Ugrás a tartalomhoz

Vidovszky Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vidovszky Béla

Született1883. július 2.
Gyoma
Meghalt1973. február 6. (89 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Alkotott19031973
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidovszky Béla témájú médiaállományokat.

Vidovszky Béla (Gyoma, 1883. július 2.Budapest, 1973. február 6.) festőművész.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja, Gyoma akkori főjegyzője, Munkácsy Mihály jó barátja volt Békéscsabán. Középiskolai tanulmányait az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban végezte. Tehetsége, gimnáziumi rajztanára, Zvarinyi Lajos kezei alatt bontakozott ki, aki egyben a gimnázium első rajztanára volt. Első olajképét iskolatársáról, Gyóni Gézáról festette 1902-ben. Ugyanebben az évben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolába, ahol Révész Imre, Edvi Illés Aladár voltak mesterei. 1906-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, de mint állami ösztöndíjas továbbképzős folytatta tanulmányait Ferenczy Károlynál. Előbb Münchenbe, majd 1908 decemberében Párizsba ment. 1911-ben, hazatérése után a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. Itt és a környéken festett tájképei országszerte ismertté tették a nevét. 1913-ban elnyerte az Országos Képzőművészeti Tanács Wahrmann-díját Vacsora után című képével. 1914 tavaszán Herman Lipóttal és Kléh Jánossal Torinóban járt. 1920-ban a Szinyei Társaság alapító tagjai között szerepelt, 1924-ben Budapestre költözött. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi, mindenekelőtt tájképeket és enteriőröket festett. Munkáiból 1933-ban a Fränkel Szalonban, 1938-ban a békéscsabai Auróra Körben és 1961-ben a Csók Galériában nyílt gyűjteményes kiállítás. A két világháború közti magyar képzőművészet ismert és kedvelt festője lett. Közel kétezer képet festett, ezekből húsz a Magyar Nemzeti Galériában, öt az Országházban található.

Méltatása

[szerkesztés]
Vidovszky Béla mellszobra a Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény (Városi Képtár) udvarán (Gyomaendrőd)

Vidovszky Béla a XX. század első felében elismert és joggal a népszerű festőművész volt. 20 képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, 5 képe díszíti az Országházunkat. Vidovszky enteriőrt vásárolt 1915-ben a magyar, 1920-ban az olasz király. Legszebb enteriőrjeit az egyik Eszterházy kastélyban készítette, képeit a herceg megvásárolta, majd 1945-ben a teljes berendezéssel együtt, e képeket is külföldre menekítette. Gerevich Tibor jeles művészettörténész úgy nyilatkozott, hogy "Vidovszky kora Európájának legkiválóbb enteriőristája".[1]

Mellszobrát Pátzay Pál készítette. Felállították Szolnokon és Gyomaendrődön. Emléktáblája van Békéscsabán, Gyomaendrődön és egykori fővárosi lakóházának falán (VI.Munkácsy M. u. 27.)

Hamvait a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Vidovszky Béla festőművész urnasírja a farkasréti temetőben

Egyéni kiállításai

[szerkesztés]
  • 1908 • Békéscsaba
  • 1924 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1933 • Fränkel Galéria, Budapest
  • 1938 • Auróra Kör, Békéscsaba
  • 1961 • Csók Galéria, Budapest (kat.)
  • 1993, 1998 • Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény, Gyomaendrőd
  • 1999 • Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény, Gyomaendrőd (újrarendezett állandó kiállítás).

Források

[szerkesztés]
  • Jajczay János: Vidovszky Béla (Magyar Művészet, 1935)
  • Frank János: Vidovszky Bélánál (Élet és Irodalom 1968. november 2.)
  • Dévényi Iván: In memoriam Vidovszky Béla (Művészet, 1973. 3. sz.)
  • Vidovszky Béla festőművész a Szolnoki Művésztelepen. Damjanich Múzeum, Szolnok A Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői sorozatban 300 példányban jelent meg a 30 oldalas rotagépen sokszorosított A5-ös formátumú füzet. 1983 Júl.- Aug. A katalógust és a bevezetőt Kaposvári Gyula ny. múzeumigazgató írta. Megjelent Vidovszky Béla születésének 100-ik évfordulója alkalmából a Szolnoki Művésztelepen 1983. július 1-én felállításra kerülő szobor leleplezése és a vele kapcsolatos emlékkiállítás megnyitására.
  • Láng Miklós. Vidovszky Béla festőművész. Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola. (1983). ISBN 9630141604 
  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Láng Miklós Vidovszky-kutató adatai alapján.

További információk

[szerkesztés]