálására a keresztény bizonyos konvencionális pózokat vesz fel, és ezt vagy azt az előírt szlogent vagy mantrát vesz fel, hogy úgy tegyen, mintha „elragadta volna a Szentlélek”.

A spiritualitás minden ilyen szívből jövő kifejezését erősen korlátozni kell ebben a vallásban, hogy megvédjük a keresztény intézmények előjogait. Ez a minta már korán kialakult, amikor a keresztény gnoszticizmust eretneknek nyilvánították. A keresztény literalizmus nem a valódi csoda bizonyítékainak védelmének szükségességéből indult ki, hanem egy machiavelli cselnek, hogy létrehozzák a szellemi felügyeleti láncot Istentől Jézuson át az apostolokig, és így a megalapozott egyházig.

A politika ezzel beszennyezte a keresztény szentírásokat, amelyeket katolizáltak a szerkesztők és a tanács, amely egy bibliai kánont alkotott, hogy szembeszálljon Marcion egyszerűbb gnosztikus kánonjával. Valójában a kereszténység lényegében az ősi misztériumkultuszok politikai, literalizált vagy historizált változata, amely kétezer évig tartott.

Mondanunk sem kell, hogy egy isten, amely elférne egyetlen ókori galileai emberben, aligha lenne méltó az imádatra, nem is beszélve egy olyan istenségről, amelyet az Egyház borongós történelme minden alkalommal beszennyez. Az Egyház egyetlen bűne sem számítana sokat, ha a kereszténység nem tette volna a szó szerinti, történelmi igazság bálványát. Ha az Egyház politikai manőverezésének és a laikusok tudatlanságának és hiszékenységének kazuisztikus kizsákmányolásának későbbi története mélységesen kiábrándító, miért gondolhatná bárki is, hogy a vallás eredete és korai története érintetlen és természetfeletti volt?

• (2) A kereszténység elbagatellizálja a világot azáltal, hogy az istenséget Jézusban és keresztáldozatában összpontosítja.

A keresztény literalizmus csak az egyik oldala annak a kettősségnek, amely e vallás szerves részét képezi. A megtestesülés doktrínája csak önellentmondás, mint egy négyzet alakú körről szóló beszéd, így az ellentmondás mindkét oldalát hangsúlyozhatod, hogy különböző katasztrófákat kapj, amelyek a lényegi értelmetlenségből származnak. Azáltal, hogy Istent és a természetfelettit a természet egy részével azonosítja, a kereszténység az előbbit az utóbbira redukálja, ami a szent furcsaságának megszüntetésével elkerüli a vallás szükségességét.

De ugyanez a kétoldalúság a természet csodáit is Isten egyszülött Fiának puffadtságává redukálja, mivel az univerzum többi része bukott hely. Ezért olyan bűn a kereszténységben a büszkeség, és ezért ütközik ez a vallás a világi humanizmussal, mert a keresztényeket történetük egy-egy szereplőjének élete foglalkoztatja.

A mítosz spirituálisabb vagy egzisztenciálisabb olvasata az lenne, hogy Jézus modellje annak, amit mindannyiunknak tennünk kellene. Akárcsak a hinduizmusban vagy a dzsainizmusban, talán mindannyian eredendően vagy potenciálisan isteniek vagyunk. A keleti kereszténység közelebb kerül ehhez a misztikus, panteisztikusabb felfogáshoz, de amíg „az evangéliumot” szó szerint értelmezik, a keresztények kénytelenek lesznek démonizálni a hősiesség világi megnyilvánulásait.

A kereszténység tehát szemben áll a tudomány és az autentikus filozófia humanista szellemével, mivel az értelem a bukott világ része lenne. Igaz, okra lenne szüksége ahhoz, hogy értékelje a kereszténység történelmi állításainak puszta szó szerinti igazságát. Az értelem azonban áruló a keresztény számára, mivel a kereszténység történelmi bizonyítékai túlságosan gyengének bizonyultak ahhoz, hogy igazolják azt a bizonyosságot, hogy a keresztényeknek motiválniuk kell keresztes hadjárataikat minden nem keresztény életforma ellen.

A négy állítólagos szemtanú Jézus életéről szóló beszámolója közül háromról kiderült, hogy egyetlen forrás (Márk) két redakciója (Máté és Lukács), míg a negyedik (János) egy későgnosztikus evangélium volt, amely egy egészen más Jézust és mást mutat be. amely szintén nagyrészt Márk evangéliumán alapulhatott. A kritikus történészek az aktusokat tendenciózusnak és csak néha véletlenül pontosnak tekintik az események történeti leírásának. Pál levelei, amelyek ütköznek az Apostolok Cselekedeteiben szereplő korai egyház katolizált portréjával, alig szólnak egy szót a történelmi Jézusról (főleg az eredeti görög nyelven).

A keresztény literalizmus tehát baklövésnek bizonyult, mivel az első századi Palesztinában bizonyos állítólagos történelmi tényekre való hivatkozás elősegítette az értelmet, mint e vallás döntőbíróját, és a kritikai nyomozási módszerek végül megfosztották a kereszténységet tekintélyétől, bemutatva, milyen meglepő mértékben a tények nem állnak az oldalán.

A keresztyén kettősség azonban megsegít, mivel a keresztény kárpótol azzal, hogy az észtől a hit felé fordul, ha az út sziklássá válik. Így a keresztényt arra ösztönzik, hogy azt gondolja, hogy egyedül Jézus volt teljesen isteni természetű, a természet összes többi része elesett és ördögök irányítják, ezért minden olyan érvet vagy tudományos megállapítást elvethet, amely nem tetszik neki, mint gonosz zavaró tényezőt. A kereszténység így önerősítő tévedéssé fajul.

• (3) A keresztény kettősség olyan eredendő elméleti ellentmondásokat szül, amelyek arra késztetik a keresztényeket, hogy figyelmen kívül hagyják vallásuk intézményi kompromisszumait.

A keresztények kezdettől fogva az alapvető tanaikban rejlő kirívó önellentmondások erényévé váltak. Pál azt mondta, hogy a kereszt bolondság azoknak, akik elvesznek és nem üdvözülnek (1Kor.1:18). Jézus egyszerre volt teljesen Isten és teljesen ember. Isten egy, de három különálló személy is. A világegyetem Teremtője egy olyan ember lett, akit elárultak, és aljas halált halt. Isten szeret minket, de ragaszkodik ahhoz is, hogy mindenkit a pokolban örökre megbüntessen, hacsak nem valljuk be, hogy megérdemeljük, hogy keresztre feszítsenek, és köszönjük Istennek, hogy helyettünk halt meg. Vagy Isten tökéletes, de kozmikus munkája hibás, és ördögök lepték el, és az univerzumot meg kellett menteni az isteni hídépítés döntő mozzanatával, amely bolygónkon a Krisztus előtti első században történt.

Kereszténynek lenni annyit jelent, mint elfogadni egyes ilyen tanok ostobaságát és összefüggéstelenségét, és mindenképpen hinni Istenben. Ez az evolúciós fogyatékosság elvével magyarázható . Azzal bizonyítjuk, hogy milyen erősek és megbízhatóak vagyunk, hogy mennyire vagyunk képesek megbirkózni a további nehézségekkel. A legnagyobb, legnehezebb farkú páva bizonyítja, hogy genetikailag rátermett, mert a baljós farok nem lassítja le. Hasonlóképpen megmutatjuk, mennyi pénzfeleslegünk van azzal, hogy feltűnő fogyasztási cselekményekre pazaroljuk.

Az abszurditás elfogadása lehet a lényeg. A vallás esetében az ügy iránti hűségünket azzal bizonyítjuk, hogy elfogadjuk azokat, amelyek valójában rosszindulatú, tarthatatlan elvek. Ez a legnyilvánvalóbb az olyan kultuszok esetében, mint a Szcientológia, amelyek nevetséges, plagizált hitvallásaik vannak. De a kereszténység az egyetlen olyan nagy vallás, amely kifejezetten erényévé teszi központi tanításainak elismert ostobaságát.

A Tizenkilenc nyolcvannégyben George Orwell megmutatta, hogyan lehet az ilyen hűségteszteket disztópikus célokra kihasználni. Ahogy a logikából tudjuk, ellentmondásból ( reductio ad absurdum ) bármit bebizonyíthatsz . Ez azt jelenti, hogy ha egyszer rávehetsz valakit arra, hogy egy ellentmondás mindkét oldalát igaznak fogadja el, akkor tiéd az illető gondolata, mivel ráveheted, hogy bármit elhiggyen.

Hasonlóképpen, ha egyszer rögzíted a megtestesülés és a Szentháromság ostobaságait, az ember alkotta szentírás tévedhetetlenségét és a második eljövetel késleltetését, ráveheted a keresztényeket, hogy nyugodtan vegyék azt a tényt, hogy az egyház ugyanabban az időben teremtett otthont. Római Birodalom, amely állítólag kivégezte Jézust. A keresztények elfogadták, hogy az Egyháznak joga van kínozni és kivégezni az eretnekeket és a hitetleneket Jézus nevében, miközben Jézus azt mondta, hogy a követői fordítsák el a másik arcukat. A keresztények örömmel kerestek kifogásokat a háborúra, a rabszolgaságra, a nőgyűlöletre, az imperializmusra, a fogyasztásra és a groteszk vagyoni egyenlőtlenségre.

Amennyire az Újszövetségből bárki megtudhatja, Jézus egy kultúrellenes személyiség volt, aki lemondott kora világi és vallási konvencióiról, azt állítva, hogy a jelenlegi rend arra van ítélve, hogy Isten ereje a feje tetejére állítja. Prédikációja az esszénusokéhoz, a cinikusokéhoz és a sztoikusokéhoz volt hasonlítható. Azt mondta, az embereknek úgy kell élniük, mintha a világ a vég küszöbén állna, és örökkévaló sorsuk a túlvilágon lógna a mérlegen. Etikai normái magasak voltak, mivel azt mondta, hogy Isten a szívünk és az elménk felett ítélkezik, nem csak a rituálékhoz való ragaszkodásunkról. Azt mondta, nem a földi boldogságra kell törekednünk, hanem minden időnket a szegények és betegek megsegítésére kell fordítanunk, mert a világi siker mások kárán hiábavaló a nagy képben.

Ám a keresztény intézmények újra és újra elárulták Jézus üzenetét, és abszurditásokba oktatva oktatták a keresztényeket, hogy megbirkózzanak ezzel.

A vallásos emberek számára, akik a keresztre feszítés megaláztatását nyakukban hordott ékszerré változtatták, csoda, hogy a keresztények nem szégyellik jobban vallásukat. Valójában ez az önámítás képessége önmagában is csodálatos, ha valami az, de bizalmat ébreszt egy egészen másfajta istenség iránt.

---

FR.

A kereszténység kritikája a keresztény vallás tanaira, gyakorlataira és történetére összpontosít . Ide tartoznak a vallásokkal és más sajátjukkal szemben megfogalmazott általános kritikák, valamint az egyes keresztény egyházakkal szemben megfogalmazott konkrét bírálatok .

Történelmi szempontból a szemrehányások olykor maguktól a hívőktől származnak, akik kiemelik az ellentétet a hivatalosan a felebaráti szeretetet hirdető doktrína és az évszázadok során a rabszolgaságot 1 támogató , az inkvizíciót létrehozó, a keresztes hadjáratokat 2 és elindító intézmények között. terjeszteni az antiszemitizmust .

Teológiailag a héber Biblia keresztény értelmezései elképzelhetetlenek a Könyv más népei számára , akik politeizmusnak tekintik az emberben megtestesült Isten gondolatát vagy Mária imádását ( katolicizmus és ortodox kereszténység ).

A keresztény erkölcs filozófiai kritikája a szexualitás bűnösségére, valamint a szenvedés és az alávetettség dicsőítésére összpontosít.

A keresztény egyházak történelmi szerepe Intézményesítés Pál tanítása alapján a Rómaiakhoz írt levél 2. sz . Kijelenti, hogy az emberek „Krisztusban” testvérek, de nem kérdőjelezi meg a kialakult rendet, és a rabszolgák uruk iránti engedelmességét szorgalmazza 4 .

Éric Stemmelen közgazdász szerint ez a magyarázata annak, hogy a római császárok miért vették fel hivatalos vallássá a kereszténységet, amikor a rabszolgák egyre ritkábbak 5  : „A kereszténység – minden ősi erkölcstől eltérően – fontosnak tartja a kényszermunkát, amit ő nem vesz figyelembe. lealacsonyító és összeegyeztethetetlen a szabad ember állapotával” 6 .

A kényszerű áttéréstől az inkvizícióig Ez a szakasz üres, nem kellően részletes vagy hiányos. Szívesen fogadjuk a segítségedet ! Hogyan kell csinálni ? Teológiai vonatkozások Jézus szerepe és természete Történelmi Jézus Főcikk: Történelmi Jézus-küldetések . Kevés forrás létezik Jézus életéről, egészen addig a pontig, hogy a mitikus tézisek odáig mentek, hogy megkérdőjelezik történetiségét 7 . Néhány kivételtől eltekintve ezek a források az ókeresztény közösségekből származnak, és elsősorban prédikálásának éveire vonatkoznak. Történész szempontjából az egyetlen bizonyosan ismert elem a Keresztelő Jánoshoz fűződő kapcsolat és a keresztre feszítés , ami túl kínos ahhoz, hogy a tanítványai találták volna ki 7 .

Sok történész szerint Jézus prédikálása lényegében a farizeus judaizmus 8 hagyományának folytonosságában helyezkedne el .

Keresztény tudósok , mint például Daniel Marguerat , azzal érvelnek, hogy Jézusnak „fogalma sem volt, hogy új vallást alapítson, amely vetekszik Izrael vallásával; meg akarta reformálni a zsidó dogmát, amely nem felelt meg ennek” 9 . Michel Quesnel szerint Jézus nem a kereszténység megalapítója: „Az előzőek után nem látjuk, hogy Jézus miért minősül alapítónak. Vallása a judaizmus volt mind magatartásban, mind oktatásban; megkérdőjelezte a formaságokat, de nem tagadta meg az alapjait” 10 .

Egyes tudósok úgy vélik, hogy Tarzusi Pál egészen addig értelmezte, sőt újra feltalálta volna Jézus tanait, hogy őt a kereszténység igazi alapítójának tekinthessék 11  ; Hyam Maccoby többek között hangsúlyozza Pál dualizmusát, és úgy véli, hogy őt közvetlenül a gnosztikus hiedelmek és misztériumkultuszok inspirálták egy új vallás felépítésére, amelynek középpontjában egy isteni jellemű lény engesztelő áldozata áll 8 .

Azonosulás a Messiással és Istennel A keresztény állítást, miszerint Jézus a Messiás , amelyet a héber bibliai próféciák megjövendöltek, megcáfolja a judaizmus hagyományos nézete . Megdöbbentő az a gondolat is, hogy Jézus szava helyettesítheti a Tórát 12 .

De mindenekelőtt az ember Jézusnak Istennel való azonosítása ütközik a zsidó monoteizmussal 13 .

Jézus Krisztus istenségének ez a kérdése ráadásul magában a kereszténységben is az első évszázadok óta viták tárgya volt , ami számos szakadáshoz vezetett.

Ez a kritika az iszlám eredetéből is kirajzolódik, amely a szobrokban és a szentképekben a bálványimádás egy formáját, a többistenhit Szentháromságban pedig a bálványimádás egy formáját látja . A Korán elutasítja a megtestesülés fogalmát  : Jézus, Mária fia, Isten apostola, de nem Isten 14 .

Hasonlóságok a pogány vallásokkal Más mitikus vallási beszámolók is hatással voltak a Genezisre . Anne - Marie Pelletier a Genezis könyvének első négy fejezetét kommentálva úgy véli, hogy írására hatással volt (a babiloni száműzetés idején ) az Enouma Elish babiloni költemény, amely a Marduk isten és a Káosz közötti csatában született világot mutatja be. Tiamat és Apsu istenektől .

A Biblia is keresztezi útjait a Kr.e. 17. századból származó Atra-Hasis versadattal . ebben a versben az isteneknek kezdetben alacsonyabb isteneik szolgálták azokat, akik fellázadtak, ami arra készteti a magasabb isteneket, hogy az embert képzeljék el a lázadó istenek helyére, ezt a versben agyaggal hozták létre, de „a Genezis szövege egy szabadon teremtett embert ír le. és az ő hasznára megkapja az Édenkert sáfárságát ” 15 .

Állítson egy egyetemes igazságot Celsus igaz beszéde ( 176. vers) a keresztényeket „egy csapat denevérhez, a lyukból előbújó egerekhez, a mocsár körül tanácskozó békákhoz, a mocsár sarkában gyülekezetet alkotó férgekhez hasonlítja, akik azon vitatkoznak ők a legnagyobb bűnösök, és ezt mondják: "Nekünk Isten mindent előre kinyilatkoztat és megjövendöl: elhanyagolja az egész világot, az ég mozgalmát, és figyelmen kívül hagyja a széles földet, egyedül értünk kormányoz, egyedül velünk kommunikál az ő útján. küldöttek, nem szűnnek meg küldeni őket, és keresni, miként leszünk vele örökre egyesülve…” 16 .

A filozófiai gondolatokhoz vagy a különböző teológusok írásaival szembeni különféle kifogásokhoz kapcsolódóan Denis Diderot ezt visszhangozza azzal, hogy egy minden embert érdeklő vallásnak „örökkévalónak, egyetemesnek és nyilvánvalónak” kellett volna lennie 17 , de egyik sem az. ami azt jelenti, hogy a vallások hamisak. Michel de Certeau igazolja ezt a kritikát a Le Christianity exploded című művében , Seuil, Párizs, 1974 (a Jean-Marie Domenach-al folytatott párbeszéd a France-Interről, amelyet később átírtak és publikáltak), ragaszkodik a kereszténység relativitásához, és úgy véli, hogy a kereszténységnek le kell mondania "az illuzórikus állításról hogy […] elvileg mindenki számára igaz üzenet legyen”18 .

Közös a judaizmusban , az iszlámban és minden transzcendencián alapuló filozófiában , általánosabban megkérdőjelezi Isten létezését , a Jelenések könyvét , a túlvilágot stb.

Lásd különösen a Deizmus és Ateizmus című cikkeket .

A muzulmánok azzal vádolják az Egyházat, hogy 680 -ban a Konstantinápolyban tartott Ökumenikus Zsinat határozataiban elkeserítette az iszlámot , a Koránt , az iszlám prófétáját és az ummát , tudván , hogy minden zsinatot a Szentlélek ihletett19 .

Erkölcsi és filozófiai vonatkozások Eredeti bűn Olivier Rey számára a tiltott gyümölcs leszedése a jó és a rossz tudásának fájáról „e teljes tudás iránti vágyat fejezi ki – amely eltörli a másikat –, nem a jó és a rossz megismerésének fáját, hanem egy témát jól vagy rosszul ismerni: jó, ha valaki tartózkodik az evéstől, rossz, ha megeszi. Ádám és Éva hibája az volt, hogy nem akartak olyanok lenni, mint az istenek, de nem vették észre, hogy azok! És hogy száműzték magukat ebből az állapotból, mert hamis identitást alkottak az istenségről, mint határtalan uralomról” 20 .

Értékkritika Három gondolkodót általában a „gyanú mestereként” emlegetnek, mert megkérdőjelezik a nyugati társadalom keresztény értékeit: Marxot, Freudot és Nietzschét.

Marx elítéli a világ társadalmi elidegenedését, ahol az emberek el vannak nyomva, és elviselhetetlen egyenlőtlenségeknek vannak kitéve 21 . Számára a vallás a társadalom által létrehozott struktúra, az uralkodó osztály objektív szövetségese, amely a szenvedés előnyeinek dicsőítésével teszi lehetővé a társadalmi egyenlőtlenségek igazolását.

Amit Marx mindenekelőtt elítél, az a vallások érzéstelenítő, elidegenítő és misztifikáló hatása a kollektív mentalitásra. Innen ered híres kifejezése: „A vallás a nép ópiuma” 22 .

Nietzsche számára a kereszténység a gyengék vallása 23 , akik meg akarják akadályozni az erőseket abban , hogy megéljék szabadságukat 24 .

Pascale Lagniot újságíró a következőképpen foglalja össze az erkölcsi kritikát: „A kereszténység nem népvallás, ez egy olyan vallás, amelyet a népnek szenteltek, és ezzel együtt a szenvedés felmagasztalása, a lemondás dicsőítése, a vér beteges íze, a test gyűlölete, annak elnyomó szexuális erkölcse stb. A kis zsidó szektában megszületett minden hatalomra lázadó hitből a birodalommal összeolvadó kereszténység a valaha létezett legnagyobb kényszerítő gépezet lett a földön” 6 .

Vallási vonatkozások A vallástörténetben nem ismerünk olyan esetet, amikor egy idegen vallás a kezdetektől és az első megszilárdulástól fogva teljesen és erőszakkal megsemmisítené az összes bennszülött vallást, ahogy az a kereszténység európai elterjedésekor történt.

A kérdés az, hogy a kereszténység vallásnak tekinthető-e, mert minden vallásnak megvan a maga istene, de a kereszténységnek megvan a Tóra istene, Jahve, ahogy Jézusnak is volt és ezért minden felekezet kánonjai között szerepel az Ószövetség és Jézus is, mint történelmi személy, pontatlan törzskönyvei vannak a történelmi atya - Heli evangéliumaiból. A kereszténység a valláselemzés szerint kultusznak tekinthető, a héber környezetben még császárossá is vált, a felemelkedés és az istenülés jelenségei 25 idején .

---

ESP. A modern időkben azt az elképzelést, hogy a Bibliát történelmileg pontosnak kell elfogadni, és szigorúan be kell tartani, mint erkölcsi útmutatót, számos tudós szentírás - történetíró megkérdőjelezte. A szó szerinti értelmezés, a bibliai tévedhetetlenség és a bibliai fundamentalizmus attitűdjeit a legtöbb keresztény elutasítja. A keresztény fundamentalista mozgalmak azt az elképzelést támogatják, hogy a Bibliát szigorú erkölcsi útmutatóként kell értelmezni, és tévedhetetlennek kell tekinteni.

Logikai ellentmondások találhatók a Biblia számos részében. 1 A kritikára adott válaszok közé tartozik a modern dokumentarista hipotézis , a kétforrás elmélet (különböző módokon), és végül kijelentve, hogy a pásztori levelek címzettjei – mint az első és a második levél Timóteushoz és a levél Titóhoz – ők álnevek .

Ezekkel a kritikai álláspontokkal szemben a literalisták álláspontja szerint a szövegek következetesek, csak az evangéliumok négy különböző forrásból származnak, 2 míg a Tóra (a héber szöveg, amelyből a keresztények Ószövetsége származik) származik. egyetlen forrásból. Ez az állítás téves, mert az Ószövetséget több tucat szerző alkotta néhány évszázadon keresztül. 3 4

Egyes események, például Jézus Krisztus feltámadása sok szakértő szerint nehezen egyeztethető össze a négy evangélium között .

Ha a Biblia megírását a feltámadásba vetett hit előmozdítása érdekében tervezték volna, az jobb eredményt hozott volna, mint ma. Ma az evangéliumok az evangélisták versengésének tűnnek: "Láttam mindent." «Nem, nem látott semmit: aki mindent látott, én voltam»..., és így tovább. EP Sanders 5 Harold Lindsell rámutat, hogy az az állítás, miszerint minden bibliai tartalom igaz, még akkor is, ha nem pontos, komoly torzítás a hívők meggyőzésére. 6 A bibliai tévedhetetlenség hívei általában már nem azt tanítják, hogy a Bibliát közvetlenül Isten diktálta, hanem azt, hogy Isten „konkrét személyiségeket és minden egyes író sajátos irodalmi stílusát” használta, és hogy Isten ihlete vezette őket a tökéletességhez a továbbadási tervben. üzenetét saját ideológiáján, kultúráján és pszichológiáján keresztül. 7

Azok, akik hisznek az isteni sugalmazásban a szentírások írásában, megerősítik, hogy az tévedhetetlen, vagyis hibátlan igazságokat közvetít, mivel ezek isteni hatásból származnak. 8 Ennek az állításnak a terjedelme azonban vitatott, mivel a fogalom magában foglalja a „hit és gyakorlat” álláspontját, amely történelmi és tudományos tanulmányok után téves is lehet (függetlenül attól, hogy ezek a jelentések mennyire tiszteletlenek lehetnek a hívők számára). 9 Más tudósok szélsőségesebb álláspontra helyezkednek, és megpróbálják tovább lejáratni a szentírásokat, ami nagy vitákat és vitákat okoz.

Sok hívő állítja, hogy a tévedhetetlenség a Biblia eredeti szövegeire utal, és sok tudós elismeri, hogy a fordítások és másolások során súlyos emberi hibák történtek; ennek ellenére egyes kutatók azt állítják, hogy a jelenlegi írások túlnyomó többsége hűen reprezentálja az eredeti szövegeket 10 , és az eredeti nyelv ismerete elég jó a helyes fordítás elkészítéséhez. A hívők azt állítják, hogy az évszázadok során annyi hiba történt, hogy az eredetit nem lehet biztosan tudni, és a fordítás is nagyon nehéz.

A beteljesületlen jóslat

Az ígéreteket, amelyeket Jahve isten Ábrahám pátriárkának tett, Jézus Krisztus megszegte volna . Giovanni Battista Tiepolo portréja . Több száz évvel Jézus Krisztus érkezése előtt a zsidók megjövendölték, hogy messiás fog eljönni a világra. A judaizmus (a messiási judaizmus kivételével ) azt állítja, hogy Jézus Krisztus nem felelt meg a prófécia által meghatározott paramétereknek. Más szkeptikusok azt állítják, hogy a próféciák hiányosak, vagy nem mindig válnak valóra 11 , vagy hogy az Újszövetség elbeszéléseit a régi 12 narratívái befolyásolják.

A keresztények által Ószövetségként emlegetett héber Biblia az ókori Izrael története . Jahve isten utódok sokaságát, nemzetiséget, királyi hatalmat és hatalmas földeket ígért Ábrahámnak . A Héber Biblia prófétai irodalma azzal ér véget, hogy Júdát várja, hogy helyreállítsák egy új uralkodó által, aki helyreállítja a dávidi királyságot , és elhozza az egyetemes békét . Az Újszövetség Jézust prófétaként említi _Stephen L. Harris azonban kijelenti, hogy:

Jézusnak nem sikerült teljesítenie azokat a küldetéseket, amelyeket az Ószövetség megjövendölt, hogy a Messiás meg fog tenni, Jézus nem mentette meg a zsidókat ellenségeiktől, Jézus nem állította helyre a dávini királyságot, és nem teremtett egyetemes békét ( 2Iz 9:6-7). ). Ahelyett, hogy megszabadítanák a zsidókat elnyomóiktól, és ezzel beteljesítenék Isten ősi ígéreteit (föld, saját nemzet, királyság és áldás). Krisztus szégyenletes halált halt, legyőzve azokat, akiket a Messiásnak le kellett győznie. Valójában a héber próféciák nem látták előre, hogy Izrael megváltóját bűnözőként kivégzik, ami Jézus keresztre feszítését a próféciák megcáfolására teszi ( Kor.1:2 ). 13​ Másrészt Blaise Pascal úgy vélte, hogy "a próféciák Jézus Krisztus legjobb bizonyítékai". Azt írta, hogy Jézust megjövendölték, és a próféciák négyezer éven át tartó emberek egymásutánján keresztül születtek. 14 Josh McDowell megvédi az ószövetségi próféciák beteljesedését a keresztények támogatásaként, azzal érvelve, hogy a Krisztus által beteljesült próféciák az ő ősi ágára, születési helyére, szűztől való születésére, csodákra, halálára és feltámadására vonatkoznak. 15

Szelektív értelmezés A kritikusok azt állítják, hogy az Ószövetség egyes részeinek szelektív idézése teljesen képmutató, különösen akkor, ha ezek a részek elnézik a nők lebecsülését és a homoszexualitás rosszallását , amikor más részeit elavultnak ítélték. Sok ószövetségi törvény hatályát veszti az Újszövetségben, mint például a körülmetélkedés . 16 A mózesi törvény teljes leírása a Galata levélben van . A kereszténység védelmezőinek az az érve, hogy a haszontalan vagy elavult törvényeket az Újszövetség hatályon kívül helyezi . 17

Szöveghibák Lásd még: Ecdotic A bibliai szövegek gazdagságán belül számos szövegváltozat létezik. E változatok többsége a szórend variációja és egyes kifejezések elírása. 1819 Egyes kritikusok , például Bart D. Ehrman azt javasolják, hogy e hibák némelyikét magasabb hatóság motiválhatta. 20 Ehrman következtetéseit vitatták a bírálók, köztük Daniel B. Wallace, Craig Blomberg és Thomas Howe. 21 22 23

Egyes modern kritikusok felfedezték, hogy vannak olyan részek, amelyek nem szerepelnek az eredetiben, hogy megtalálják azokat az eredeti szövegeket, amelyekből az Újszövetség származik. Ezzel az Egyház a modern Bibliában megjelölt néhány szakaszt, kizárva vagy módosítva azokat. Összességében látható, hogy a fordításban vannak hibák, de az eredetiben nem. Néhány lehetséges későbbi kiegészítés : 2425

Márk evangéliumának vége ( Mk. 16 ) Jézus János és a házasságtörő asszony evangéliumában szereplő történet . A Juanine Coma , a Szentháromságra való kifejezett utalás János első levelében A Biblia legtöbbje lábjegyzetekkel jelzi azokat a területeket, amelyek eltérnek az eredeti forrásdokumentumoktól. A bibliamagyarázatok is beszélnek ezekről, néha részletesen.

Az Újszövetségben Kurt Aland és Barbara Aland összehasonlítja a változatmentes versek teljes számát és az oldalankénti változatok számát (kivéve az elírásokat) a hét nagyobb görög ÚSZ-kiadás között (Tischendorf, Westcott-Hort, von Soden, Vogel). , Merk, Bover és Recuestan-Aland) eredménye 62,9% vagy 4999/7947 egyetértenek. 26 Az alábbiakra jutottak:

"A görög Újszövetség 7 részének csaknem kétharmada egyezik az eredeti szövegekkel, kivéve a helyesírási problémákat . Azok a versek, amelyekben egyetlen szóban különböznek egymástól, nem számítanak bele egyik kiadásba sem. Ez az eredmény egészen megdöbbentő, azt jelzi, sokkal nagyobb egyetértés, mint azt a tudósok feltételezték volna. Az evangéliumokban , az Apostolok Cselekedeteiben és az Apokalipszisben az egyetértés kisebb, míg a Levelekben sokkal nagyobb."

Kereszténység és politika Lásd még: Keresztény Baloldal és Keresztény Jobboldal . A keresztény baloldal és támogatóik vádjai a liberális demokráciával ( egyház -állam szétválás ), a progresszív szociálpolitikákkal (más vallásúak, a külföldiek vagy az LMBT -k jogai ) és a tudományos elméletekkel (pl. a világegyetem keletkezése és a fajok fejlődése a kreacionizmussal szemben ) és a tudományos gyakorlatok ( fogamzásgátlás , abortusz , eutanázia , kutatásembrionális őssejtek ) szemben a szentírással vagy a keresztény tanítással. 52 53 54 55

Az olyan kifejezéseket, mint a „ krisztofasizmus ” , „ klerofasizmus ” és „ nemzeti katolicizmus” használták a fasiszta vagy tekintélyelvű elemeket a kereszténység védelmével kombináló konzervatív ideológiák , valamint az ilyen ideológiákból származó rezsimek azonosítására.

Kereszténység és erőszak Lásd még: Keresztes háborúk és keresztény terrorizmus . A kereszténység (és más monoteista vallások) számos kritikusa rámutatott a nemzetek keresztényesítésének erőszakos cselekményeire, mint a vallás elítélésének újabb okára. Például Arthur C. Clarke tudományos-fantasztikus író azt mondta, hogy soha nem tudja megbocsátani a vallásoknak azokat a szörnyűségeket, amelyeket a történelem során elkövettek. 56 Richard Dawkins hasonló elemzést végez The God Delusion című könyvében . A Dawkins Delusionban Alister McGrathDawkinsnak válaszolva azt sugallja, hogy Jézus messze nem támogatta a "nem keresztényekkel szembeni ellenségeskedést", hanem a "kereszténység párbeszéden keresztüli terjesztésének" politikáját hirdette. McGrath egyetért azzal, hogy a vallás kritikája szükséges, de azt mondja, hogy Dawkins úgy tűnik, nincs tudatában annak, hogy az egyház rendelkezik a reform és a megújulás belső eszközeivel ( lásd Ellenreformáció ). Dawkins azzal érvel, hogy még ha ez igaz is lenne, a keresztények nem követik ezt az etikát. 57 A keresztény társadalmak erőszakos cselekményeinek bírálata nem korlátozódik az ateistákra és az agnosztikusokra , hanem a pacifisták is bírálták ezeket a cselekményeket.Azok a keresztények, akik azt hiszik, hogy a népirtásban bűnös államok a kereszténységet csak azért használták fel, hogy igazolják háborúikat, végső soron az erőszak ellentétes lenne Jézus tanításával, így a háború és a népirtás keresztényellenes cselekedet lenne.

Másrészt a keresztényeket üldözték és üldözik egyes szocialista és fasiszta államokban 5859606162 , és a cristofascismo kifejezést balról használják a keresztény szervezetek jobboldali szervezetként való bélyegzésére . 58 59 60 61 62

A kereszténység és a nők

Joan of Arc vezette a franciákat az angolok elleni csatában . Azt hitte, hogy Isten parancsolta neki. Elfogásakor eretnekséggel vádolták, és máglyán való elégetésre ítélték. Ma már a katolikus egyház tisztelt szentje. 63 Sok feminista felhívja a figyelmet a kereszténység néhány jellemzőjére, például arra, hogy Isten férfi, a próféták pedig férfiak, és hogy a Bibliában sok történet patriarchátusra buzdít , elítélve a macsó értéket, amely mindegyikben létezik. 64 Bár sok nőnek volt vezető szerepe a páli levelekben , sok esetben a nőket becsmérelték és háttérbe szorították. 65 66 Például a nőket arra szólították fel, hogy maradjanak csendben a szentmisék alatt, mivel „kínos lenne egy nőnek a templomban beszélni”. Elizabeth Cady Staton kijelentette, hogy „a Biblia lealacsonyítja a nőket a Genezistől egészen addigApokalipszis 67 ".

Elizabeth Clark olyan szerzők ókeresztény írásait említi, mint Augustinus, Tertullianus és John Chrysostomos (figyelmen kívül hagyva az olyan szerzőket, mint a Kappadokiai Atyák ), mint példákat a katolikus egyház nőkről alkotott negatív megítélésére. 68 A 20. század második feléig csak néhány nő neve volt ismert, akiknek jelentősége volt a kereszténység történetében: Szűz Mária , Jézus anyja , Mária Magdolna , Jézus tanítványa és a feltámadás első tanúja, valamint Maria és Marta , a nővérek, akik vendéglátást ajánlottak nekiBethany . 69

Karen King, a harvardi professzor azt mondja, hogy a legtöbb nő, aki jelentős szerepet játszott a kereszténység kezdeti éveiben, most kezd ismertté válni. Ráadásul Nyugat-Európában mindig is téves kapcsolat alakult ki Mária Magdolna és az olyan fogalmak között, mint a házasságtörés vagy a prostitúció , 70 de ez a kapcsolat inkább legenda, mint tény, mivel az Újszövetségben sehol nem erősítik meg ezt a kapcsolatot. Karen King szerint Mária Magdolna evangéliuma azt bizonyítja, hogy befolyásos személyiség volt, kiemelkedő tanítvány, és az egyház egy olyan szárnyának képviselője, amely a női vezetést hirdette.

King megerősíti, hogy az ókori kereszténységben minden létező belső áramlat, amely a női vezetést védelmezte, eretneknek nyilvánította, ami azt mutatja, hogy szexuális megkülönböztetésről van szó, mivel a nők minden lényeges szerepét elnyomták. 69

A modern keresztény közösségen belül három nézet létezik a nők szerepéről. Keresztény feminizmusnak , keresztény egalitarizmusnak és komplementarizmusnak nevezik őket .

A keresztény feministák keresztény szempontból aktív feminista álláspontot képviselnek. 71 A keresztény egalitáriusok olyan egyházat támogatnak, amely nem tesz különbséget nemi, faji, etnikai és társadalmi-kulturális alapon. 72 Az egyenjogúsítók támogatják a nők felszentelését, és azt, hogy a házasságban mindkettő ugyanazt a szerepet töltse be, elkerülve azt az elképzelést, hogy a nők elhivatottak a háztartási feladatokra. Ennek ellenére konzervatívabbak, mint a keresztény feministák, és inkább elvetik a „feminista” címkét. 73

A komplementaristák támogatják az egyenlőséget és a férfiak és nők közötti kedvező különbségeket. Úgy gondolják, hogy a Biblia azt tanítja, hogy a férfiaknak és a nőknek különböző, egymást kiegészítő szerepük van, mind a házasságban, mind a gyülekezetben. Úgy tartják, hogy a férfiaknak vezetési felelősségük van, a nőknek pedig kötelességük alávetni magukat ennek a vezetésnek. 74 Egyes keresztények úgy vélik, hogy az Istennek mint férfinak az elképzelése nem annyira a nemen, hanem sokkal inkább az akkori uralkodó patriarchális társadalomon alapul, amelyben a férfiak a család vezetőiként és gondozóiként működtek. 75 Tehát az az elképzelés, hogy Isten „az Atya”, azokkal való kapcsolatára vonatkozik, akik „gyermekei”, azaz a keresztények.

2000 - ben a Déli Baptista Konvent megszavazta a „baptista hit és üzenet” (hitnyilatkozat) felülvizsgálatát, 76 amely ellenezte a nők tiszteletessé való kinevezését . Bár ez a döntés nem kötelező érvényű, és még nők sem szolgálhatnak papként, magát a revíziót kritizálták a konvent egyes körei. 77 Ugyanebben a dokumentumban a déli baptista egyezmény, fenntartotta azt a szilárd álláspontot, amely a házasságon belül a nők számára fenntartotta az alárendelt szerepeket: "A feleségnek kegyesen alá kell vetnie magát férje irányításának, megkapta azt az isteni felelősséget, hogy tisztelje férjét, és segítőjeként szolgáljon az otthoni kezelésben és a jövő gondozásában. generáció ."

Az elmúlt években az ortodox és a katolikus egyházban a diakonisszák szerepének kismértékű helyreállítása történt .

Egyes evangélikus gyülekezetekben tilos nőknek lelkipásztorok vagy diakónusok lenni. E tilalmak alátámasztására gyakran idézik a Timóteus 2 :12-t :

"Nem engedem meg, hogy egy nő tanítson vagy hatalma legyen egy férfi felett, hallgatnia kell." Lásd még: Nők Tarzusi Pál leveleiben Keresztények kritikája Negatív attitűdök az Egyesült Államokban David Kinnaman, a Barna Intézet elnöke és Gabe Lyons, a Fermi Project munkatársa egy tanulmányt publikált a 16 és 29 év közötti amerikaiak kereszténységhez való hozzáállásáról. Arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeresen templomba nem járók körülbelül 38%-ának negatív benyomásai vannak a kereszténységről, különösen az evangéliumi kereszténységről, és azt konzervatív politikai aktivizmussal, képmutatással, homoszexualitásellenességgel, tekintélyelvűséggel és mások megítélésével társították. 78 Körülbelül 17%-uk "nagyon rosszul" vélekedett a kereszténységről. 79 80

Képmutatás Gaudium et Spes azt állítja, hogy a keresztények példája hozzájárulhat az ateizmushoz , és ezt írja:

"...a hívőknek sok közük lehet az ateizmus megszületéséhez. Amennyiben elhanyagolják saját hitképzésüket, vagy téves tanokat tanítanak, vagy hiányosak vallási, erkölcsi vagy társadalmi életükben, azt kell mondaniuk, hogy elrejteni Isten és a vallás valódi arcát, ahelyett, hogy megmutatnák." 81​ A világi és vallási kritikusok sok keresztényt vádoltak képmutatókkal. 82 Tom Whiteman, egy philadelphiai pszichológus úgy találta, hogy a keresztény válás legfőbb okai közé tartozik a házasságtörés, a bántalmazás (mind a verbális, mind a fizikai és a kábítószerrel való visszaélés) és az elhagyás, míg a válás első számú oka a lakosság körében az összeférhetetlenség volt. 83

Tudományos kompatibilitás Főcikk: Tudomány és hit Néhány keresztény támogatja a modern tudományt, és néhány tudós szintén keresztény. Más keresztények azonban rámutattak arra, hogy a kereszténység alapvetően összeegyeztethetetlen a tudománnyal .

A tizenkilencedik század során kialakult egy értelmezési modell, amely szerint a vallás és a tudomány kapcsolata szinte elkerülhetetlenül nyílt ellenségeskedéshez vezet, általában a vallás új tudományos elképzelésekkel szembeni agresszivitásának következményeként. Híres példa, hogy a középkorban azt hitték, hogy a Föld volt az Univerzum középpontja, és csak a vallási dogmáktól mentes tudomány bizonyította, hogy nem az, sőt, a Nap körül kering. ehhez a modellhez az ellentmondó tézis. Ez a tézis a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején népszerű történetírói megközelítés volt., de a kortárs történészek ma elutasítják. 84 85 86

A tudomány és a vallás (különösen a kereszténység) közötti háború fogalma a 19. század végén és a 20. század elején megmaradt a tudománytörténetírásban . 87 A legtöbb jelenlegi tudománytörténész úgy véli, hogy az egymásnak ellentmondó tézist visszavonták, és későbbi történeti kutatások váltották fel. 88

Az a gondolat azonban, hogy a kereszténység és a tudomány közötti viszony túlnyomórészt ellenséges, továbbra is él a populáris kultúrában. 89 Hasonló pozíciókat különböző tudósok is betöltöttek. Carl Sagan csillagász például Ptolemaiosz (aki a geocentrikus elméletet hirdette ) és Kopernikusz (aki a heliocentrikus rendszert javasolta) csillagászati ​​rendszerei közötti vitát említi . „ Kozmosz: Személyes utazás ” című könyvében kijelenti, hogy Ptolemaiosz gondolatait „az egyház támogatta a középkoron keresztül....(ők) hatékonyan megakadályozták a csillagászat 1500 évvel történő előrehaladását." 90

Másrészt a keresztény országokban sok tudós a történelem során keresztény hitet vallott, és erőfeszítéseket tett a tudomány és a vallási meggyőződés összeegyeztetésére. Isaac Newton például úgy gondolta, hogy Isten teremtette a gravitációt , ami a bolygók Nap körüli keringését okozta. Philosophiae Naturalis Principia Mathematica befejezésében ezt írta: "A napnak, bolygóknak és üstökösöknek ez a legszebb rendszere, egyedül ez egy intelligens és hatalmas lény tanácsától és irányításától származhat.” Erős keresztény meggyőződése ellenére vallási meggyőződését általában eretneknek tartják .

Az általunk ismert tudomány további híres alapítói, akik keresztény országokban éltek, és így keresztények voltak: Galileo Galilei , Johannes Kepler és Blaise Pascal . 9192_ _

---

SV. Tudományos nézet Gyakori téma a kereszténység és a tudomány összeegyeztethetősége , valamint az, hogy a kritikusok szerint a keresztény tanítás hogyan akadályozta volna az új ismeretek fejlődését . [ 1 ] [ forráshivatkozás kért ] Az egyik doktrína, amelyet a tudósok és sokan mások is erősen kritizáltak, a kreacionizmus eszméje, amely elterjedt a kereszténység konzervatív ágaiban; hogy az életet Isten teremtette többé-kevésbé szó szerint, ahogyan azt a Genezis könyve kimondja . [ 2 ] Nem utolsósorban az USA -bana 20. század végén, majd a 2000-es évek elején heves harcot vívott, amely a politikában, az iskolarendszerben, a hatalomgyakorlásban, a jogban, valamint a társadalmi vitákban is fellángolt, és szélsőséges ellentmondásokhoz vezetett, ahol az iskola irányítását kísérelték meg. nevelés arra, hogy teret adjon a kreacionizmusnak a természettudományos órákon, mint az evolúcióelmélet alternatívájaként. A bírósági döntések megakadályozták ezt, de az ítélet megkerülésére tett kísérletként a kreacionisták megpróbálták tudományosan tesztelhetőnek mutatni nézetüket az intelligens tervezés támogatásával . Különböző tudományágak tudósai úgy vélik, hogy a kreacionizmus , sőt annak újrafogalmazása , az intelligens tervezés nem rendelkezik tudományos, tesztelhető elméletek jellegével, hanem félrevezető.áltudomány , amely ütközik a meghamisítható modellekkel arról, hogy az élet hogyan fejlődött ki egy közös eredetből. [ 3 ] Még ha a kutatók nem is mindig tudnak megegyezni az univerzum természetére és a fejlődés alapelveire vonatkozó kozmológiai modellekben , valamint az élet eredetére és az emberi mentális képességekre vonatkozó magyarázó modellekben, megegyeznek azokban a tudományos módszerekben, amelyekkel objektíven lehet objektív. tesztelméletek. A kereszténységen belül azonban nagy különbség van a Bibliát nagymértékben szó szerint értelmezők között (például a Teremtés hét napja ) és azok között, akik hisznek a Bibliában.A teista evolúció , vagyis úgy gondolja, hogy Isten olyan természeti törvények megfogalmazásával teremtette a világot, amelyek előidézték az Ősrobbanást , az élet kialakulását és az evolúciós folyamatokat .

Etika Egy másik kritikus téma a kereszténység etikáját érinti , [ 4 ] amely, ha szó szerint értelmezzük, anélkül, hogy figyelembe vennénk a Biblia írási idejét, gyakran ütközik a modernséggel és a nem konzervatív értékekkel .

A kereszténység valójában bűnbánatot, „szív hitet” és „száj megvallást” feltételez az Újszövetség szerint, amely a vallás terjesztését csak missziókon keresztül szólítja fel . Mindazonáltal a Frank Birodalom óta a kereszténység kifejlesztette a lelkek megnyerésének, vagy inkább területének kiterjesztésének kultúráját erőszakkal és kényszerrel, például a keresztes hadjáratokkal , végül az inkvizícióval és a boszorkányperekkel (olyan mértékben, hogy az áldozatok valóban népi gyakorlatot folytattak). hiedelmek ). A kritikusok azzal érvelnek, hogy a keresztény hit [ forrás szükséges ], a kereszténység több egymással versengő irányzatra szakadása, valamint a keresztény és a világi vezetés közötti erőviszonyok legitimálták és hozzájárultak a vallásháborúkhoz , valamint a vélemény- és vallásüldözéshez . [ 5 ] [ hivatkozás forrásból kérve ] [ 6 ] [ hivatkozás forrásból kérve ] A keresztények olykor azzal védekeznek, hogy akik a kereszténységet hatalommal való visszaélésre használják fel, erőszakot és elnyomást gyakorolnak a kereszténység nevében, és ezzel megsértik a vallásszabadságot , nem újjászülettek _Keresztény, mert nem változott meg elméjében, hanem csak nevében és kultúrájában keresztény. Az ellenérv ezzel szemben az, hogy ez a nem igazi skót típus tévedése .

Az Újszövetség minden bizonnyal az Ószövetség szertartási törvényeivel és a zsidó ébredési mozgalmak túlzott legalizmusával való rendezést képviseli , beleértve a tisztátalan ételeket, a körülmetélést, a rituális tisztaságot és a különféle büntetéseket, és a kereszténységet gyakran a kegyelem , a béke és a büntetés üzeneteként mutatják be. szerelem . Az Újszövetség azonban nem határolódik el az Ószövetségtől általában, például etikai szabályaitól ( Isten tíz parancsolata ), nacionalista és patriarchális történeteitől és istenképétől. Nem határolódik el a zsidó homoszexuális nézettől, [ 4 ] és az ősi társadalmak nőkről alkotott nézetétől sem., de megőrizte ezeket az értékeket, és megköveteli, hogy a nők alárendeljék a férfiakat.

Egyes kritikusok, nem utolsósorban filozófusok bírálták a kereszténység erkölcsi kiindulópontjait, erkölcsi-etikai rendszerét . [ 7 ] [ Idézet kérve ] Azzal, hogy az ember azt állítja, hogy az erkölcsi attitűdöket a saját istene határozza meg , téves indokot ad arra, hogy miért kellene az embereknek erkölcsösen cselekedniük. [ forrás szükséges ] Ha a nem ölés indítéka kizárólag az, hogy Isten döntött így, akkor az ölés elleni okok megszűnnek, ha valaki azt tapasztalja, hogy Isten nem létezik, vagy a kereszténység nem igaz. [ 5 ] [ forráshivatkozás kért ]Egyes filozófusok az Újszövetséghez hasonlóan úgy vélik, hogy a cselekedetek következményeinek felmérésével kell eldönteni, hogy mi a helyes és mi a rossz [ 8 ] (ez megfelel az Újszövetség szavainak, miszerint a fát a gyümölcséről kell megismerni ).

A kánoni szövegek és a doktrína következetlenségeinek bírálata Ez a rész a Trinity kritikája összefoglalója . A keresztény feljegyzés , a Biblia széles körű kritika tárgya volt. A tárgyalt témák némelyike ​​a rabszolgaság Biblia általi támogatásával , a nőről mint engedelmes férfival [ 4 ] , a Biblia tekintélyelvű rezsimek támogatásával, valamint az ártatlanok elleni háborúval és erőszakkal kapcsolatos Biblia támogatásával foglalkozik. [ 5 ] A Biblia homoszexuálisokról alkotott nézetét bírálták, mert embertelen, és megtagadja a homoszexuálisoktól a jogaikat. [ 4 ] A Bibliának a legtöbbet kritizált része az Ószövetség , különösen Mózes harmadik és ötödik könyve . [ 6 ]A keresztények azzal védekeznek, hogy Jézus földre szállásával a régi törvények megváltoztak. A kereszténység kritikusai azonban rámutatnak a Biblia azon szakaszaira, ahol Jézus azt mondja, hogy az Ószövetség szabályai továbbra is érvényesek, bár Jézus egyértelműen rámutatott, hogy ezeket a szabályokat többé nem szabad szó szerint betartani, mert lehetetlennek tartotta az ember számára. az aranyszabály és a szeretet kettős parancsa kivételével .

A támadás másik kritikus szöge a keresztény tanítás következetlenségei és pontatlanságai. A Biblia számos részlete ellentmond egymásnak. [ 5 ] [ 6 ] Ez azonban gyakran nem igaz, hanem az eredeti hibás fordításaiból adódik. A Szentháromságot bírálták, mint logikailag lehetetlent. A Szentháromság, az Isten - Jézus - Szentlélek kapcsolat , valamint a szentek imádása miatt az is érvelt a kereszténységen belül is a kezdetektől fogva, hogy a kereszténység nem monoteista .doktrína, ahogy annak ágai állítják. Itt néhány keresztény iskola azzal védekezik, hogy az egyistenhit csak egyetlen istenről szól, és ez az egyetlen isten három részre osztotta magát.

A kereszténység további kritikus nézete az, hogy a keresztény gondolatokat más tanításokból vették át. Az olyan istenek, mint Mithras , Dionüszosz , Buddha és az egyiptomi istenek , mind olyan nagy hasonlóságot mutatnak Jézussal , hogy az utóbbi leírását valószínűleg ők is befolyásolhatták. [ forrás szükséges ] A kereszténység kritikusai, mint például Richard Dawkins , úgy vélik, hogy a kereszténység által megfogalmazott állítások többé-kevésbé nélkülözik a bizonyítékokat és a logikai koherenciát. A kritikusok szerint ez az egyik oka annak, hogy a kereszténység nem lehet igaz, de ez az evangéliumok lényege is.Jézus harcának leírása a szkeptikus világgal szemben, amely a csodák állandó bizonyítékait követelte, és halálra ítélte, amikor nem volt hajlandó védekezni a vádak ellen.

---

SH. Galenus azt mondta a keresztényekről , hogy a halálmegvetésük és aszkézisük miatt képesek filozófus életvitelére , de kifogásolta hiszékenységüket. [2]

Porphyry Az újplatonikus filozófus , Tírusz Porfiriosz különösen bírálja a keresztény írókat megbízhatatlanságuk miatt:

Wikiidézet „Az evangélisták regényírók voltak, nem pedig Jézus életének szemlélői vagy tanúi. Mind a négyük ellentmond a többieknek az ő szenvedéséről és keresztre feszítéséről szóló történetében. [3] " ( Porfír ) Kelsos Celsus , a platonista filozófus híres művében, a True Logos racionális kritikának veti alá a különböző zsidó-keresztény mítoszokat, kijelentve, hogy egyesek, mint az özönvíz mítosza, más hagyományokból kölcsönzöttek, míg mások, mint a világ teremtésének mítosza , ütközik a tudománnyal .

Wikiidézet "A zsidók a leghihetetlenebb és legízlettelenebb történeteket alkották meg, nevezetesen a férfiról, akit Isten a saját kezével formált, és belelélegezte a lelket, és a nőről, aki egy férfi bordájából készült, Isten parancsolatairól, a kígyóról, amely szembeszállt velük és a kígyó győzelme Isten parancsolatai felett. És így mondják el a mítoszt, mintha vénasszonyoknak szólnának, és teljesen pimasz módon ábrázolják az istent, hogy már kezdetben tehetetlen volt, és egyetlen embert sem tudott engedelmessé tenni, akit ő maga formált (IV. 36.). )." (―) Filozófiai szempontból tovább bírálja az isten antropomorf elképzelését , a zsidó-keresztény antropocentrizmust és a saját kiválasztottságba vetett hitet.

Wikiidézet "Az a tény, hogy egyesek, keresztények és zsidók azt mondják, hogy Isten vagy Isten fia, mint a földi dolgok bírája leszállt a földre vagy le fog jönni, ez a legszégyenletesebb dolog, és nem igényel széleskörű cáfolatokat (IV. 2). ). [4] " (―) A test feltámadásáról szóló keresztény tanítást a lélekvándorlásról szóló félreértett filozófiai tanításként bírálja .

Wikiidézet „Bolondság azt hinni, hogy egy olyan isten, mint a szakács, ha egyszer tüzet gyújt, megégeti az egész emberi fajt, és csak ők maradnak tovább, és nem csak azok, akik élnek, hanem akik régen meghaltak, azok ugyanabban a testben térnek vissza a földről, mint korábban. [4] " (―) Kelsos kritizálja kora keresztény közösségeit, amiért ellenezték az oktatást, és a racionális vizsgálódás helyett a vak hitet hirdették.

Wikiidézet „Azt látjuk, hogy mindazok, akik zajonganak a tereken és ajándékot kérnek, nem közelednek egy józan embercsoporthoz, hogy megmutassák tudásukat. De ahol fiatalokat, rabszolgák és bolondok csoportjait látják, ott megnyomják magukat és szépnek mutatják magukat (III. 50). [4] " (―) Azt is bírálja, hogy a keresztények nem vesznek részt közös szertartásokban, nem engedelmeskednek a törvénynek, és pimasz viselkedést tanúsítanak más nemzetek istenképeivel szemben. [4]

Erasmus Rotterdami Erasmus ezt mondja híres " A bolondság dicsérete " című művében :

Wikiidézet „És ahogy a keresztény egyház vérrel teremtetett, vérrel megerősödött, vérrel növekedett, vezetői ma is karddal a kezükben uralkodnak, mintha Krisztus eltűnt volna, így nem tudja megvédeni híveit a maga módján. [5] " (―) Erasmus különösen kritizálja Krisztus szavainak kiforgatásának teológiai művészetét:

Wikiidézet „Mindenki tudja, hogy a teológusoknak nyilvános joguk van a mennyországhoz, pl. Szentírás, nyúlj, mint a bőr. Kiszednek négy-öt szót innen vagy onnan, és ha kell, megfordítják a jelentést, csak hogy saját használatukra igazítsák, holott ami előttük és mögöttük áll, annak semmi köze a témához, sőt az ellenkezőjét jelenti. A teológusok ezt olyan sikeres szemérmetlenséggel teszik, hogy a jogászok gyakran irigylik őket ezért. [5] "

---

FI. A 19. század végén Friedrich Nietzsche német gondolkodó írásaiban határozottan szembeszállt a kereszténységgel. [2] Véleménye szerint a Bibliát vagy a kereszténységet már nem is kell racionálisan igazolni. [3] "Most már a mi ízlésünk dönti el a kereszténységgel szembeni álláspontot, nem pedig az indokaink." [4] Nietzsche szembeállította a keresztény erkölcsfogalmat a tőle megszabadult ember saját erkölcsével. Azt állította, hogy a kereszténység olyan vallás, amely leigázza és kizsákmányolja az egyént. A nyugati embereknek ki kell nőniük az indokolatlan szabályozásból. [2] Nietzsche szerint „ a kereszténység a valaha megjelent legpusztítóbb arrogancia volt ”. [5] Célul tűzte ki a kereszténység kiirtását az európai kultúrából. [6] „Mikor távolítunk el mindent, ami isteni a természetből? Mikor honosíthatjuk meg magunkat, embereket a tiszta, újra felfedezett, megváltott természettel? [3]

Nietzsche szerint a bűn fogalma a papok eszköze az emberek leigázására. A bűnről való beszéd arra kényszeríti az embereket, hogy megalázkodjanak egy elképzelt isten előtt. A jó embereknek nagyon hétköznapi dolgokat kell megbánniuk az életükben. Kénytelenek sajnálni függetlenségüket és méltóságukat. Sajnálniuk kell saját önmagukat és függetlenségüket kisgyermek kortól felnőtté. Nietzsche szerint a Biblia azt állítja, hogy a bűn csak az, ha Isten tiszteletét megsértik. A bűn a fenség puszta bűne. Isten kicsinyes zsarnok , aki csak az alázatosoknak ad kegyelmet . Ily módon megsértik az emberi szabadságot , és megsértik a humanizmus örökségét , amely a görög filozófia .adta a világnak. [7] Istent nem érdeklik a helytelen viselkedés következményei az emberek életében. A bűn csak Isten elleni bűn, nem az emberek ellen. [8] A kereszténység a megfélemlítésen és a büntetésen alapul. [9] „Nem az taszít el bennünket, hogy nem találunk istent a történelemben, a természetben vagy a természet mögött – hanem az, hogy nem érezzük „isteninek” azt, amit istenként tisztelnek, hanem siralmasnak, értelmetlennek tartjuk. ártalmas, nemcsak tévedés, hanem élet elleni bűncselekmény is." [10]

Bertrand Russell Lásd még: Russell teáskanna Bertrand Russell , aki a kereszténység egyik leghíresebb kritikusa volt a 20. században, azzal érvelt, hogy az emberek aligha hisznek Istenben racionális okokból, hanem azért, mert gyerekkoruk óta tanítják őket hinni. Russell maga is sokat írt a leggyakoribb istenbizonyítások tévedéseiről . Nem hitt Istenben, mert nem talált elegendő alapot ennek a hitnek. [11]

Russell Jézus számos erkölcsi tanítását problematikusnak találja. Amellett, hogy számos tanítás kapcsolódik Jézus hamarosan visszatérésének tanához, Russell véleménye szerint ezek önmagukban is megkérdőjelezhetőek. A pokol tana ezek közé tartozik. Russell szerint egyetlen ember sem tud hinni az örök büntetésben. Russell kegyetlen tannak tartja az evangéliumok pokolleírásait, és azzal vádolja az evangéliumokban ábrázolt Jézust, hogy tanításaival kegyetlenséget hozott a világba. [11] Russell bírálja Jézus buzgóságát a hitetlenek és az üzenetét figyelmen kívül hagyók iránt, akiket például „viperák nemzedékének” nevez. Russell szereti Szókratészt vagy Buddhátebből a szempontból ideálisabb alakként. Russell szerint Jézus megértése a közelgő világvégéről fontos jelzés volt Jézus tanításának elégtelenségére. [11]

Russell rámutat, hogy a Bibliában vannak olyan részek, amelyek sok embernek sok bánatot okoztak az évszázadok során. Ide tartozik például az a szövegrész, amely szerint a szent szellem istenkáromlása nem bocsátható meg sem ezen a világon, sem az eljövendő világban. Russell szerint ez a vers sok embert hozott létre az évszázadok során, akik attól féltek, hogy ilyen vagy olyan okból vétkeztek a Szentlélek ellen. Russell azt írja, hogy egyetlen igazán jóindulatú lény sem hozna ilyen nagy mennyiségű gyászt a világra szent szövegekkel. [11]

Keresztény ateizmus Nemcsak az ateista valláskritikusok, hanem a teológusok is felkeltek a hagyományos kereszténység ellen . John Shelby Spong , a liberális teológus püspök így ír a teremtésről : "A Biblia beszámolója egy tökéletes és befejezett teremtésről, amelytől az emberek bűnbe estek, pre-darwinista tündérmese és poszt-darwini ostobaság." [1]

Heikki Räisänen finn bibliatudós ezt írja: „Felösleges az embereket rávenni a démonokra, és ezért a skizofréneket a szellemek kiűzésével gyógyítani. Felesleges azt kérni tőle, hogy várja meg a felhőkön eljövő Emberfiát, akire 2000 éve minden nemzedék vár a maga idejében a jelek értelmezésével. Értelmetlen azt kérni tőle, hogy higgye el, hogy egy mennyei isteni lény emberré lett, és azért járt a földön, hogy vérét ontsa az emberek bűneiért, hogy azonnal visszatérhessen mennyei otthonába. ( In Search of the Bible View , 1984) [12]

Az 1960-as években megjelent Isten halálának teológiája . John AT Robinson angol püspök ezt írta: "Nincs visszatérés a pre-szekuláris világnézethez, ahol Isten mindig "jelen van", hogy szükség esetén felhasználják, megvédjék vagy megfeddjék." [13] Robinson ellenezte a személyes Isten hagyományos teista felfogását: [14] A „keresztény ateizmus” fokozatosan bevett irányzattá vált Nagy-Britanniában. Don Cupitt ragaszkodott ahhoz, hogy a Biblia beszámolóját az ember megszabadulásáról és üdvösségéről el kell utasítani az intellektuális őszinteség nevében. A Biblia meséi a keresztényeket béklyóba szorították a zsidókhozmint a jogvallás és a keresztény áldozati tan foglyai. A kereszténységgel az az alapvető probléma, hogy megismétli a zsidó istenfogalmat. A Biblia istene Úr és Király akar lenni. Embereket követel maga előtt, és törvényei alá veti őket. [15] Nincs személyes isten. Krisztus nem isteni és nem hoz üdvösséget vagy pusztulást senkinek . [16]

John Shelby Spong azt mondja, hogy Isten egyházi teista felfogása emberi alkotás volt. [17] Spong szerint a Biblia állandósította az igazságtalanságot és gonoszságot szül. A Biblia megadta a jogot a természeti erőforrások kiaknázására. A nők leigázása Isten szavának eredménye. A homoszexuálisok üldözése és a zsidók tömeges pusztítása a Szent Könyv üzenete. [18] Spong szerint a Bibliában előforduló erőszak és elnyomó vallásosság okai mind az istenfogalomban, mind a húsvéti üzenetben kereshetők. Az egész megdöbbentőnek tartott üdvtan a zsidó gondolkodáson alapul. Az az Isten, aki megengedi, hogy fia meghaljon a kereszten, kegyetlen gyermekbántalmazó. A Bibliában leírt keresztény engesztelő tan erkölcsileg nem elfogadható. Az a történet, hogy Jézust megbüntették az emberek bűneiért, csak az Istennel való erőszakos kapcsolat benyomását kelti. [19]

»A templom, a zsinagóga és a templom istene már nem létezik. Ezeknek az istenségeknek mágikus, személyeskedő, manipulatív, természetfeletti, sőt néha bosszúálló erejét a történelem során nem az élet felemelésére, hanem a fennálló helyzet megáldására, a papság hatalmának erősítésére és a vagyont növelő államhatalmi projektek támogatására használták. és az uralkodó osztályok befolyása.» ( [20] )

»Hadd mondjam ki bátran és egyértelműen: Jézus nem halt meg a te bűneidért vagy az én bűneimért.

Juha Räikkä filozófus a Menny és föld: Bevezetés a vallásfilozófiába (1997) című könyvében a kereszténység morális kritikájáról ír. Räikkä olyan dolgokat sorol fel, amelyeket a kereszténység ellen használtak fel: a vak hit gyakran vezetett oda, hogy embereket kiraboltak, pusztítanak és gyilkolnak. A kereszténység elfogadása számos negatív és elítélendő következménnyel járt. A figyelemre méltó történelmi példák közé tartoznak a keresztes hadjáratok , a vallásháborúk, az inkvizíció , a boszorkányüldözés , az egyház erkölcsi hanyatlása és az ész használatának ellenállása. [24]

Még a mai társadalmakban is vannak negatív következményei a keresztény hagyománynak. A vallások agymossák az embereket, megfosztják őket önrendelkezési joguktól, anyagilag kizsákmányolják őket, öngyilkosságra késztetik őket , diszkriminálják a nem hívőket, diszkriminálják a homoszexuálisokat , elnyomják a véleménynyilvánítás szabadságát és lerombolják az őslakosok életmódját . Ilyen például a gyermekek szexuális zaklatása a templomokban, a házasságok vallási ébredés miatti felbomlása és az egyházak által gyakorolt ​​háborúskodás. Gyakran mondják, hogy a kereszténység befolyásolta a természet többi részét és más állatokatleigázása és a férfiak nőkkel szembeni felsőbbrendűségének doktrínája . A keresztény hagyomány negatív hatással lehet az emberek elméjére. A hívő ember szenvedhet állandó, szükségtelen bűntudattól , fatalista lehet , és az alázat fogalmának hangsúlyozása miatt elveszti motivációját az önálló cselekvésre, színlelésbe vagy félelem állapotába kerülhet . A kereszténység is beavatkozott a politikába és támogatta a hatalom felhasználását: a hívők gyakran ellenezték a társadalmi reformokat. [25]

Räikkä itt kijelenti, hogy a kereszténység számos pozitív következménnyel is járt. A vallás motivált a jó cselekedetekre. A hit által befolyásolt keresztények segítettek a szegényeken, gondoskodtak a betegekről, és tudást és értékeket adtak át másoknak. A vallások megvigasztalták az embereket, kedvességre és szerénységre tanítottak, részegeket gyógyítottak és lelki jólétet hoztak létre. Az egyházak nemzetközi segítséget és együttműködést végeztek. A kereszténység a művészetre és a tudományra is pozitív hatással volt. [26]

Räikä szerint például a kereszténység következményeinek és gyakorlatának értékelése és a keresztény tanítási rendszer erkölcsi értékelése két különböző dolog. A kereszténység híve cselekedhet erkölcstelenül, de a kereszténység nem feltétlenül követeli meg az erkölcstelen cselekvést. Másodszor, Räikkä rámutat, hogy ha a kereszténység nem is létezett volna, az emberek más vallás keretein belül vagy vallástól függetlenül elkövettek volna szörnyűségeket. A hit befolyásolhatja a jó vagy rossz cselekedeteket. [26]

---

A kereszténység kritikája írta: Fekete Árpád Ennek a könyvnek egyes részei korábban már megjelentek az Interneten 2017- ben „A kereszténység megismerése” című közkincs írás részeként (illetve még korábban más írások részeként), de a szerző jobbnak látta kijavítani annak hibáit, elhagyni a problémás részeket, és új részekkel egészíteni ki azt, valamint a témához kapcsolódó, régebbi angol nyelvű írásainak fordításával is növelni a könyv terjedelmét. Így olyan sok változtatás történt az eredeti művön, hogy új mű született, amelynek tehát a címe is megváltozott. „A kereszténység kritikája” című mű bekerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba (MEK-be) is, szintén közkincs írásként. Mivel a szerző hibákat talált ebben is, ki kellett azokat javítania, és 2020. szeptember 4-én elkészített egy javított kiadást, ami szintén bekerülhetett a MEK-be az előző változat helyett (2020. november 9-én). Sajnos ez sem lett teljesen tökéletes, ezért ma, 2021. november 1-én elkészült egy újabb verzió, és a szerző kéri, hogy frissítsék ezt a MEK-ben is. Amennyiben ez a verzió bekerül a Magyar Elektronikus Könyvtárba, akkor szintén közkincs lehet. (Folyamatban van egy angol fordítás elkészítése is, de az valószínűleg nem lesz közkincs, egyenlőre.) A bibliai idézetek a Károli-Bibliából származnak, mivel az közkincs. A PDF-be és EPUB-ba ágyazott betűtípus a Tuffy, mivel az közkincs. Tartalom I. A pusztán a Bibliára épülő hitről II. A Mennyországhoz szükséges minimális hit keresése III. Környezetvédelmi elmélet IV. Keresztény-politikai katekizmus V. Fekete Árpád vallása VI. Engedett-e Jézus a kísértésnek?

I. A pusztán a Bibliára épülő hitről / „Az Özönvíz-mítoszokat talán azért találták ki, hogy magyarázatot adjanak arra, hogy tengeri állatok fosszíliái találhatók a hegyekben.” / 1. A Biblia egyik legfontosabb szereplője, Jézus Krisztus születése után feltehetőleg több, mint kétezer évvel (amikor ezt írom) a Biblia vallásának, a kereszténységnek és egy Bibliával szoros kapcsolatban álló másik vallásnak, az iszlámnak rengeteg követője van: több, mint bármely más földi vallásnak. Ezért is lenne fontos, hogy rámutassunk a Bibliában fellelhető hibákra, amelyek károsak a Bibliát olvasó egyénekre, és ezáltal az emberiségre nézve. Ebben a műben a Bibliának egy logikusan felépített kritikáját szándékozom nyújtani az olvasó számára, amely majdnem ugyanazt az utat járja be, mint az az ember, aki most ismerkedik meg a Bibliával. A Biblia Ószövetségi része (amely nagyjából megegyezik a zsidó vallás szent írásaival) olyan hosszú, hogy a keresztények általában inkább azt szokták javasolni, hogy a Biblia Újszövetségi részével kezdjük a Biblia olvasását, azon belül is az evangéliumokkal (az evangélium szó jelentése: Örömhír). Ezek nagyjából arról szólnak, hogy a Názáreti Jézus (akit a történelemben Jézus Krisztusként ismerünk) az ókorban, Izrael földjén nagyon hatékony tanító és csodás gyógyító tevékenységet végzett, de mivel erősen kritizálta a zsidók egy részét (például a „farizeusokat” és az „írástudókat”, avagy a szent írások ismerőit), és mivel önmagát Isten Fiának (pl. Jn:15:1- 6), vagy valamilyen hasonló nagy hatalomnak tekintette (pl. Jn:6:48-58), halálra ítélték és keresztre feszítették. A Biblia szerint azonban a keresztre feszítés által okozott halála után három (vagy kevesebb) nappal feltámadt, és megalapította a kereszténységet. Így szól ez a rész Márk Evangéliumában (Mk:16:14-20): Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! Ezek szerint itt olvasható a Bibliának az a része, amely önmagában is rosszabbá teszi a kereszténységet (például) a Buddhizmusnál: „Aki nem hisz, elkárhozik.” (A kárhozat pedig napjainkban azt jelenti: örök szenvedés vár rá a Pokolban.) Néhány félősebb fiatalnak ez olyan lelki terrort jelenthet, amely vak hitre késztetheti őket, és ezáltal akár lelki betegséget is okozhat náluk (de erről talán később). Nem könnyű azonban meghatározni, hogy pontosan miben kellene hinni ahhoz, hogy üdvözüljünk. Napjainkban többféle keresztény felekezet van, amelyek mellett más és más érvek szólnak. De egyik közismert felekezet sem híres arról, hogy az átlagos tagjai (1) ördögöket űznek, (2) új nyelveken szólnak, (3) kígyókat emelnek fel, (4) ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, (5) betegekre teszik rá kezüket, és azok meggyógyulnak. Ha pedig így van, akkor az új hívő talán mindaddig bizonytalan lesz a saját üdvösségében (és abban, hogy ő elég jó hívő-e), míg ő is képes nem lesz produkálni az említett jeleket. Hasonló okokból, az új hívő valószínűleg nem is akar csatlakozni azokhoz a felekezetekhez, amelyekben nem tud hinni (hiszen nem űznek ördögöt, nem szólnak új nyelveken, nem emelnek fel kígyókat, nem isznak halálosat és maradnak élve utána, és nem teszik rá betegekre a kezüket úgy, hogy azok meggyógyuljanak). Tehát, az új hívő a Bibliát valószínűleg önállóan értelmezi, vagy esetleg valamilyen keresztény szekta tagja lesz. Ez pedig újabb problémákhoz vezethet… Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 2/39 Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 3/39 2. Ott tartunk tehát, hogy az új hívő kezébe vette a Bibliát, és a Márk Evangéliumának végén leírt kárhozattól való félelmében elkezdett vakon hinni benne. Valószínűleg nem gondolt arra, hogy az említett kárhozat csak azokat érintheti, akik Jézus eredeti tanítványainak, az apostoloknak a szavát nem hiszik el (akik pedig állítólag csak azt hirdették, amiket közvetlenül tapasztaltak, lásd 1Ján:1:1-3), és valószínűleg arra sem gondolt, hogy a „kárhozat” itt nem örök kárhozatot jelent (az egyik „végső” helyen, Pokolban), és arra sem, hogy Jézus egyszerűen csak hazudott vagy tévedett, amikor ezeket mondta. Ehelyett a evangéliumok (és az azokban leírt hatásos retorika és csodás gyógyulások) szinte hipnotizálhatták őt, és az emberiség tekintélye és tisztelete azt sugallhatták neki, hogy annak keresztény múltja csak jó lehet. Szóval, az új hívő a Bibliának valószínűleg ugyanolyan, vagy talán még nagyobb tekintélyt kezdett tulajdonítani, mint az abban bemutatott apostoloknak. Az is lehet, hogy a csodákban azután kezdett el hinni, miután bármely más spirituális kultúrában, például a parapszichológiában vagy a reikiben elég bizonyítékot talált arra, hogy ilyen csodák létezhetnek. Ez felkelthette az érdeklődését az Újszövetség iránt, amit akár ingyen is megkaphatott buzgó keresztényektől, például a Gedeon Társaság tagjaitól. (Legalábbis így lett keresztény ennek a műnek a szerzője, mielőtt csalódott volna a vallásban.) Tehát, ott tartunk, hogy az új hívő a Bibliát olvassa, amiben úgy érzi, hogy vakon kell hinnie (ha üdvözülni akar). Néhány bibliai részt, például a szeretetről és a gyógyulásokról szóló részeket vagy a Hegyi Beszédet (vagy annak elejét: Mt:5:1-12) szimpatikusnak találhat, más részek felett átsiklik, de ezek közé bekeverve talál olyan részeket is, amikkel nem tud mit kezdeni, mert hátrányosan érintik, de kíváncsivá teszik őt, hogy mi lehet ezek értelme (szóval ezek a meghökkentő részek nagyobb hangsúlyt kaphatnak nála, mint mások). Itt most ezeket a részeket tárgyaljuk. Nézzük először is a hívőnek a szüleivel való kapcsolatáról szóló részeket. Máté Evangéliumában együtt szerepelnek ezek (Mt:10:34-38): Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. Ennél is „erősebben” fogalmaz Lukács Evangéliuma (Lk:14:25-27): Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. Így szól Lukács Evangéliuma a keresztények családi békéjéről (Lk:12:51-53): Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen. A keresztények új hite sok esetben valóban nincs jó hatással a családi békére, hiszen a családtagokat zavarhatja az új hit. De vajon a hívőnek is proaktív módon „meg kell gyűlölnie” a családtagjait, és vajon ennek minden esetben így kell lennie? (Máté Evangéliuma szerint elég, ha a keresztény ember jobban szereti Jézust, mint a saját szüleit, és ehhez Lukács Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 3/39 Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 4/39 Evangéliuma szerint némely esetben szükséges lehet az, hogy meg is gyűlölje őket. A Biblia fordítása és félreérthetősége miatt azonban előfordulhat, hogy a vakon hívő ember még annál is inkább megrontja a kapcsolatát a családjával, mint ahogyan azt Biblia megkívánta volna.) Jó kérdés, hogy hogyan állhat fenn ennek alapján egy keresztény család, keresztény szülők keresztény gyermekeivel… Kommentár nélkül még ehhez a témához tartozik a következő bibliai idézet (1Ján:3:8-10): A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. 3. Az imént egy olyan esetet láthattunk, ahol a Biblia gonoszsága vagy legalábbis a helytelen értelmezése problémákat okozhat a hívőnek (aki valószínűleg egyedül értelmezi a Bibliát, hiszen nem talál elég jó csodatévő keresztény mentort és hiteles felekezetet). Nézzünk meg most még egy másik vitatott témát, ahol a Biblia nagy károkat okozhat a vakon hívőnek: ez pedig az öncsonkítással kapcsolatos bibliai részek témája. Máté Evangéliumában a paráznasággal összefüggésben olvasható az öncsonkítás javaslata (Mt:5:27-30): Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. A Biblia újabb fordításaiban a „megbotránkoztat” szó helyett például a „bűnre csábít” kifejezés szerepel. Most nézzük meg azt a bibliai részt, amivel az előbb idézett részt a vakon hívő keresztény összekapcsolhatja (Mt:19:8-12): Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott. Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be. A Biblia újabb fordításaiban a „kiherél” szó helyett például a „képtelenné tesz a házasságra” kifejezés, vagy az „eunuch” szó szerepel. Előfordulhat, hogy a vakon hívő az előbb idézett két bibliai rész alapján úgy érzi, hogy csak úgy kerülheti el a paráznaság bűnét, ha kasztráltatja magát. A mi korunkban azonban ez nem olyan gyakori, mint az ókorban, és akár lelki betegnek is tarthatják miatta a vakon hívőt. Ha pedig pszichiátriai gyógyszereket írnak fel neki emiatt, akkor az ezen gyógyszerekhez való hozzászokás után akár már valódi pszichiátriai betegség is kialakulhat nála. Ne is beszéljünk arról az esetről, hogy mi van akkor, amikor a kasztrálás sikerrel jár… (Egyesek szerint az egyik ókeresztény író, Órigenész valóban kasztráltathatta magát.) A vakon hívőknek az előbb említetteken kívül a Biblia egyéb részei is károkat okozhatnak, álljon itt kommentár nélkül a következő (Mt:5:39-42): Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 4/39 Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 5/39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. 4. Most tegyük fel, hogy a vakon hívő elfelejti a Márk Evangéliumának a végén írt állításokat arról, hogy a hívők (1) ördögöket űznek, (2) új nyelveken szólnak, (3) kígyókat emelnek fel, (4) ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, (5) betegekre teszik rá kezüket, és azok meggyógyulnak. Tegyük fel azt, hogy ezek az állítások nem motoszkálnak tovább a vakon hívő tudattalanjában, és ezáltal ő hajlandóvá válik arra, hogy csatlakozzon valamilyen keresztény közösséghez (amelyik nem igazán produkálja az említett jeleket vagy csodákat). Melyik keresztény közösséghez csatlakozzon? Akit a Biblia olvasása tett kereszténnyé, ahhoz (eleinte) valószínűleg közelebb állnak a protestáns egyházak, mint a katolikus vagy ortodox egyházak, hiszen a protestáns egyházak (mint pl. a Lutheránus / evangélikus, a református vagy a baptista egyház) hitének alapja (állítólag) elsősorban a Biblia. A protestánsok nem szólítják a papjaikat „atyának”, mint a katolikusok, és ezáltal úgy tűnik, hogy jobban betartják a Biblia erre vonatkozó tanácsát vagy parancsolatát (Mt:23:8-10): Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Itt persze fennáll az az értelmezési lehetőség, hogy ez a tanács vagy parancsolat csak azoknak az embereknek szólhatott, akikhez akkor Jézus éppen intézte a szavait… de ha ez már belekerült a Bibliába, mégis inkább úgy érezzük, hogy az olvasóknak is szólhat ez. Egy másik bibliai tanács, amit a katolikusok nem tartanak be, hogy a püspökök (és a diakónusok) legyenek egyfeleségű emberek, hiszen a katolikus papok és püspökök vállalják a cölibátust, a papi nőtlenséget, bár a pápa talán házasodhatna (1Tim:3:1-5): Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván. Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól eligazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?) Rövidebben, a Biblia szerint a diakónusok is legyenek egy feleségűek (1Tim:3:12): A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. Ezt a bibliai javaslatot a katolikusok közül jelenleg csak az „állandó diakónusok” egy része tartja be (bár, a katolikus papi nőtlenség talán védhető úgy, hogy a Timótheushoz írt első levél írásának idején nem volt elég nőtlen férfi papnak, és csak ezért javasolta Pál az egy feleséget, máshol viszont már ő is nőtlenséget javasol: 1Kor:7:7-9). Az előbb említett és egyéb indokok (például a történelemben a katolikus „bűnbocsánatárusok” gyakorlata, vagy a bálványimádáshoz hasonló katolikus szentképek és szobrok) alapján a Bibliát olvasó emberhez valószínűleg közelebb állnak a protestánsok, mint a katolikusok. De ez nem jelenti azt, hogy a protestánsok Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 5/39 Fekete Árpád – A kereszténység kritikája (2021.11.01.) 6/39 teológiája, liturgiája és szokásai tökéletesek lennének! Más szóval, nem biztos, hogy ők jobban értelmezik a Bibliát annál a tehetséges embernél, aki a Bibliát önállóan olvassa, és a teológiáját pusztán a Biblia alapján építi fel… Bár, az is igaz, hogy a protestánsok is segíthetnek abban, hogy lebeszéljék a vakon hívőt arról, hogy meggyűlölje a szüleit, vagy hogy kasztráltassa magát. A különböző protestáns egyházak és keresztény közösségek a Bibliát más-más módon értelmezhetik, amelyek között lehet akár nagyjából helyes értelmezés is (ami természetesen nem jelenti azt, hogy a Biblia igaz lenne, vagy a kereszténység jó vallás lenne). 5. A sok hiba, amit a különböző protestáns keresztény felekezetek vétenek, a Bibliában hívő ember kálváriája szempontjából érdekes (ide tartozhat talán: Mt:16:5-12). Tekintsük most ezek közül csak a Baptista Egyházat, mert ezen mű szerzője csak ezt ismerte meg közelebbről. A baptistáknál a „megtérés” által válik valaki kereszténnyé, ami akár a Biblia felületes ismerete után is megtörténhet (ezután azonban ajánlott neki a Bibliát gyakran olvasnia). Csak azt kell elhinnie, hogy megtérés nélkül minden ember (magát Jézus Krisztust kivéve) bűnös, és ebből az állapotból csak Jézus Krisztus áldozata (kereszthalála és feltámadása) által üdvözülhet, ami ingyenes, és csak el kell hinni és el kell fogadni (hogy ő az Úr, és meghalt értünk) és meg kell köszönni (hogy szenvedett „helyettünk” és „miattunk”), ezután pedig a (feltámadásban való) hit által üdvbizonyossága is lehet. A megtérést követi a bemerítés (a keresztelés megfelelője), amit a baptistáknál felnőttkorban szoktak elvégezni. Nos, ezzel a teológiával van néhány probléma… Az egyik probléma az, hogy Jézus valószínűleg nem „helyettünk” szenvedett: Jézus után az apostolok nagy részét szintén kivégezték, a katolikusoknak pedig szintén szenvedésekben van részük (amelyek egy részét a keresztény mivoltukból fakadóan vállalják), erre mondják azt, hogy „mindenkinek megvan a maga keresztje”. Sok ember talán többet is szenved élete során, mint amennyit Jézus szenvedett. De ez a probléma talán mégsem mond ellent a baptista hitnek, hiszen a hívő elhiszi, hogy Jézus áldozata óvja meg őt a Pokol szenvedéseitől. Viszont úgy tűnik, hogy problémás marad benne az, hogy ez az állítás logikailag önmagára hivatkozik: „Jézus helyettem is szenvedett, ha elhiszem, hogy Jézus helyettem is szenvedett” (de ha nem hiszem el, akkor nem). A másik probléma az, hogy a Biblia alapján nehéz bizonyítani, hogy Jézust „miattunk” (vagy ahogy némelyik megtérő ima fogalmaz, „miattam”), illetve a „bűneinkért” vagy a „bűneink miatt” feszítették keresztre. Hogyan halhatott meg Jézus a mi bűneinkért (illetve a modern keresztények bűneiért), ha mi még nem is éltünk abban az időben? Hogyan lehetett (volna) később az ok, mint az okozat? Honnan jön ez a hit? Pl. János apostol első leveléből (1Jn:2:2): És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. Ugyanebből a levélből máshol (1Jn:4:10): Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a a mi bűneinkért. Esetleg Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből (Róm:4:23-25): … De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul, Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Vagy Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből (1Kor:15:3-4): Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

• ↑ Benjamin Cain: Top Three Criticisms of Christianity, May 26, 2020