Első mondat

Minden művész tudja, hogy a műalkotás eleje: kitüntetett hely. Íróknál, költőknél, slágerszövegíróknál ez a hely az első sor, az első mondat. Ahol szinte minden eldől. Ebbe a cikkbe ismert, jelentős szövegek első sorai, első mondatai kerülnek.

Versek

Költő vagyok – mit érdekelne/ engem a költészet maga? – József Attila: Ars poetica
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott/ hazafelé menet? – József Attila: Levegőt!
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég, zöld ág virított a Föld ormain... – Vörösmarty Mihály: Előszó
Miért laktál jól, ember, sűrű gabonaszaggal? – Nagy László: Gyöngyszoknya
Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,/ ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas/ fényes, páncélos, ízelt bogarat. – Babits Mihály: Cigány a siralomházban
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
s furcsa könyvek altatgattak, holt mesékbõl vén bazár,
lankadt fõm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. – Edgar Allan Poe: A holló (Tóth Árpád fordítása)
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. – Radnóti Miklós: Levél a hitveshez
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem,
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben. – Arany János: Toldi
Szokványos nyári éjszakának indult. - Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig

Elbeszélések

Az ügyosztályon történt, jobb, ha nem is nevezem meg, melyiken. Nincs a világon mogorvább valami a mindenféle ügyosztályoknál, kancelláriáknál, irodáknál, egyszóval a különféle hivatali testületeknél.– Gogol: A köpönyeg
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. – Franz Kafka: Az átváltozás
Az utóbbi években igen megcsappant az éhezőművészek iránti érdeklődés. – Franz Kafka: Az éhezőművész
Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. – Móricz Zsigmond: Hét krajcár
1867. augusztusában léptem a Pokolmártás fedélzetére, mely a gravesendi dokk mögött vesztegelt abban az időben, másodkormányzói minőségben. (Tudniillik én.) – Stephen Leacock: Hínárba áztatva, avagy Az óceán hajótöröttei – régimódi tengerésztörténet
Smeljov brigádjába az aljanép került – az aranybányában tönkrement emberi roncsok. – Varlam Salamov: Jogászok összeesküvése
Már csak négyen voltak magyarok. (Márminthogy itthon, Magyarországon. Más népek közt, szerteszóródva, még jó néhány élő magyar akadt.) – Örkény: Az utolsó meggymag
És ha úgy hangzik is majd, mint valami romantikus história, mindegy, azzal kell kezdenünk, hogy a vak Methodius énekel az udvarunkban, balladaféleségeket énekel. – Egon Erwin Kisch: A vak Methodius balladái
Bergmann-nét délután öt órakor találták meg a lakásán, meggyilkolva és kirabolva; a gyanú azonnal a cselédlány szeretőjére terelődött (a házmesterné látta, ahogy a fiatalember délután háromkor távozott a házból), és hat órakor mind a lányt, mind pedig František Polanskỳt őrizetbe vették, és a rendőrkapitányságra szállították. – Egon Erwin Kisch: A gyilkos anyja
A párizsi rokkant újdonatúj géplábával vígan kopog a nagy körúton, ott, ahol a legtöbb ember csetlik-botlik, siet, rohan, ácsorog vagy sétálgat, egy kis napfényt lesve. – Ambrus Zoltán: Háborús jegyzetek – A párizsi rokkant.
Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt. – Stephen Leacock: Gertrud, a nevelőnő
Miután Livornót elfoglalta és e kikötőt elzárta az angol hajók elől, Bonaparte tábornok Firenzébe ment, hogy meglátogassa Ferdinándot, a toszkánai nagyherceget, aki Európa valamennyi fejedelme között egyedül tartotta be becsületesen a Köztársasággal szemben vállalt kötelezettségeit. – Anatole France: Bonaparte San Miniatóban
Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött a Cornevillei harangokban. – Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála
Ennek az embernek, aki szembejött, irtózatosan nagy feje volt. – Lázár Ervin: Mese egy szembejövőről
Nyári estéken fönt ültünk a pad támláján, szorosan, mint dróton a madarak, lábunkkal harangozva a levegőben, és szájharmonikáztunk. Fejes Endre: A hazudós
Kilencvenhét New York-i tudósító volt a szállodában, valósággal ráragadtak az interurbán vonalakra, és a lánynak az 501-esben déltől majdnem félháromig kellett várnia a kapcsolást. Meg kell hagyni, nem tétlenkedett. Elolvasott egy cikket az egyik női zsebmagazinban: „A nemiség - móka vagy pokol?” címmel. Salinger: Ilyenkor harap a banánhal

Regények

Minthogy Trelawney lovag, Livesey doktor és a többi urak megkértek, hogy írjak le mindent részletesen, ami a Kincses szigeten történt, kezdettől végig, ne hallgassak el semmit, csak a sziget fekvését, és ezt is csak azért, mert még mindig található rajta ki nem ásott kincs, tollat fogok az Úr kegyelméből 17. esztendőben, és visszatérek abba az időbe, melyben apám a Benbow Admirálishoz címzett fogadó tulajdonosa volt, és a barna képű öreg tengerész, arcán a kardvágta sebhellyel, először ütötte fel tanyáját a tetőnk alatt. – R.L.Stevenson: A kincses sziget
Nem a hideg, kevély világnak, / Neked szántam regényemet. – Puskin: Anyegin
Ifjú, boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok. – Turgenyev: Tavaszi vizek.
A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. – Lev Tolsztoj: Anna Karenyina
Akárhogyan igyekeztek is az emberek sok százezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előretörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg kőolajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is. – Lev Tolsztoj: Feltámadás
A Pilgrim nevű vitorlás hajó, melyet tengerésznyelven brickgoëlette-nek neveznek, 1873. február 2-án a déli szélesség 43. fokának 57. perce és a nyugati hosszúság 165. fokának 19. perce alatt horgonyzott. Jules Verne: A tizenöt éves kapitány
Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban. – Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában [1].
Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána. – Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség
Fedélzeti idő szerint tizenkilenc órakor búcsút intettem az akna körül állóknak, és lemásztam a fémlétrán a fülkébe. – Stanislaw Lem: Solaris
Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? – Thomas Mann: József és testvérei
Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. – George Orwell: 1984
Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni. – George Orwell: Állatfarm
Mentek, és mentek, és énekelték a Nyugodjék békében-t, és amikor megálltak, úgy tetszett, hogy a lábak, a lovak, a szélpatakok makacsul tovább éneklik. – Borisz Paszternak: Doktor Zsivago
A világ úgy csukódott be Utnapistim előtt, mint egy álmatagon forgatott könyv É-kur híres könyvtárában. – Kodolányi János: Vízöntő
Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták. – Franz Kafka: A per
Én, Zeusz, hosszú álomba merültem. – Maurice Druon: Zeusz emlékiratai.
A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. – Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Amikor zsáklaki Zsákos Bilbó úr bejelentette, hogy száztizenegyedik születésnapja alkalmából nemsokára valami egészen különleges mulatságot óhajt rendezni, Hobbitfalván mindenki felbolydult, és jobbára csak erről folyt a szó. – J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin [2] két férfiú jelent meg. – Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak ... A pezsgőspohár nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain ... – Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Én, Szinuhe írom e sorokat, Szenmutnak és asszonyának, Kipának a fia. – Mika Waltari: Szinuhe
Barbus, a kiszolgált légionárius, hétéves koromban megmentette az életemet. – Mika Waltari: 'Az emberiség ellenségei
A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején. – William Gibson: Neurománc
– Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket. – Jaroslav Hašek: Švejk
Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem. – Salinger: Zabhegyező
Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. – Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Ma halt meg az anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan. – Albert Camus: Közöny
A hajnal előtti óra ártatlan és tragikus. – Sebeők János: Sárkányviadal
Budán, a Repcze utca 6. számú vénülő, egyemeletes házban élt szomorúan és reménytelenül a csinos, fiatal Czibulka Róbert, aki geológusnak készült és már csak három féléve volt hátra az egyetemen. – Királyhegyi Pál: A ház közbeszól
Azokat a nem éppen ritka napokat kivéve, amikor le sem feküdt, Sherlock Holmes általában későn kelt. – Conan Doyle: A sátán kutyája
Aki nem olvasta a »Tom Sawyer kalandjai« című könyvet, mit sem tudhat rólam, de az nem tesz semmit. – Mark Twain: Huckleberry Finn
Alacsony nyomású légtömegek úsztak az Atlanti-óceán felett, keletnek tartottak, az Oroszországot borító magas nyomású légtömegek felé, és eddig semmi hajlandóságot nem mutattak, hogy északi irányban kitérjenek. - Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember
Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. – Gabriel García Márquez: Száz év magány
Távolról kell kezdenem, hogy elmondhassam történetemet. Ha lehetséges volna, még távolabbra kellene visszakanyarodnom, egészen gyermekkorom legkorábbi esztendeiig, sőt még azon is túl, vissza egészen származásom messzeségeibe. - Hermann Hesse: Demian (Emil Sinclair ifjúságának története)
Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot - Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Ismét erőre kapott a hideg és a kín. – Stefan Żeromski: A hű folyó
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. - Joseph Heller: A 22-es csapdája
Szertartásosan jött lefelé a lépcsőkilépőről a dagadt Buck Mulligan, kezében szappanhabos tál, rajta keresztben tükör és borotva. – James Joyce: Ulysess
Jól figyeljenek arra, amit most mondok. – Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Szólítsatok Ishmaelnek. – Herman Melville: Moby Dick vagy a fehér bálna
A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. – Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Nyolcvanegyedik születésnapom délutánja volt; épp ágyasommal heverésztem, amikor Ali bejelentette, hogy megérkezett az érsek. – Anthony Burgess: Földi hatalmak
József napja Rác-Árokszálláson rendesen egy hétig szokott tartani. – Ambrus Zoltán: Giroglé és Girofla
Még abban az emlékezetes évben, amikor a híres berlini fal leomlott, nem messzire Luise királynő elszürkült márványszobrától hullára bukkantak.

– Nádas Péter: Párhuzamos történetek

Harmincöt éves múltam, és még nem öltem embert. – Majoros Sándor: Meghalni Vukovárnál
Tavasz vége felé komolyra fordult a háború. – Eric Night: Légy hű magadhoz
Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk? – Krasznahorkai László: Háború és háború

A két őr éppen eléri a falu utolsó házát, amikor távolabbról, az országút felől lövések hallatszanak, s talán kiáltások is. Legalábbis Jichak tisztán emlékezik rá, hogy ezt kiáltották: „Menekülj… végünk van…” Jerahmiél, aki nem szívesen beszél egyszerre két mondatnál többet, csak arra emlékezik, hogy lőttek, és hogy rendőrségi fegyverrel lőttek, ezzel a széles csövű puskával, mely egyszerre kilenc éles acéldarabot szór szét a sötétben. A Greener-gun lövése valóban éles volt, mint a sikoltás. – Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja (1968)

Drámák

Nincs mit tenni. – Samuel Beckett: Godot-ra várva (Ford. Pinczés István)
Vége, vége van, közeledik a vég, esetleg vége lesz. – Samuel Beckett: A játszma vége (Végjáték) (Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil)
Ismét egy gyönyörű nap. – Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok! (Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil)
York napsütése rosszkedvünk telét/Tündöklő nyárrá változtatta át. – William Shakespeare: Harmadik Richárd
Nézd, Trója ellen egykoron vezérkedő Agamemnón sarja, amit rég vágytál megpillantani. – Szophoklész: Élektra
Gyermekeim, ős Kadmosz friss hajtásai, mit ültök így körém e lépcső fokain a bús esdeklők lombjaival lombosan? – Szophoklész: Oidiposz király (Ford. Babits Mihály)

Eposzok

Fegyvert és vitézt éneklek ... Vergilius: Aeneis.
Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfelé bolyongott s hosszan hányódott, feldúlván szentfalú Tróját; sok nép városait s eszejárását kitanulta, s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szívében, menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét. Homérosz: Odüsszeia.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? / Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző / Fénnyel jársz egyedűl. Vörösmarty Mihály: Zalán Futása

Memoárok

Most hányt-vetett életemet leírom,
a nagy természet istenét dícsérve;
ő gyujtott fel, hogy szakadatlan égve
alkossak, és én az íramot bírom.

Benvenuto Cellini (1500 - 1571) mester élete és munkássága, amiképpen ő maga megírta Firenzében

Tizenhárom éves koromban születtem, mert ekkor lettem társszerkesztője a Diákhumor című hetilapnak.

Királyhegyi Pál – Első kétszáz évem

Anyám mesélte, hogy mikor terhes volt velem, egy éjjel csuklyás Ku-Klux-Klan lovasok jelentek meg omahai, Nebraska állambeli otthonunk előtt.

Malcolm X önéletrajz

Kabaré

Az a szándékunk, hogy csípős gúnnyal kommentáljuk a politikai eseményeket, segítsük az embereket, megmutatván nekik, hogy milyen ostobák; leszoktassuk a pesszimistákat a kétségbeesésről; feltárjuk a filiszterek előtt az élet napos oldalát; letépjük a képmutatókról az álarcot. (idekivánkozik a második mondat is: Hogy ehhez az irodalmi szórakozáshoz anyagot szerezzünk, csúszunk-mászunk, settenkedünk és hallgatózunk, ahogy ezt a macskák teszik a háztetőkön.)

E szavakkal nyitotta meg a párizsi Chat Noirt (Fekete Macska), a világ első kabaré-kocsmáját 1881-ben Rodolphe Salis, francia festő.

A Chat Noir plakátja
Toulouse-Lautrec plakátja
Nagy Endre

Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én akarok énekelni! Aristide Bruant belépője a Le Mirliton kabaréba; 1900. körül
Abban a különös helyzetben vagyok, hogy történelmet írhatok egy olyan műfajról, amelynek születésénél is tanúskodtam. Nagy Endre: A kabaré regénye
Idefigyeljenek, emberek! Alfonso
Szeretném, ha félreértenének. (Прошу понять меня неправильно!) (???)

Slágerek

Lesz maga juszt is az enyém,... Harmath Imre - Eisemann Mihály slágere

Hamvadó cigarettavég,
ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el,
hogy engem is csak égve dobtak el. G. Dénes György – Zsüti

Hét-harminc, hatvan-nulla-tíz.
– Itt dr. Bánat, jókor hívsz. Presser Gábor: Dr. Bánat

Lásd még: Slágerszövegek

Filozófiai művek

Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra. - Arisztotelész: Metafizika.
A világ mindaz, aminek az esete fennáll. - Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés
Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy, erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. - Szent Ágoston: Vallomások
Miután a matematika egy időre eltávolodott az euklideszi szigortól, ma visszatér hozzá, sőt egyenesen arra törekszik, hogy meghaladja azt. - Gottlob Frege: Az aritmetika alapjai.
A józan ész az a dolog, amely a legjobban oszlik meg az emberek között, mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak többet kívánni, mint amennyijük van, akiket minden más dologban igen nehéz kielégíteni. S nem valószínű, hogy ebben mindenki téved; ez inkább azt bizonyítja, hogy az a képesség, amelynél fogva helyesen ítélünk és az igazat megkülönböztetjük a hamistól - s tulajdonképp ez az, amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk - természettől fogva egyenlő minden emberben, úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataink különböző utakon járnak. - René Descartes: Értekezés a módszerről.

Egyéb

Ugyan meddig kívánsz visszaélni, Catilina, még a türelmünkkel? Marcus Tullius Cicero: Oratio in Catilinam I.
1915-ben egy júliusi estén, hintáslegények borgőzös danája szállt a liget fái között, a bécsi gyors sípolva fujtatott a nyugati pályaudvar felé, a barlangvasút boszorkánya szünetlenül élesztgette a kemence tűzét, hogy szép pirosra, ropogósra süsse a szegény kis Jancsit, az Angol-parkban szédületesen zuhanva keringett a modern, újfajta hullámvasút, mazochista kéjjel sikoltozó nőcskék ültek rajta, a »Zöld vadász« beszappanozott pallóján táncra riszálták magukat facér cselédlányok lábbadozó katonákkal, Barokaldi József néparénájában tombolva űzték a muszkát a »vörös ördög«-nek öltözött Könyöt-testvérek, a régi gazda, a pesti vurstli koronázatlan királya, Barokaldi apó, szép csendesen itthagyta birodalmát.

Magyar Elek: Fejezetek a vurstli múltjából

Ijedezve gondolok rá, siralmas emberi lélek szegény, mint egy elgázolt narancs a nagyvárosi aranyszemétben, drága Hodl Józsi! Csak a jó Isten tudja a dolgokat és számunkra alig van valami, aminek megfejtése volna. A feje nagy volt és szomorú bizony, az alsóbbrendűség hiányosságával, tökéletlenül kikészített és ostobán modellált, bús gyári fej, durva en gros munka, a népes külső városrészek emberműhelyeiből, hangos tenyészudvaraiból, ahol a kéj robotnak virul a gépies szaporodás rengeteg gyümölcsözésével.

Szomory Dezső: A pékné