eredettörténet

Hungarian

Etymology

eredet (“origin”) +‎ történet (“story”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrɛdɛtːørteːnɛt]
• Hyphenation: ere‧det‧tör‧té‧net

Noun

eredettörténet (plural eredettörténetek)

1. origin story (an account of how a fictional character or characters became a protagonist or antagonist)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	eredettörténet	eredettörténetek
accusative	eredettörténetet	eredettörténeteket
dative	eredettörténetnek	eredettörténeteknek
instrumental	eredettörténettel	eredettörténetekkel
causal-final	eredettörténetért	eredettörténetekért
translative	eredettörténetté	eredettörténetekké
terminative	eredettörténetig	eredettörténetekig
essive-formal	eredettörténetként	eredettörténetekként
essive-modal	—	—
inessive	eredettörténetben	eredettörténetekben
superessive	eredettörténeten	eredettörténeteken
adessive	eredettörténetnél	eredettörténeteknél
illative	eredettörténetbe	eredettörténetekbe
sublative	eredettörténetre	eredettörténetekre
allative	eredettörténethez	eredettörténetekhez
elative	eredettörténetből	eredettörténetekből
delative	eredettörténetről	eredettörténetekről
ablative	eredettörténettől	eredettörténetektől
non-attributive possessive - singular	eredettörténeté	eredettörténeteké
non-attributive possessive - plural	eredettörténetéi	eredettörténetekéi

Possessive forms of eredettörténet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	eredettörténetem	eredettörténeteim
2nd person sing.	eredettörténeted	eredettörténeteid
3rd person sing.	eredettörténete	eredettörténetei
1st person plural	eredettörténetünk	eredettörténeteink
2nd person plural	eredettörténetetek	eredettörténeteitek
3rd person plural	eredettörténetük	eredettörténeteik