Ugrás a tartalomhoz

Zárt tárgyalás (film, 1940)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zárt tárgyalás
1940-es magyar film

Tasnády Fekete Mária és Páger Antal a filmben
Tasnády Fekete Mária és Páger Antal a filmben
RendezőRadványi Géza
Segédrendező: Máriássy Félix
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróRadványi Géza
FőszerepbenTasnády Fekete Mária
Páger Antal
Timár József
Somlay Artúr
ZeneFényes Szabolcs
OperatőrIcsey Rezső
VágóKatonka László
HangmérnökKereszti Ervin
DíszlettervezőHorváth János
GyártásvezetőSzentpály István
Gyártás
GyártóAtelier
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő92 perc
Forgalmazás
BemutatóMagyarország: 1940. november 21.
Korhatár12 III. kategória (NFT/22778/2015)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Zárt tárgyalás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Zárt tárgyalás 1940-ben bemutatott fekete–fehér magyar játékfilm Radványi Géza rendezésében.

Cselekménye

[szerkesztés]

Benedek Gábor egri ügyvéd gondtalan házasságban él Annával, akit barátja, Szentgyörgyi Péter zongoraművész koncertjén ismert meg. Egy tragikus végű féltékenységi ügy után őt rendelték ki a gyilkos védőjéül. Az ügyvéd nehezen érti meg védence cselekedetét, hiszen nem ismeri a féltékenységet. Hosszabb külföldi turné után egy napra Egerbe érkezik Szentgyörgyi Péter, hangversenyén Benedekék is ott vannak. Péter volt Anna első szerelme, de ezt az érzést az asszony a házassága idején félretette, így Gábor nem sejt semmit. Szentgyörgyi az asszony miatt egyre halasztja az elutazást, szeretné felújítani régi kapcsolatukat és magával vinni Annát. A pletyka szárnyra kap. Benedek igyekszik nem tudni róla, mégis egyre több hasonlóságot vél fölfedezni védence féltékenysége és a saját élete között. A főtárgyaláson az ügyész nemcsak a vádlott, hanem minden féltékeny ember fölött tart vádbeszédet. Benedek összetörten hallgatja és a tárgyalás végén nem haza, hanem irodájába megy. Itt várja őt Péter, aki bevallja, hogy el szerette volna vinni Annát, de az asszony Gábort választotta.

Kritika

[szerkesztés]

A bemutató (1940. november 21.) után megjelent kritika lelkes szavakkal írt „arról az osztatlan és megérdemelt sikerről, amelyet ez a legfrissebb hazai filmdráma aratott.” Az akkor még kezdő író-rendezőt pedig ilyen szavakkal köszöntötte: „Ezzel az első együttes munkájával Radványi Géza a filmírók és filmrendezők igen kevésszámú csapatának élére került.”

Szereplők

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]