A háború művészete
| A háború művészete | |
 | |
| A Szun-ce ping-fa () ókori formátumát idéző, bambuszcsíkokra írott, modern fakszimile kiadása | |
| Szerző | Szun Vu () |
| Eredeti cím | Szun-ce ping-fa () |
| Ország | A hadakozó fejedelemségek kori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | harcászat, hadszervezés és katonapolitika |
| Műfaj | hadtudományos kézikönyv |
| Sorozat | A hadművészeti kánon hét könyve |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | kb. i. e. 4. század |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A háború művészete témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Szun-ce ping-fa | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 孫子兵法 |
| Egyszerűsített kínai | 孙子兵法 |
| Mandarin pinjin | Sūnzĭ bīngfǎ |
| Wade–Giles | Sun-tzu ping-fa |
| Kantoni jűtphing | Syun1 zi2 bing1 faat3 |
A háború művészete (más lehetséges fordításban: A hadviselés törvényei, A hadviselés szabályai, A hadviselés művészete, A hadviselés tudománya) nemcsak a kínai, hanem az egész világ hadtudományos irodalmának egyik legrégebbi és legnagyobb hatású alkotása. A mű logikusan szerkesztett fejezeteiben a szerző a hadviselés olyan alapvető kérdésköreit tárgyalja, mint a diplomácia a különböző államok között, a hadviselés gazdasági feltételei, konkrét taktikai és hadműveleti problémák, terepviszonyok és a hírszerzés. Noha a hagyomány a mű szerzőjének a legendás hadvezért, Szun-cé ()t, vagyis Szun () mestert (teljes nevén: Szun Vu () (孫武); kb. i. e. 544 – i. e. 496) tartja, akinek a neve a mű eredeti címében is szerepel, a modern filológiai kutatások szerint aligha keletkezhetett a Hadakozó fejedelemségek koránál (i. e. 4–3. század) régebben.
Szerzősége, keletkezése
A hadművészeti, katonai irodalom Kínában a Csou ()-kor utolsó szakaszában, a Hadakozó fejedelemségek idején (i. e. 403-221) született meg. Az ekkor megjelenő hadtudománynak elsődleges célja, hogy az elavult és nem hatékony patriarchális szervezésű hadsereg helyett, egy új ütőképes, és a hegemóniát megszerezni képes hadsereg felállításának, megszervezésének, irányításának feltételeit felvázolja, egy új típusú háború, a hegemón-háború elméletét kidolgozza. Ahhoz hasonlóan, ahogy ekkoriban a politikai filozófiai gondolkozásban is jelentős fordulópontot hozott az, hogy az állami érdekeknek alárendelik-e a patriarchális érdekeket, a hadtudományi művek is akkor bizonyultak sikeresnek, előremutatónak, ha a hadsereg, a hadviselés érdekei alá tudták rendelni a patriarchális arisztokrácia érdekeit.
A hagyomány a Szun-ce ping-fa () szerzőjének Szun Vu ()t (孫武) (tiszteleti nevén: Szun-ce () (孫子); kb. i. e. 544 – i. e. 496) tartja, akinek életével kapcsolatban meglehetősen kevés adat maradt fenn. Feltehetően Vu () (吳) állam szülötte volt. A háború művészete című munkája hívta fel rá Ho-lü ()nek (闔閭; i. e. 514–496), Vu () állam királyának figyelmét. Ho-lü () felismerte, hogy Szun-ce () olyan ember, aki tudja hogyan kell a hadsereget irányítani és kinevezte őt tábornokának. Több államot meghódított. Feltételezhető, hogy Szun-ce () sem élte túl uralkodóját, aki egy, a Jüe () (越) állam elleni vesztes csatában szerzett sérüléseibe halt bele. Anekdotikus életrajza A történetíró feljegyzéseiben olvasható.[m 1]
Szun Vu () szerzőségével kapcsolatban azonban már a 13. században kétségek merültek fel. A Szung ()-kori neokonfuciánus tudós, Je Si () (葉適; 1150–1223) még Szun Vu () történetiségét is megkérdőjelezte azon az alapon, hogy neve, személye egyszer sem fordul elő a Co csuan ()ban. Ő volt az is, aki elsőként vetette fel, hogy a mű sokkal valószínűbb, hogy valamikor a Hadakozó fejedelemségek korában íródott, mintsem a Tavasz és ősz korszakban. Az ő véleményét azután a Szung ()- és Csing ()-kori tudósok, valamint a modern kori kínai, japán és nyugati szakemberek is egyöntetűen elfogadták.[1]
Liang Csi-csao () (梁啟超; 1873–1929) úgy vélte, hogy Szun Vu () egyik kései leszármazottja, a szintén hadvezér Szun Pin () (孫臏; (kb. i. e. 380 – kb. i. e. 316) írhatta a művet.[2] Szakmai berkekben ez a vélekedés is igen elterjedt volt, egészen 1972-ig, amikor is egy régészeti feltárás során, egy Han-kori sírból elő nem került Szun Pin () saját hadtudományos írása, a Szun Pin ping-fa ()[m 2]
A hagyomány továbbá a Szun-ce ping-fa ()t tartja az első kínai hadtudományos műnek is. A modern filológia vizsgálatok azonban arra is fényt derítettek, hogy egyes, hasonló témájú szövegek a Szun-ce ping-fa () nyelvezeténél korábbi részleteket tartalmaznak. Így nem csak, hogy nem Szun Vu () a szerzője, de még csak nem is a legkorábbi kínai hadtudományos mű.
Címe és változatai
Ma már szinte lehetetlen kideríteni, hogy eredeti formájában milyen és mekkora terjedelmű lehetett a Szun-ce ping-fa (). A történelem során ugyan gyakorta hivatkoztak rá, és számos „könyvészeti” leírás is fennmaradt a művel kapcsolatban, de ezek gyakran egymásnak is ellentmondó adatokkal szolgálnak. Az alábbi táblázat a legfontosabb hivatkozásokat tartalmazza, amelyekben a mű terjedelmét is megjelölték. A pien () (篇) a bambuszcsíkokra írt szöveg tekercsformájára vonatkozik, míg a csüan () (卷) általában selyemre írt, felcsavart és a tekercsformában tárolt könyvek egységeire utal. Később, a könyvnyomtatás megjelenését követően mindkét szó 'kötet' vagy 'fejezet' értelemben volt használatos.
| Forrás | Terjedelem |
|---|---|
| Si csi () 65. | 13 pien () |
| Han su () 30. | 82 pien () és 9 csüan () illusztráció |
| Csi lu () 《七錄》[m 3] | 3 csüan () Cao Cao megjegyzéseivel |
| 2 csüan () Meng Si () (孟氏) megjegyzéseivel | |
| 2 csüan () Sen Ju () (176–204; 沈友) szerkesztésében | |
| 1 csüan () illusztráció: „Szun-ce () nyolc hadrendjének ábrája” (Szun-ce pa csen tu () 《孫子八陣圖》) | |
| Szuj su () (《隋書》) 34. | 2 csüan () Cao Cao megjegyzéseivel |
| 1 csüan () Cao Cao és Vang Ling () (?–251; 王凌) megjegyzéseivel | |
| 2 csüan () „Szun Vu () hadászati klasszikusa” (Szun Vu ping csing () 《孫武兵經》) címen, Csang Ce-sang () (張子尚) megjegyzéseivel | |
| Csang Sou-csie () (Tang-korban; 張守節) | 3 csüan () |
| Fudzsivara Szukeio listája | 2 csüan () |
| Csiu Tang su () (《舊唐書》) 47. | 13 csüan () Cao Cao megjegyzéseivel[m 4] |
| Hszin Tang su () (《新唐書》) 47. | 3 csüan () Cao Cao megjegyzéseivel |
| Csung ven cung mu () (《崇文總目》) | 1 csüan () Cao Cao, Hsziao Csi () (6. sz.; 蕭吉), Csen Hao () (陳皞) és Csin Lin () (賈林) megjegyzéseivel |
| 2 csüan () Ho Jen-hszi () (何延錫) megjegyzéseivel | |
| Csün csaj tu su cse () (《郡齋讀書志》) 14. | 1 csüan () Cao Cao megjegyzéseivel |
| Ven hszien tung kao () (《文献通考》) 221. | 1 csüan () Cao Cao megjegyzéseivel |
A Szun-ce ping-fa () első, név szerint ismert kommentátora Cao Cao (155–220) volt, aki a műhöz írt előszavában egyértelművé teszi, hogy bizonyos részeket kihagyva átszerkesztette a szöveget. Ma azonban már nem lehet tudni, hogy a szerkesztési munkálatainak eredményeképpen milyen mértékben, mely részleteiben változhatott meg az eredeti mű.[4]
A Han su () 30. fejezetében két, nehezen azonosítható mű szerepel. Az egyik címe: „A Vu ()-béli Szun-ce () háború művészete” (Vu Szun-ce ping-fa () 《吳孫子兵法》); a másiknak pedig: „A Csi ()-béli Szun-ce ()” (Csi Szun-ce () 《齊孫子》). Au utóbbiról az olvasható, hogy 89 pien () terjedelmű, amelyhez 4 csüan () illusztráció tartozik. Ez alapján felmerül a kérdés, hogy vajon két különböző műről van szó, vagy netán ugyannak a műnek két változatáról, s vajon ezek közül melyik maradt fenn?[5]
A kétségeket némiképp eloszlatta az 1972-es régészeti feltárás, melynek során a Jincsüesan ()ban (銀雀山) (Linji () 臨沂, Santung ()) egy, i. e. 138 és i. e. 114 között lezárt sírból számos, bambuszcsíkokra írt szöveg között nem csupán a Szun-ce ping-fa () 13 fejezete került elő, hanem az addig ismeretlen Szun Ping ping-fa () 16 fejezete is. Vagyis ezeknek a szövegeknek a lejegyzésére Cao Cao működésének idejénél korábban került sor. A 13 fejezetes, töredékesen előkerült mű szövege nem mutat jelentős eltéréseket a későbbi, ma ismert szövegváltozattal, így megállapítható, hogy Cao Cao szerkesztési munkálatai korántsem voltak annyira drasztikusak, mint ahogy azt korábban feltételezni lehetett volna.[6]
A lelet tartalmaz továbbá 5 további, erősen rongálódott fejezetet is, melyeket stílusuk és tartalmuk alapján a Szun Ping ping-fa () eladdig ismeretlen részeként azonosítottak.[7]
A háború művészete (vagy más lehetséges fordításban: A hadviselés törvényei, A hadviselés szabályai, A hadviselés művészete, A hadviselés tudománya
Kiadásai, kommentárjai
A Szung ()-dinasztia hatodik császára, Sen-cung () (宋神宗) (1048–1085) uralkodásának a „Ragyogó nyugalom” (Hszi-ning () 熙寧) elnevezésű korszakának ötödik esztendejében, vagyis 1073-ban elrendelte egy átfogó gyűjtemény összeállítását. Ebbe a hadtudományos kánonba – melyet végül 1080-ban hoztak nyilvánosságra – hét mű kapott helyet, melyek közül hat, részben vagy egészben még az ókorban (i. e. 5–i. sz. 1. sz.) íródott. A gyűjtemény A hadművészeti kánon hét könyve (Vu csing csi su () 《武經七書》) címet kapta, s a következő műveket foglalja magába:
- A háború művészete (Szun-ce ping-fa ())
- Vu-ce ()
- A tábornagy metódusai
- Tang Taj-cung és Li Vej-kung () diskurzusa
- Vej Liao-ce ()
- Huang Si-kung () három stratégiája
- Taj Kung () hat titkos tanítása
- A Vu csing csi su () 1080-as, Szung ()-kori kiadása a Szung-ce ping-fa () 13 fejezetes (pien ()) 3 szakaszba (csüan ()) rendezett, kommentár nélküli változatát tartalmazza. Ez a szöveg található a Ho Csü-fej () (何去非; kb. 1023 után – 1095) által összeállított Hszü ku ji cung su () (《續古逸叢書》) című gyűjteményben (38.), melynek egy másolatát a Szeikadó (静嘉堂) könyvtár őrzi Tokióban. A 3 csüan ()os Szun-ce ping-fa () Liu Jin () (劉寅) 1398-as megjegyzéseivel megtalálható a Vu csing csi su cse csie () (《武經七書直解》) című gyűjteményben. Ehhez a kiadáshoz Li Min (李敏) írt előszót 1486-ban, és egy 1864-es, japán fakszimie kiadás alapján 1933-ban jelentették meg újra.[8]
- A Vej Vu-ti csu Szun-ce szan csüan () (《魏武帝註孫子三卷》) című változat a Cao Cao kommentárjaival ellátott, Sung ()-kori kiadás másolata, amely megtalálható a Ping csing kuan cung su ()ban (《平津館叢書》; 1800).[9]
- A Szun-ce ping-fa ()hoz az első kommentárt Cao Cao készítette, de a Szung ()-korra már összesen 10 szerző látta el magyarázatokkal, értelmezésekkel. Ezeket gyűjtötte össze és szerkesztette kötetbe Csi Tien-pao () (吉天保; 11–12. század), és adta közre Szun-ce si csia csu si szan csüan () (《孫子十家註十三卷》) címen. A fentebb már hivatkozott Cao Cao, Meng Si (), Csen Hao (), Csia Lin () és Ho Jen-hszi () mellett a tíz kommentárszerző közé tartozik még Li Csüan () (李筌; 8–9. század), Tu Mu () (杜牧; 803–52), Mej Jao-csen () (梅堯臣; 1002–60), Van Csö () (王哲/皙) és Csang Jü () (張預). A tíz kommentárral ellátott szöveget 1555-ben Szun-ce csi csu () (《孫子集註》) címen adták ki. Egy, az 1195 és 1224 között megjelent, ma a sanghaji () könyvtárban őrzött példány címében tizenegy kommentárszerző van jelölve: Si-ji csia csu Szun-ce () (《十 一家註孫子》). Ebben Tu Ju () (杜佑; 735–812) kommentárja is szerepel.[10]
- A Csao Pen-hszüe () (趙本學; A Ming-dinasztia idején) által összeállított Szun-ce su csiao csie jin lej () 《孫子書校解引類》 változatot Liang Csien-meng () (梁見孟) jelentette meg a Vanli ()- (萬曆) korszakban (1573–1619). Ehhez Kuo Li-hua () (郭理化) írta az előszót 1615-ben. A mű jellegzetessége, hogy konkrét történelmi példákkal igyekszik érthetőbbé tenni az eredeti szöveget.[11]
Tartalma, szerkezet
| Fejezet | Eredeti | Tőkei (1995)[m 5] | Tokaji (1997)[m 6] | Tokaji (2006)[m 7] | Édes (1996)[m 8] |
|---|---|---|---|---|---|
| I. | Si csi () (始計) | Alapvető elvek | A' præceptumok | A mérlegelés | A tervezés |
| II. | Co csan () (作戰) | A hadvezetés | A' hadviselés | A hadviselés | A hadviselés |
| III. | Mou kung () (謀攻) | A támadás kitervelése | A' stratagema | A támadás megtervezése | Támadás stratégiával |
| IV. | Csün hszing () (軍形) | A forma | A' figura | Katonai elhelyezkedés | Taktikai felállás |
| V. | Ping si () (兵勢) | Az erő | Az erő | Hadászati erő | Az erők és alkalmazásuk |
| VI. | Hszü si () (虛實) | Az üresség és a teltség elve | A' gyönge és az erős | Erős és gyenge pontok | Erős és gyenge pontok |
| VII. | Csün cseng () (軍爭) | A hadsereg harca | A' sereg viadala | Manőverek | Manőverezés |
| VIII. | Csiu pien () 九變) | A kilenc változás | A' kilenc változás | Kilenc változás | A taktika variációi |
| IX. | Hszing csün () (行軍) | A menetelő hadsereg | A' vonuló hadak | A vonuló hadsereg | A felvonuló hadsereg |
| X. | Ti hszing () (地形) | A terep-formák | Natura loci | A terep | A terep |
| XI. | Csiu ti () (九地) | A kilenc terület | A' kilenc föld | A kilenc terep | A kilenc szituáció |
| XII. | Huo kung () (火攻) | Tűzzel való támadás | Tűz által való támadás | Fölégetéses támadás | A tűz felhasználása támadásra |
| XIII. | Jung hszien () (用間) | Kémek alkalmazása | A' kémeknek alkalmazása | Kémek alkalmazása | A kémek alkalmazása |
Hatása, fordításai
Kínán kívül elsőként talán a japán stratégák figyeltek fel rá, akik a források tanúsága szerint már a 8. században tanulmányozták a Szun-ce ping-fa ()t. Igen nagy hatása volt a később kialakult szamuráj kultúrára, melyben ismerete kötelező jellegű volt. A feljegyzésekből tudható, hogy olyan jelentős daimjók és sógunok forgatták haszonnal, mint Oda Nobunaga (1534 -1582), Tojotomi Hidejosi (1537-1598) vagy Tokugava Iejaszu (1543-1616).
Néhány évszázaddal később már a koreai katonai vezetők is kötelező jelleggel tanulmányozták és alkalmazták a Szun-ce ping-fa ()ban leírtakat. Mivel mindkét nemzet műveltsége korai korszakában erősen a kínai írásbeliségen alapult, nem volt szükség arra, hogy akár japán, akár koreai fordítás készüljön. A mű egyik legrégebbi ismert és fennmaradt fordítása a 12. században készült tangut nyelven, amely Szun-ce () életrajza mellett a 7-11. és a 13. fejezetet tartalmazza.
A Szun-ce ping-fa () első nyugati nyelvű fordítása a francia jezsuita misszionárius, Jean Joseph Marie Amiot (1718-1793) (kínai nevén: Csien Tö-ming () 錢德明) nevéhez fűződik, aki szemelvényes formában, más kínai hadtudományos művekkel együtt 1772-ben fordította franciára. A hagyomány szerint ezt a fordítást ismerte és tanulmányozta Bonaparte Napóleon (1769-1821) is.
Az első angol nyelvű fordítást Everard Ferguson Calthrop, brit katonatiszt készítette el 1905-ben a japán változat alapján, majd öt évre rá 1910-ben megjelent az első filológiailag pontos, szöveghű angol fordítás Lionel Giles (1875-1958) sinológusnak köszönhetően. Ugyanebben az esztendőben, 1910-ben készült el és jelent meg Bruno Navarra német nyelvű fordítása is. A történelmi dokumentumok tanúsága szerint a Szun-ce ping-fa () első német fordítása nem hiányzott a náci vezérkar prominenseinek, így Adolf Hitlernek a könyvtárából sem.
A Szun-ce ping-fa () mindezek mellett fontos szerepet játszott Csang Kaj-sek (1887-1975) és Mao Ce-tung () (1893-1976) hadműveleteinek kidolgozásában is. Võ Nguyên Giáp (1911-2013) vietnámi tábornok saját bevallása szerint sokat köszönhetett a Szun-ce ping-fa ()nak abban, hogy győzelmet arattak a francia és amerikai csapatok felett. Tény, hogy Ho Si Minh (1890-1969) maga fordította vietnámi nyelvre a művet tisztjei számára.
A Szun-ce ping-fa () máig ható jelentőségét jól példázza, hogy az 1990-es években, az Öböl-háborúban Norman Schwarzkopf és Colin Powell tábornok is több ízben emlegette az ókori kínai hadvezér egyik-másik alaptézisét.
Fordításai
Magyar kiadásai
- Szun-ce: A hadviselés törvényei, ford: Tőkei Ferenc. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1963
- Szun-ce: A hadviselés törvényei, ford: Tőkei Ferenc. Balassi Kiadó, Budapest, 1995
- Szun mester: A' hadakozás regulái, ford: Tokaji Zsolt. Terebess Kiadó, Budapest, 1997; Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010 ISBN 978-963-329-085-9
- Szun Ce: A hadviselés tudománya, ford: Édes Bálint. Göncöl Kiadó, Budapest, 1996, 1998, 2002, 2004, 2006, 2012 ISBN 963-9183-39-3
- Szun-ce: A háború művészete, ford: Szántai Zsolt – Tokaji Zsolt. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2008 ISBN 978-963-7448-54-6
- Szun-ce: A háború művészete, ford: Tokaji Zsolt. Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2015 ISBN 9789632273907
Megjegyzések
- ↑ Szun Vu () életrajza A történetíró feljegyzései 65. fejezetében olvasható (lásd az eredeti szöveg:Shi ji (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2015. január 17.)) A magyarul Tokaji Zsolt fordításában olvasható (lásd Tokaji 1999. 4–9. o.), amelyet a Szun-ce () szócikk is tartalmaz.
- ↑ A több mint kétezeréven át elveszettnek hitt művet Tokaji Zsolt fordította magyarra. Lásd: Szun Pin: A háború művészete. Szukits Könyvkiadó, [Pécs] 2003. ISBN 963 9344 63 X
- ↑ A Szuj ()-dinasztia hivatalos történeti művének, a Szuj su ()nak (《隋書》) a 34. fejezetében olvasható.
- ↑ Nyilvánvaló hiba: a csüan () helyett pien () olvasandó.
- ↑ Szun-ce: A hadviselés törvényei. Balassi Kiadó, Budapest, 1995. ISBN 963 506 052 1
- ↑ Szun mester: A' hadakozás regulái. Terebess Kiadó, Budapest, 1997. ISBN 963 85631 8 4
- ↑ Szun-ce: A háború művészete. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2008. 7–86. o. ISBN 978-963-7448-54-6
- ↑ Szun Ce: A hadviselés tudománya. Göncöl Kiadó, Budapest, 1996. ISBN 963-9183-39-3
Jegyzetek
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 447. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 447. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 447., 448. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 448. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 448. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 448. o.
- ↑ Ames 1993. 127–144. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 450. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 450. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 450., 451. o.
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993. 451. o.
Irodalom
- ↑ Ames 1993.: Roger Ames. Sun-Tzu: The Art of Warfare. The Random House Publish ing Group, New York – Toronto. ISBN 0-345-36239-X
- ↑ Gawlikowski–Loewe 1993.: Krzysztof Gawlikowski – Michael Loewe. "Sun tzu ping fa 孫子兵法". In Michael Loewe (ed.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. 446–455. ISBN 1-55729-043-1
- ↑ Sawyer 1993.: Ralph D. Sawyer. The Seven Military Classics of Ancient China. (Transl. and commentary: R. D. Sawyer – Mei-chün Sawyer) Westview Press, Boulder – San Francisco – Oxford 1993. ISBN 0-8133-1228-0
- ↑ Tokaji 1999.: „Szemelvények A történetíró feljegyzéseiből. A két Szun-ce és Wu K'i életrajza”. In Kínai–magyar irodalmi gyűjtemény II/5. Budapest: Balassi Kiadó, 1999
- ↑ Tokaji 2006.: A tábornagy metódusa. (Fordította: Tokaji Zsolt) In Szun-ce: A háború művészete. Budapest, Carthaphilus Kiadó, 2006. 133–168. o. ISBN 963 744 854 3
Kapcsolódó szócikkek
Külső hivatkozás
