eredet

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrɛdɛt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ere‧det
• Rhymes: -ɛt

Etymology 1

ered (“to originate, to come from”) +‎ -et (noun-forming suffix)

Noun

eredet (usually uncountable, plural eredetek)

1. origin, source

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	eredet	eredetek
accusative	eredetet	eredeteket
dative	eredetnek	eredeteknek
instrumental	eredettel	eredetekkel
causal-final	eredetért	eredetekért
translative	eredetté	eredetekké
terminative	eredetig	eredetekig
essive-formal	eredetként	eredetekként
essive-modal	—	—
inessive	eredetben	eredetekben
superessive	eredeten	eredeteken
adessive	eredetnél	eredeteknél
illative	eredetbe	eredetekbe
sublative	eredetre	eredetekre
allative	eredethez	eredetekhez
elative	eredetből	eredetekből
delative	eredetről	eredetekről
ablative	eredettől	eredetektől
non-attributive possessive - singular	eredeté	eredeteké
non-attributive possessive - plural	eredetéi	eredetekéi

Possessive forms of eredet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	eredetem	eredeteim
2nd person sing.	eredeted	eredeteid
3rd person sing.	eredete	eredetei
1st person plural	eredetünk	eredeteink
2nd person plural	eredetetek	eredeteitek
3rd person plural	eredetük	eredeteik

Derived terms

• eredeti
• eredetű

 

Compound words

• eredettörténet

 

Etymology 2

From ered +‎ -et (case suffix), from ér (“blood vessel, vein”) +‎ -ed (“your”, possessive suffix).

Noun

eredet

1. accusative of ered

Further reading

• eredet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• eredet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).