Ugrás a tartalomhoz

Szilas A. Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilas A. Pál
SzületettLichner Aurél
1921. január 8.
Hegybánya
Elhunyt1991. június 5. (70 évesen)
Miskolc
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabányamérnök,
egyetemi tanár
SablonWikidataSegítség

Szilas A. Pál (eredetileg Lichner Aurél, Hegybánya, 1921. január 8.Miskolc, 1991. június 5.) bányamérnök, egyetemi tanár.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Szilas A. Pál apja, Lichner József, Selmecbánya környékén dolgozó bányatechnikus, majd a selmeci M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola irodaintézője volt. 1919-ben, az Akadémiával együtt Sopronba költöztek. Anyja a jobb ellátás miatt visszament Hegybányára, s ott született meg gyermeke, Lichner Aurél néven. Iskoláit Sopronban végezte, 1931-ben érettségizett a bencés gimnáziumban. 1939-ben magyarosította a nevét Szilas A. Pálra. Ebben az évben kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Sopronban működő Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának, a Selmeci Akadémia utódjának bányamérnöki tagozatán, és 1943. október 18-án szerezte meg oklevelét.

1943-ban a MAORT-nál (Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság), a pusztaszentlászlói üzemben kezdett dolgozni. 1948-ban a cég nagykanizsai termelési irodájának a vezetője, 1949-ben pedig a budapesti központ műszaki vezetője lett. 1952-től 1953 végéig a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat termelési osztályvezetője, majd műszaki vezetője lett. 1952-től meghívottként a Műegyetemen oktatott, majd 1954-től a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem még költözés előtt álló soproni Bányamérnöki Karán, a Gyulay Zoltán vezette Olajtermelési tanszék oktatója volt. 1959-ben a karral együtt ő is Miskolcra költözött.

1957-ben szerezte meg kandidátusi fokozatát, ennek révén 1960-ban műszaki doktori címet kapott, majd 1976-ban a műszaki tudomány doktora fokozatot is megszerezte. 1964-ben egyetemi tanár lett, és ettől kezdve 1968-ig a Bányamérnöki Kar dékánja volt. 1966-ban az Olajtermelési tanszék vezetője lett, 1984-ben vonult nyugdíjba.

Az ő nevéhez fűződik hazai gázmérnök képzés 1966-os beindítása a Miskolci Egyetemen. Egy félévet Amerikában, a tulsai egyetemen is oktatott. Egy ENSZ program-szakértőjeként szintén az USA-ban, Indianában töltött hosszabb időt. 1969 és 1972 között az OMBKE Kőolaj, Földgáz és Víz szakosztályának elnöke volt. Egyéb fontos megbízatásai mellett nagy figyelmet fordított a selmeci-soproni diákhagyományok miskolci felújítására és ápolására is.

Fontosabb művei

[szerkesztés]
  • Hidraulika. Budapest, 1961.
  • Kőolajtermelés. Budapest, 1963 (németül is).
  • Production and Transport of Oil and Gas. New York, 1975 (oroszul 1980).
  • A kőolajszállítás korszerű irányítása (Oláh Miklós társszerzővel). Budapest, 1978.

Szabadalmai

[szerkesztés]
  • Béléscsőnyomással segédgáz-indítószelep
  • Béléscsőnyomással vezérelt automatikus időszakos segédgázszelep
  • Szerkezet olajkutak időszakos, segédgázas termeléséhez (társakkal)
  • Eljárás és kapcsolási elrendezés plasztikus, vagy pszeudoplasztikus, tixotrop folyási tulajdonságú, csőtávvezetékben szállított, bedermedt olajak újraindító nyomásának csökkentésére (társakkal)

Források

[szerkesztés]