Völund

Völund (néha Valand) a Völund-ének szerint (Edda) az elfek fejedelme, egy számi (lapp) király fia. A három fivér, Slagfinn, Egil és Völund házat épített magának Ulvdalaban (Farkasvölgy) az Ulvsjö (Farkastó) mellett, és sízéssel, vadászattal és egyedülálló dolgok kovácsolásával töltötték a napjaikat. Egy reggel három lányt találtak a tóparton, akik lenfonalat fontak s mellettük hattyúköntösük a földön. A három nő, Hladgunn Svanvit (Hattyúfehér), Hervor Hamskifta (Csodaszép) és Ölrun, három valkűr volt.

A testvérek hazavitték magukkal a három lányt. Svanvit lett Slagfinn kedvese, Ölrun Egilé és Hervor Völundé. A valkűrök hét évig éltek együtt a fiúkkal, s akkor úgy elrepültek, hogy soha nem tértek vissza.

Egil elindult keletre, hogy megtalálja Ölrunt, Slagfinn dél felé vette útját, hogy megtalálja Svanvitet, de Völund otthon maradt és szebbnél szebb gyűrűket kovácsolt, s úgy várta vissza kedvesét. Egyikük sem találta meg a párját, de Völund művészi kovácsolása felkeltette Nidud király érdeklődését. Elfogatta Völundot s egy szigeten tartotta fogva, elvágott horgasinakkal, hogy drága ékszereket kovácsoljon neki és családjának.

Idézet az Edda, Völund-énekből:

Vadászatról jött
a jó szemű vadász
Szlagfid és Égil,
üresen lelik házuk,
a lengéknek hűlt helye,
keresik őket hiába.
Siklott keletre Égil,
Ölrúnt keresni,
délre Szlagfid
száguld Hattyúfehér után.

Farkasvölgyben csak
Vőlund maradt meg;
vörös aranyba
drágaköveket foglal,
fűzi hársfa-háncsra
gyűrűit gyöngéden;
így várja végül,
szépséges asszonya
mikor szállna meg
megint ott, szállásán.

Kitudta Nídud,
Niara királya,
hogy Vőlund a völgyben
egyedül tanyázik;
elindultak harcosai,
éjszaka, hadi útra,
újhold tüneményén
tündököltek pajzsaik.

Egyszer a király két fia átment a szigetre, hogy megcsodálják az ékszereket. Völund levágta a fejüket és a koponyájukból ezüst tálakat készített a királynak, a szemükből drágaköveket a királynőnek, a fogaikból pedig melltűket a királylánynak, akit ráadásul leitatott és elcsábított. Azután felfedte a király előtt az elkövetett rémtetteket, majd felkötve saját készítésű szárnyait, eltűnt a magasban.

Így mesélik el az Eddában:

Fürtös fejüket
ezüstöztem fürgén,
ekképp küldtem el
Nídud királynak.
Szemükből szépséges
kövek készültek,
küldtem is Nídud
kevély nejének.

Fiú-fogaikból
melltűt formáltam,
megküldtem bizony
gyűrűs Bödvildnek.
Gyermekkel jár, íme,
egyetlen lányotok,
lett is ezáltal
mindkettőnké már.

Völund több ismert kardot kovácsolt. Négy ezek közül:

Gambantein (Surtr tüzes kardja), eredetileg Frey kardja, amit az óriásoknak adott, hogy megkaphassa Gerdet feleségül,
Excalibur, az Artúr-legendákból,
Gram, Szigmund kardja, amit később Regin törpe kovácsol össze Szigurdnak,
Durandal (Durendal), Roland lovag kardja.^[1]

A Völund-mese egy úgynevezett „hattyúmese”, hasonló mesék majdnem minden kultúrában előfordulnak. A legismertebb ilyen A hattyúk tava régi orosz népmese, amelyet Csajkovszkij tett halhatatlanná a A hattyúk tava című művével.

Jegyzetek

↑ National Geographic: Eltűnt a legendás, kőbe szúrt kard Franciaországból

Források

Nordisk familjebok (2:a upplagan, 1908)
Edda Mitologikus énekek (Tandori Dezső fordítása)
A Pallas nagy lexikona

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Völund című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wayland the Smith című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[1]