Ugrás a tartalomhoz

Vlagyivosztok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyivosztok (Владивосток)
Vlagyivosztok címere
Vlagyivosztok címere
Vlagyivosztok zászlaja
Vlagyivosztok zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyTengermelléki határterület
Alapítás éve1860
PolgármesterKonstantin Shestakov
Irányítószám690000–690999
Körzethívószám423
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség591 628 fő (2024. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1 826,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület331,16 km²
IdőzónaVLAT (UTC+10)
Elhelyezkedése
Vlagyivosztok (Oroszország)
Vlagyivosztok
Vlagyivosztok
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°EKoordináták: é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°E
Vlagyivosztok (Tengermelléki határterület)
Vlagyivosztok
Vlagyivosztok
Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
Vlagyivosztok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyivosztok témájú médiaállományokat.

Vlagyivosztok (oroszul: Владивосток, latin betűvel, angolos átírással: Vladivostok) a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve beszédes név, az orosz gyarmatosítás sikereire utal, jelentése urald a Keletet.

Éghajlat

[szerkesztés]
Vlagyivosztok éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)5,09,915,524,129,531,833,632,630,023,417,59,433,6
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−8,1−4,22,29,914,817,821,123,219,812,93,1−5,19,0
Átlaghőmérséklet (°C)−12,3−8,4−1,95,19,813,617,619,816,08,9−0,9−9,14,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−15,4−11,6−4,92,06,711,115,617,713,15,9−3,8−11,92,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)−31,4−28,9−21,3−8,1−0,83,78,710,11,3−9,7−20,0−28,1−31,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)1415274881110164156119592918840
Havi napsütéses órák száma1781842161921991301221491972051681562096
Forrás: Pogoda.ru.net


Általános információ

[szerkesztés]

Területe 561 km². Lakossága: 587 ezer fő (2005); 592 034 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és a Zolotoj Rog (Aranyszarv)-öböl partján, a Transzszibériai vasútvonal végállomása. Közigazgatásilag járási jogú város, amely öt kerületre (rajon) oszlik:

  • Leninszkij (148,7 ezer lakos)
  • Pervomajszkij (153,2 ezer lakos)
  • Pervorecsenszkij (135,3 ezer lakos)
  • Szovjetszkij (92 ezer lakos)
  • Frunzenszkij (57,6 ezer lakos)

Történelmi áttekintés

[szerkesztés]

Területe 1858-ban került orosz fennhatóság alá (Aiguni szerződés). 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után), és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról. Ezt 1860-ban hozták létre és Vlagyivosztoknak nevezték el (a név jelentése: urald a Keletet, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odesszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor készült el a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.

Az oroszországi polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát. 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a BrezsnyevFord csúcstalálkozót.[3] Lakossága gyorsan növekedett, húsz év alatt megduplázódott (1956 és 1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt). 1992-ben 648 ezer lakosa volt, lakossága azóta folyamatosan csökken a hivatalos adatok szerint, bár jelentős az illegálisan a városban tartózkodó kínaiak száma.

Gazdaság

[szerkesztés]

Vlagyivosztok a Távol-Kelet jelentős ipari központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Legjelentősebb iparága a hajógyártás. Az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Jelen van a szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja, és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amuri-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (sós tengervíz, gyógyiszap), szanatóriumok egész sorával.

Vlagyivosztok
Városkép

Közlekedés

[szerkesztés]

A városnak nagy katonai és polgári kikötője van. A várostól 40 km-re északra található a Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér. A nagyobb városokkal vasút köti össze. Itt van a Transzszibériai vasútvonal végállomása.

Oktatás

[szerkesztés]

A Távol-keleti Állami Egyetem (Дальневосточный государственный университет) [1] 1899-ben létesült, majd miután a harmincas években megszüntették, 1956-ban nyílt meg újra. Ez az egyetem a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő hatalmas terület egyetlen klasszikus tudományegyeteme. A hallgatók száma húszezer körül van.

További 5 egyetem található még a városban (műszaki, tengerészeti, orvosi, két gazdasági). A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.

Látnivalók

[szerkesztés]

Híres vlagyivosztokiak

[szerkesztés]

Testvérvárosok

[szerkesztés]
 

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]