Ugrás a tartalomhoz

„Cseléd” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 31.46.72.197 (vita) szerkesztéséről Magic links bot szerkesztésére
Címkék: Visszaállítás Visszavonás
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Oktogon - 1900 (1).jpg|thumb|Cseléd-Intézet az Oktogonon - 1890-es évek vége]]
[[Fájl:Oktogon - 1900 (1).jpg|thumb|Cseléd-Intézet az Oktogonon - 1890-es évek vége]]
A paraszti társadalomban a '''cseléd (közismertebb nevén Benedek)''' középparasztnál, nagygazdánál vagy uradalomban dolgozó mezőgazdasági bérmunkás volt, aki munkaadójához legalább egy évre, de sokszor évtizedekre vagy akár egész életére elszegődött.
A paraszti társadalomban a '''cseléd''' középparasztnál, nagygazdánál vagy uradalomban dolgozó mezőgazdasági bérmunkás volt, aki munkaadójához legalább egy évre, de sokszor évtizedekre vagy akár egész életére elszegődött.


A szó másik jelentésében a háztartási alkalmazottat jelölte régen (aki általában a „cselédszobában” lakott).
A szó másik jelentésében a háztartási alkalmazottat jelölte régen (aki általában a „cselédszobában” lakott).

A lap 2018. március 31., 20:28-kori változata

Cseléd-Intézet az Oktogonon - 1890-es évek vége

A paraszti társadalomban a cseléd középparasztnál, nagygazdánál vagy uradalomban dolgozó mezőgazdasági bérmunkás volt, aki munkaadójához legalább egy évre, de sokszor évtizedekre vagy akár egész életére elszegődött.

A szó másik jelentésében a háztartási alkalmazottat jelölte régen (aki általában a „cselédszobában” lakott).

A cseléd gyűjtőnév, amelybe a libapásztor, a kiskanász, a kanász, a béres, a béresgazda vagy öregbéres, a kocsis, illetve a szobalány, a takarítónő, a mosónő, a szakácsnő, a dajka stb. mind beletartozott. A cselédek többnyire a szegény vagy nincstelen parasztság soraiból kerültek ki.

A 19. század közepéig a patriarchális paraszti társadalomban a családtagok és a cseléd gyakorlatilag azonos körülmények között éltek. Később, a 19. század második és a 20. század első felében, a differenciálódott társadalomban a cseléd olyan bérmunkás, szolga volt, akinek munkaerejével munkaadója korlátlanul rendelkezett, s akit sok gazda kíméletlenül, magánéletét semmibe véve dolgoztatott.

A cseléd a magyar irodalomban

A régi cselédek emlékét költők, írók művei őrzik:


Toldi nem bocsátván el az ásó nyelét,
A kapát vevé fel a hűséges cseléd:
Csak folyt, csak folydogált szó ne'kűl a munka,
Végre Bence a nagy hallgatást elunta.
Arany János: Toldi estéje, Első ének


Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,
Pimasz pap, lelketlen cseléd,
Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,
Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva,
A régi március hevét.
Ady Endre: Köszvény-ország márciusa


Mint kis cseléd a rikító körúton,
Éhes diák a cifra úri zsúron,
Magam is benned oly kopott vagyok!
Juhász Gyula: Budapest


Hozzák a postát, nem a postás,
mert ide föl se jön a postás,
hanem a kis cseléd, Mariska:
piros szatyrával ő a posta.
Babits Mihály: Verses napló

Források

  • Kiss Lajos: A szegény ember élete (Budapest, Athenaeum Kiadó, 1939)
  • Magyar néprajzi lexikon, I. kötet: Cseléd. Akadémiai Kiadó, 1980. ISBN 963-05-1288-2.

További információk

Commons:Category:Domestic workers
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseléd témájú médiaállományokat.