Ugrás a tartalomhoz

Természetvédelem Új-Zélandon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy 1959-es új-zélandi plakát, amelyen a belügyminisztérium figyelmezteti a bevándorlókat arra, hogy a helyi őshonos madárvilág törvényi védelem alatt áll

A természetvédelem Új-Zélandon hosszú történeti múltra tekint vissza. A szigetország különleges, egyedi élővilága már korán felkeltette a helyi társadalom érdeklődését a természeti értékek megőrzése iránt. A 21. század elején az országban több mint 10 000 természetvédelmi terület volt, területük csaknem az ország egyharmadára terjed ki, és köztük 44 tengeri természetvédelmi terület is van.[1]

Története

[szerkesztés]

Az ország első, és egyben a világ hatodik legrégebbi nemzeti parkja[2] a Tongariro Nemzeti Park.(wd) Létrehívásáról egy 1894. októberi törvény döntött[3] azután, hogy a maorik belső viták után ezt a központi szent helyüket, a Tongariro-hegy(wd) környékét felajánlották a brit gyarmati kormányzat számára annak érdekében, hogy azt védelem alá helyezzék. A kormányzat a hegy környékéhez hozzácsatolta a környező, a korábbi vulkánkitörések miatt mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan területeket és mintegy 25 000 hektáron természetvédelmi területet hozott lére.

A 20. század derekától egyre határozottabb törvényekkel szabályozta az új-zélandi kormányzat a természetvédelem ügyét: Wildlife Act 1953, Marine Reserves Act 1971, Reserves Act 1977, Marine Mammals Protection Act 1979, National Parks Act 1980. A természetvédelem mai rendszerének alapjait a Conservation Act 1987(wd) fektette le. Ez alapította meg a Department of Conservation(wd) nevű kormányhivatalt, minek a 21. század első harmadában már 70 helyi kirendeltsége van a országban,[4] élén pedig miniszter áll; 2020 novemberétől a maori felmenőkkel is rendelkező Hon Kiritapu Allan.[5]

Természetvédelmi területek Új-Zélandon

[szerkesztés]

A 21. század elején összesen mintegy 60 különböző kategóriába sorolják a szigetországban a természetvédelmi területeket országos fontosságuk, valamint aszerint, hogy milyen mértékben engedélyezett ezeken a területeken a turisztikai, rekreációs és egyéb tevékenység. A legfontosabb kategória a nemzeti park, amelyekből 2014-ben 14 volt összesen 31 169 km² területtel, majd egyet töröltek közülük. Ezt követi a természetvédelmi park(wd) (Conservation Park), amikből 2020-ban 18 volt. A szabályozás kissé bizonytalan, egyes hivatalos források is a „Conservation Park” fogalmába számítják a védett erdőket (Forest Park) (2020-ban 36 darab), mások ezeket külön kezelik. 2020-ban a természetvédelmi területek és a védett erdők együttesen 26 902 km² területet foglaltak magukba. A többi fokozat a helyi természeti, tudományos, látképi, történelmi értékek védelmét irányozza elő különböző szigorúsággal sok ezer kisebb-nagyobb védett területen.[1]

Az erdőirtás és visszafordítása

[szerkesztés]
1911-es fénykép az Auckland környéki erdőégetésekről

Új-Zéland 11,9 millió hektáros mezőgazdasági területe eredetileg túlnyomórészt erdő volt. Az ország teljes területének 85%-a volt erdő az ember megérkezése előtt. Ez az arány 1840-re már a maorik, majd az első európai telepesek tevékenysége révén lecsökkent mintegy 53%-ra.[6] Az erdőirtások üteme ezután erőteljesen felgyorsult részint a fa exportja, nagyobbrészt viszont a mezőgazdasági területek kialakítása miatt. Az állam erősen ösztönözte ezt, a telepesek azzal a feltétellel kaptak birtokokat, ha elvégzik azon az erdőirtást.

E folyamatok eredményeképpen 2005-ben az országnak már csak mintegy 29%-át, 80 000 km²-t borította erdő, és ebből csak 63 000 km² volt az őserdő, 17 000 km² pedig ültetvény. Erdőnek azokat a területeket számították, ahol a koronazáródás aránya legalább 10% volt és a növények érett állapotban várható minimális magassága legalább 5 méter.[7]

Az 1983-ban elfogadott Forestry Rights Registration Act, az erdők tulajdonjogának regisztrációja volt az első lépés az erdőirtások megállítására. 1993-ban fogadták el a Forests Act törvényt, ami már határozottabban védte az erdőket, majd 2002-ben a Climate Change Response Act következett, ami összekapcsolta az új-zélandi erdők ügyét a klímavédelemmel. Ebben a skandináv országok mintáját követték azzal, hogy az erdőgazdálkodást az üvegházhatású gázok kibocsátása elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközeként határozták meg, ami lehetővé teszi az ország számára a kiotói jegyzőkönyvben vállalt célok teljesítését. Új-Zéland aktívan részt vesz az erdők védelmét szolgáló nemzetközi REDD programokban és a karbonkredit tevékenységben is, mely utóbbi révén az erdőtulajdonosokat is érdekeltté lehetett tenni a környezetbarát erdőgazdálkodásban.[8]

Biobiztonság Új-Zélandon

[szerkesztés]

A környezetvédelmi értelemben vett biobiztonság, azaz a mezőgazdaság és az őshonos fajok biodiverzitásának védelme Új-Zélandon az ország különleges élővilága miatt fontos kormányzati feladat.

1993-ban itt fogadták el a világ első biobiztonsági törvényét (Biosecurity Act 1993),[9] amelynek fő célja a kártevők és nem kívánatos élőlények kizárása az ország területéről, illetve azok kiirtása vagy állományuk hatékony szabályozása.[10] Ezért a tevékenységért az országban a Ministry for Primary Industries nevű minisztérium a felelős.

E tevékenység keretében a repülőtereken az érkező utasokat szigorú ellenőrzésnek vetik alá annak érdekében, hogy megakadályozzák biológiai kártevők behurcolását élelmiszerekkel vagy akár a túrabakancsaikon. Minden turistának felhívják a figyelmét, hogy használt turista-eszközeiket csak tisztán, a más helyekről származó sártól megtisztítva hozhatják be az országba, mivel például a déli kaurifenyő akár 2000 éves állományai nagyon érzékenyek a talajban esetleg megjelenő idegen mikroorganizmusokra, amelyek megbetegíthetik(wd) a fákat.

A biobiztonságért felelős kormányzati szervek rendszeresen fedeznek fel olyan behurcolt kártevőket – főleg rovarokat és mikroorganizmusokat –, amelyek a helyi mezőgazdaságra, például a kiviültetvényekre, a szarvasmarha- illetve juhtenyésztésre, valamint a sérülékeny őshonos fajokra veszélyesek. Ezek ellen gyakran költséges helyi vagy országos kampányokat kell indítani.

Az endemikus új-zélandi ékszer-gekkó(wd) (Naultinus gemmeus), a külföldi gyűjtők egyik „kedvence”

A biobiztonság elleni bűncselekmények különleges esete az élőlények csempészése. Új-Zéland egyedi élővilága vonzza a ritka élőlények gyűjtőit, kereskedőit, valamint az olyan megszállottakat, akik szándékosan be akarnak csempészni az országba idegen fajokat. Az ország kormányzata és igazságszolgáltatása a washingtoni egyezmény szigorú betartatása révén igyekszik elejét venni az ilyen bűncselekményeknek. A különböző élőlények csempészeire Új-Zélandon(wd) rendszeresen súlyos pénzbüntetéseket, de akár több éves börtönbüntetéseket is kiszabnak.

Inváziós fajok

[szerkesztés]
Bővebben: Inváziós fajok Új-Zélandon

Az inváziós fajok elleni küzdelem fontos új projektje kezdődött el 2016 júliusában, amikor az új-zélandi kormány meghirdette a Predator Free 2050 elnevezésű programot, aminek jegyében 35 év alatt, 2050-ig minden behurcolt ragadozó emlőst (a legelterjedtebbek közülük a hermelin, a patkány, a közönséges rókakuzu) ki kívánnak irtani az ország területén.[11]

Az inváziós növények irtása

[szerkesztés]

Az invazív növények elleni küzdelem jellegzetes példája Új-Zélandon a Kawarau(wd) folyó festői szurdokában végzett munka. Itt A Wakatipu Wilding Control Group nevű környezetvédelmi szervezet kormányzati támogatással, együttműködve a helyi földbirtokosokkal, önkormányzatokkal, vállalkozásokkal, hozzáfogott a környéket „megszálló” külföldi eredetű fák irtásához, azt is vállalva, hogy a nevezetes tájképet „elrontja”. A fákat méreggel permetezték be, majd hagyják őket helyben elrothadni. Ezután még hosszú ideig felügyelni kell a területet és az új hajtásokat kézzel kell elpusztítani, de bíznak abban, hogy ezen a környéken is helyreállítható az eredeti növényvilág, ami otthont ad a helyi állatfajoknak is.

  • A Kawarau szurdoka 2010-ben, az irtás megkezdése előtt
    A Kawarau szurdoka 2010-ben, az irtás megkezdése előtt
  • Az inváziós fafajok irtása után
    Az inváziós fafajok irtása után

Környezetvédelmi szerveztek és mozgalmak Új-Zélandon

[szerkesztés]

Már a 19. században elkezdtek formálódni a környezetvédelmi társaságok Új-Zélandon. Az első ilyen egyesületek a környezeti látképek védelme érdekében alakultak egyes tartományokban, mint a The Taranaki Scenery Preservation Society (1891).[12] Az egyik legnagyobb, és hosszú múltra visszatekintő, tekintélyes szervezet az 1923-ban alakult Forest & Bird, teljes nevén a Royal Forest and Bird Protection Society of New Zealand(wd), ami 47 helyi szervezettel rendelkezik országszerte. 1971-ben alakult meg az Environment and Conservation Organisations of Aotearoa New Zealand nevű ernyőszervezet, ami ma több mint 50 kisebb környezetvédelmi csoport tevékenységét fogja össze. A Greenpeace helyi szervezete, a Greenpeace Aotearoa New Zealand 1974 óta tevékenykedik. Ő ellenük hajtotta végre a a francia titkosszolgálat elhíresült merényletét 1985-ben.

A természetvédelem sikerei

[szerkesztés]
Az északi-szigeti kōkako

Az évtizedes következetes, kitartó természetvédelmi munka már jelentős sikereket hozott Új-Zélandon. Számos fajt, főleg ritka madarakat, sikerült visszahozni a kihalás széléről. A sokféle módszer egyike, hogy a szárazföldről, ahol egyelőre lehetetlen a behurcolt kisragadozók (patkány, macska, hermelin és mások) teljes kipusztítása, ezeket a madarakat olyan környező kis szigetekre telepítették, ahová a ragadozók nem jutottak el vagy sikeresen kiirtották őket onnan.

Az egyik ilyen emblematikus siker a fekete cinegelégykapó megmentése a kihalástól a Chatham-szigeteken, bár a megmaradt állomány egyetlen, Old Blue-nak elnevezett tojótól származik, ezért genetikai variabilitása csekély.

Hasonló sikereket értek el a North Island saddleback, és a South Island saddleback nevű endemikus madárfajok megóvásában.[13] A brown teal (Anas chlorotis) nevű faj megmentési programjának keretében sikerült javítani helyzetét a kihalással fenyegetett fajok vörös listáján.[14] The North Island kōkako állománya a körülbelül 350 párról 1600 párra emelkedett az Északi-szigeten, 23 különböző élőhelyen.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Te Ara Protected Areas
  2. ↑ https://theculturetrip.com/north-america/articles/the-10-oldest-national-parks-in-the-world/
  3. ↑ Tongariro
  4. ↑ https://www.doc.govt.nz/footer-links/contact-us/office-by-name/
  5. ↑ https://www.doc.govt.nz/about-us/our-structure/minister-of-conservation/
  6. ↑ The State of New Zealand's Environment 1997. Wellington: Ministry for the Environment, 8.30. o. (1997). ISBN 0-478-09000-5 
  7. ↑ Forests and Forest Products (New Zealand English nyelven). archive.stats.govt.nz . [2019. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 4.)
  8. ↑ Cox and Peskett 2010. Commodifying carbon to reduce deforestation: lessons from New Zealand. London: Overseas Development Institute
  9. ↑ MAF Biosecurity New Zealand. Biosecurity, Policy and Risk Directorate. Review of key parts of the Biosecurity Act 1993 [archivált változat]. Wellington: MAF Biosecurity New Zealand (2009). ISBN 978-0-478-35734-9. Hozzáférés ideje: 2022. június 12. [archiválás ideje: 2016. március 3.] 
  10. ↑ Biosecurity Act 1993 No 95 (as at 01 July 2011), Public Act – New Zealand Legislation. New Zealand Government. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  11. ↑ New Zealand aims to become predator-free by 2050. (Hozzáférés: 2017. január 17.) „New Zealand has set a goal of eradicating all non-native predators within 35 years in order to protect the country's indigenous wildlife. [...] The clock is ticking for stoats, rats and possums, as Prime Minister John Key wants "every single part" of New Zealand to be free of the creatures by 2050, the New Zealand Herald reports. [...] Feral cats are also in the government's sights [...].”
  12. ↑ https://nzetc.victoria.ac.nz/tm/scholarly/tei-Cyc06Cycl-t1-body1-d1-d17-d6.html
  13. ↑ The distribution and current status of New Zealand Saddleback Philesturnus carunculatus. University of Otago. [2020. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  14. ↑ Global IUCN Red List for birds – 2015 changes | BirdLife's Globally Threatened Bird Forums. www.birdlife.org . (Hozzáférés: 2015. október 29.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Naturschutz in Neuseeland című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Conservation in New Zealand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Természetvédelem_Új-Zélandon&oldid=27566909”