Zsirai Miklós
| Zsirai Miklós | |
 | |
| Zsirai Miklós emléktáblája egykori lakhelyén, a Bimbó út 10/a szám alatt | |
| Született | 1892. október 10.[1] Mihályi |
| Elhunyt | 1955. szeptember 9. (62 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1912–1921) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1949) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (20. körönd-1-29/30)[3][4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsirai Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zsirai Miklós (Mihályi, 1892. október 10. – Budapest, 1955. szeptember 9.) Kossuth-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Életpályája
[szerkesztés]Szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak lelkével átitatott drága örökséget, ezt a minden utánam élő magyarra átszármaztatandó szent muzsikát.
Jómódú gazdálkodó szülők első gyermekeként látta meg a napvilágot, később két öccse született. 1896-ban rövid időn belül elhunyt édesanyja és egyik testvére, 1904-ben pedig édesapja is.
Elemi iskolai tanulmányait Mihályiban kezdte, osztatlan iskolában, majd 1904 szeptemberében Sopronba, az evangélikus líceumba került.
Tagja lett a líceum önképzőkörének, a Magyar Társaságnak, verseket írt, fordított, de biológiai, történelmi és irodalomtörténeti írásai is voltak. 1910-ben a líceum gyorsíró körének jegyzője lett, valamint a „Soproni Gyorsíró” folyóirat társszerkesztője.
A líceumban ébredt fel a magyarságtudata is, ott szerette meg a könyveket és a tudományokat.
Sikeres érettségi vizsgája után 1912-ben a Báró Eötvös József Collegium hallgatója lett, magyar- latin- görög szakon.
Az alapvizsgákat letéve 1914-ben saját költségén Finnországba utazott finn nyelvtudásának tökéletesítése céljából. Az első világháború kitörésekor -mivel Finnország orosz fennhatóság alatt volt- haza kellett térnie. Jelentkezett katonának. Sopronban vonult be, majd kiképzés után az orosz frontra került, 1915. március 29-én orosz hadifogságba esett az uzsoki csatában, a Turka város közelében levő Suchy-Richy falu mellett.
A hadifogság alatt döntően a tobolszki táborban (Szibéria) volt. (Erről az időszakról utólag Vándor Anna végzett alapos kutatásokat.) Csak 1920. november 20-án sikerült hazatérnie.
Sokat nélkülözött, de ezen időszak alatt megtanult oroszul , s a tábor őreinek segítségével megismerkedett a zürjén (komi) nyelvvel is. A Vöröskereszten keresztül olvasnivalókhoz is hozzájutott, így bővítette nyelvészeti, néprajzi és történelmi ismereteit.
Hazatérte után tudta meg, hogy másik öccse a délvidéki fronton eltűnt, halottnak nyilvánították. Újra beiratkozott az egyetemre, figyelmét ekkor a finnugrisztikára és a szlavisztikára összpontosította. Egyetemi tanulmányait 1921-ben fejezte be, bölcsészdoktori diplomával. Még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári irodájának vezetője lett. Az itt eltöltött idő alatt nagy gyakorlatra tett szert a tudományszervezésben, valamint sok tapasztalatot gyűjtött a tudománypolitika világáról is.
1924-ben kinevezték az Eötvös Collegium tanárává, majd 1929-ben a budapesti tudományegyetem Finnugor Összehasonlító Nyelvészeti Tanszékének professzora lett. 1932-ben nyilvános rendkívüli, 1935-ben pedig nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést kapott. Legendásan jó előadó volt. Színes, magával ragadó előadásait zsúfolásig megtelt termekben tartotta, hallgatói között szép számmal voltak orvosok és jogászok is.
1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben pedig rendes tagja lett.
Budapesti lakásán a háborúig értékes könyvtárat hozott létre.
Az 1944-es évben már beteg volt, orvosai pihenést javasoltak neki. Az évforduló telét szülőfalujában, rokonoknál töltötte családostul. (Egy másik jelentős nyelvész, Országh László is Mihályiban töltötte a budapesti ostrom ideje alatti heteket, ahol többször találkozott Zsiraival is.)
Hazatérve azt tapasztalta, hogy Budapest ostromakor könyvtára és feljegyzései szinte teljesen megsemmisültek. Lakását kifosztották, tönkretették a megszálló szovjet katonák. Családjával ezután közel két évig az egyetem Trefort utcai gyakorló gimnáziumának, a „Mintának” egyik helyiségében lakott.
A háború után kinevezték a Szent-Györgyi Albert által vezetett Országos Köznevelési Tanács igazgatóságába Bibó István, Illyés Gyula, Kodály Zoltán és mások társaságában. A Tanács csak tanácsadói testület volt, tagjai érdemi döntést nem hozhattak.
Az 1949-es évtől kezdve élete zaklatottá vált, egyre inkább kiábrándult a közéletből és a politikából is. Az 1947/1948-as és az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem, azaz az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja volt. A kommunista rendszer hívei szakmailag támadták, nem tudta megvédeni nemzetközi hírű tudóstársait, nem tudott segíteni internált mihályi rokonai és csalódások érték kollégái, tanítványai viselkedése miatt is.
Utolsó évei a súlyos betegséggel vívott harcban teltek, 1955. szeptember 9-én halt meg Budapesten.
Tevékenysége
[szerkesztés]Zsirai számára természetes volt, hogy a nyelvészet nemcsak a nyelvi kérdések, hanem néprajzi, őstörténeti, vallástörténeti kérdések összessége is. Elsősorban „obi-ugrista” volt, de élete, tevékenysége nem választható el a finnugrisztika egyéb területeitől sem.
Kiadványsorozatot indított Finnugor népnevek címmel. Ennek első kötete, a Jugria 1930-ban jelent meg. Foglalkozott etimológiai kutatásokkal és magyar nyelvészeti (szófajtani, szóképzési) kérdésekkel is. Akadémiai székfoglaló előadása az Obi-ugor igekötők (1933) máig helytálló megállapításokat tartalmaz, sokat idézett tudományos munka. Fő műve, a Finnugor rokonságunk (1937) a nyelvrokon népek történelmének, néprajzának, irodalmának enciklopédiaszerű bemutatása. Ebben a nagyszabású műben a szerző népszerű módon ismertette az összehasonlító nyelvészeti módszert, valamint megrajzolta a finnugrisztika nagyjainak portréit is.
Az első világháború után Finnország és Észtország függetlenné vált, megalakult a Szovjetunió. Magyarország a Tanácsköztársaság és a trianoni békeszerződés sokkjában, külpolitikai elszigeteltségben volt. A külpolitikai elszigeteltség feloldásának a nyelvrokonság kutatása volt az egyik legjobb területe, ezért ebben az időszakban a szakma tekintélye is nőtt. Ugyanakkor a kutatásokat számos nehézség is hátráltatta. A Szovjetunióban gyakorlatilag lehetetlenné váltak a helyszíni kutatások. Az utazást az is megnehezítette, hogy Zsirai Miklós, mint orosz (szovjet) hadifogoly 1938-ig nem kaphatott útlevelet.
Finnországba összesen négy alkalommal sikerült eljutnia. Ezek közül a meghatározó az 1914-ben, még egyetemi hallgatóként megtett útja, majd 1923-ban tett több hónapos utazása.
A második világháború után a Finnországgal való kapcsolattartás is nehézségekbe ütközött. Zsirainak 1944 után 1953-ban volt először lehetősége arra, hogy finn szakembert fogadhasson tanszékén.
Ebben a helyzetben a meglévő és korábbi anyagok tanulmányozása, rendszerezése, kiadása, a még publikálatlan korábbi nagy gyűjtések közzététele tartozott egyik fő tevékenységébe. (Eredeti nyelvű könyvek nem juthattak el hozzá, már annak is örült, ha hébe-hóba egy vogul vagy osztják ábécés könyvet kapott.) Így került sor többek között Reguly Antal még kiadatlan chanti népköltészeti gyűjteményének megjelentetésére is.
Pályája 1943-ig töretlenül ívelt felfelé, ekkor jelentek meg jelentős tanulmányai és kötetei, a Jugria (1930), Az obi-ugor igekötők (1933) és a Finnugor rokonságunk (1937)
1949 törést hozott életében. 1953-ban nyilatkozott meg utoljára, Molnár Erikkel szemben védte meg a nyelvtudománynak az őstörténeti kutatásokban való szerepét, s a nyelvészeti paleontológia vallomásának fontosságát.
Nyelvművelés és oktatási tevékenysége
[szerkesztés]1932-1936 között szerkesztője, társszerkesztője volt a „Magyarosan” című, nyelvművelő folyóiratnak.
1935-től 1953-ig a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője volt.
Az 1950-es évek elején rádióműsorban népszerűsítette a magyar nyelvet a „Nyelv és rádió” című műsorban. (Előadásait 1995-ben Fábián Pál rendezte sajtó alá.)
Tevékenysége a Magyar Nyelvtudományi Társaságban
[szerkesztés]1913-ban Gombocz Zoltán javaslatára a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja lett. Ekkor másodéves volt az Eötvös József Collegiumban, de már jelentek meg írásai a Magyar Nyelv folyóiratban.
1922-ben tanárát, Horger Antalt, váltotta a jegyzői poszton. 1937-től alelnöke, 1944-től pedig elnöke lett a Társaságnak. Elnökségének idején a Társaság fennmaradásáért kellett küzdenie, eközben eljárt zsidó származású nyelvtudósok mentesítése érdekében is. A második világháború bejezése után a Társaság súlyos anyagi gondjaival kellett szembesülnie, valamint azzal a ténnyel, hogy a Társaságról a vezetőség kizárásával születtek döntések. Ezért 1952-ben lemondott elnöki tisztségéről, de haláláig alelnöke maradt a Társaságnak.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Sámuel-díj (1923)
- Sámuel-Kölber-jutalom (1928)
- MTA nagyjutalom a „Finnugor rokonságunk” című könyvéért (1939)
- Kossuth-díj (1949)
- Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950)
- Mihályi Község Díszpolgára (posztumusz) (1998)
- Több magas finn és észt tudományos és állami kitüntetést kapott.
Főbb művei
[szerkesztés]- Jugria (1930)
- Az obi-ugor igekötők (1933)
- Merja. Adalékok egy kihalt finnugor nép ismeretéhez (1934)
- Finnugor rokonságunk (1937, 1994 -Zaicz Gábor jegyzeteivel)
- Osztják hősénekek (I. kötet:1944, II. kötet 1951)
- A modern nyelvtudomány magyar úttörői (1952)
- A finnugorság ismertetése (1952, 1963)
- Őstörténeti csodabogarak (1943, 1986)
Emlékezete
[szerkesztés]- Utcanév és két emléktábla Budapesten, és Mihályiban.
- A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1998 óta kétévenként Zsirai Miklós díjat ad ki, melyet a tudós lánya alapított.
- 2005-ig iskola viselte nevét Óbudán, melyben emlékszoba is be volt rendezve a tudós személyes tárgyaiból. Az iskola bezárása után az emlékszoba tárgyai az MTA Nyelvtudományi Intézetében kialakított Zsirai-emlékszobában kaptak helyet.(Budapest, VI. Benczúr utca 33.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források
[szerkesztés]- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2330. o. ISBN 963-05-6807-1
További információk
[szerkesztés] | |
|---|---|
 Nem található szabad kép.(?) | |
  | Fényképe (Magyar Elektronikus Könyvtár) |
- Hunok és finnugorok a reformkor történelemtankönyveiben (HTML). Nyelv és Tudomány, 2016. március 18. (Hozzáférés: 2016. március 22.)
- Kiss Jenő. Zsirai Miklós. Akadémiai Kiadó (1995)
