Ugrás a tartalomhoz

tazobaktám

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɒzobɒktaːm]

Főnév

tazobaktám

  1. (gyógyszertan) A tazobaktám egy béta-laktamáz inhibitor, amelyet gyakran kombinációban használnak béta-laktám típusú antibiotikumokkal, például piperacillinnel. A tazobaktám önmagában nem rendelkezik jelentős antibakteriális hatással, de segít a baktériumok által termelt béta-laktamáz enzimek gátlásában. Ezek az enzimek lebontják a béta-laktám antibiotikumokat, például a penicillineket és cefalosporinokat, csökkentve azok hatékonyságát. A tazobaktám hozzáadása növeli az antibiotikumok hatékonyságát, különösen a béta-laktamáz termelő baktériumok ellen.

Tazobaktám működési mechanizmusa

A tazobaktám a béta-laktamáz enzimeket gátolja, megakadályozva, hogy ezek lebontsák a béta-laktám antibiotikumokat. Így az antibiotikum megőrzi hatékonyságát és képes gátolni a baktériumok sejtfalának szintézisét, ami végül a baktériumok pusztulását eredményezi. Ez különösen fontos a béta-laktamáz termelő baktériumok ellen, amelyek különben rezisztensek lennének a béta-laktám típusú antibiotikumokkal szemben.

Alkalmazási területek

A tazobaktámot leggyakrabban a piperacillin nevű antibiotikummal kombinálják, amelyet széles spektrumú, súlyos bakteriális fertőzések kezelésére használnak. A piperacillin-tazobaktám kombináció többféle fertőzés kezelésére alkalmazható, beleértve a következőket:

  1. Kórházi szerzett és közösségi eredetű tüdőgyulladás: A piperacillin-tazobaktám kombinációt gyakran alkalmazzák a tüdőgyulladás súlyos formáinak kezelésére, különösen kórházi környezetben.
  2. Intraabdominális fertőzések: A bélben lévő baktériumok által okozott fertőzések, például peritonitis és tályogok kezelésére is hatásos.
  3. Bőr- és lágyrészfertőzések: A tazobaktám-kombinációt olyan bőrfertőzésekben alkalmazzák, amelyeket béta-laktamáz termelő baktériumok okoznak.
  4. Komplikált húgyúti fertőzések: A béta-laktamáz inhibitor hozzáadásával a kombináció hatékonyabb a húgyúti fertőzéseket okozó rezisztens baktériumok ellen.
  5. Szepszis és bakteriémia: A súlyos, életveszélyes fertőzések, mint a véráramfertőzések és a szepszis esetén is alkalmazható, különösen akkor, ha rezisztens kórokozók lehetnek jelen.

Adagolás és alkalmazás

A tazobaktámot általában intravénás injekció vagy infúzió formájában alkalmazzák a piperacillin kombináció részeként. Az adagolás függ a fertőzés súlyosságától, a beteg állapotától és a fertőzést okozó baktériumtól. Általános adagolási rend szerint a piperacillin-tazobaktám 4,5 grammos adagját (amely 4 g piperacillint és 0,5 g tazobaktámot tartalmaz) 6-8 óránként adják be. A kezelést az orvos állapítja meg, figyelembe véve a beteg állapotát és a fertőzés súlyosságát.

Mellékhatások

A tazobaktám alkalmazása során előfordulhatnak mellékhatások, amelyek közül a leggyakoribbak a következők:

  1. Allergiás reakciók: A tazobaktám penicillinszármazékkal kombinálva használatos, így allergiás reakciókat válthat ki, beleértve a kiütést, viszketést és anafilaxiás sokkot.
  2. Emésztőrendszeri panaszok: Hányinger, hányás, hasmenés és hasi fájdalom fordulhat elő a kezelés során.
  3. Vérképzőszervi hatások: A piperacillin-tazobaktám kombináció a vérsejtek számának csökkenését okozhatja, például leukopéniát vagy trombocitopéniát, ami befolyásolhatja a véralvadást és az immunválaszt.
  4. Vesekárosodás: Ritkán, de előfordulhat vesekárosodás, különösen akkor, ha a beteg egyéb vesekárosító szereket is kap.
  5. Májműködési zavarok: A májenzimek emelkedése és májfunkciós zavarok előfordulhatnak, ezért a májfunkciós értékeket a kezelés során monitorozni kell.

Ellenjavallatok

A tazobaktám alkalmazása ellenjavallt az alábbi esetekben:

  1. Allergia a penicillin és más béta-laktám antibiotikumok iránt: Mivel a tazobaktámot általában penicillinnel kombinálva alkalmazzák, penicillinallergia esetén nem használható.
  2. Súlyos veseműködési zavar: A tazobaktám vesén keresztül ürül, így súlyos vesebetegségben szenvedő betegek számára nem ajánlott, vagy szoros monitorozás mellett, csökkentett adagban alkalmazható.

Gyógyszerkölcsönhatások

A tazobaktám kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, és befolyásolhatja azok hatékonyságát vagy a mellékhatások kockázatát:

  1. Véralvadásgátlók: A tazobaktám kombinációja véralvadásgátlókkal növelheti a vérzési kockázatot, mivel befolyásolhatja a véralvadási időt.
  2. Egyéb vesekárosító gyógyszerek: A tazobaktámot körültekintéssel kell alkalmazni egyéb vesekárosító szerekkel (például aminoglikozid antibiotikumokkal) együtt, mivel fokozhatják a vesekárosodás kockázatát.
  3. Metotrexát: A tazobaktám gátolhatja a metotrexát kiürülését, ami növelheti annak toxicitását.

Előnyök és hátrányok

Előnyök: - Hatékony a béta-laktamáz termelő, rezisztens baktériumok ellen, mivel gátolja az enzimet, amely lebontja a béta-laktám antibiotikumokat. - Széles spektrumú hatása miatt súlyos bakteriális fertőzések, például szepszis esetén alkalmazható. - Rugalmas adagolásának köszönhetően különböző súlyosságú fertőzésekre használható.

Hátrányok: - Penicillinallergiában szenvedő betegek számára nem alkalmazható, mivel allergiás reakciókat válthat ki. - Potenciálisan súlyos mellékhatásai vannak, például vérképzőszervi és veseműködési zavarok. - Gyógyszerkölcsönhatásai miatt körültekintést igényel más szerekkel kombinálva.

Összegzés

A tazobaktám egy béta-laktamáz inhibitor, amely jelentősen növeli a béta-laktám antibiotikumok hatékonyságát, különösen a béta-laktamáz termelő, rezisztens baktériumok ellen. Gyakran alkalmazzák súlyos fertőzések kezelésére, például tüdőgyulladás, intraabdominális fertőzések, bőr- és lágyrészfertőzések esetén. Bár hatékony antibiotikum-kiegészítő, alkalmazása mellékhatásokkal és gyógyszerkölcsönhatásokkal járhat, így szigorú orvosi felügyelet mellett használható.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=tazobaktám&oldid=3466912”