Kővárhely
Kővárhely (Podhradie) | |
Nagytapolcsány vára | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Nyitrai |
Járás | Nagytapolcsányi |
Rang | község |
Első írásos említés | 1245 |
Polgármester | Milan Štefkovič |
Irányítószám | 955 01 |
Körzethívószám | 038 |
Forgalmi rendszám | TO |
Népesség | |
Teljes népesség | 283 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 10 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 434 m |
Terület | 30,10 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 39′ 38″, k. h. 18° 03′ 04″48.660556°N 18.051111°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 38″, k. h. 18° 03′ 04″48.660556°N 18.051111°E | |
Kővárhely weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kővárhely témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kővárhely (szlovákul Podhradie) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.
Fekvése
Nagytapolcsánytól 15 km-re északnyugatra fekszik.
Története
A község határában már az i. e. 700 körüli időben, a korai vaskor idején éltek emberek. Az i. e. 450 körüli időkig a hallstatti kultúra népének települése állt itt. Az Úhrad hegy keleti lejtőjén a lausitzi kultúra népének erődítménye állt, ahonnan számos lelet került elő.
A falu első írásos említése 1245-ben IV. Béla király oklevelében történik, amikor a birtokot a Gut-Keled nembeli István nyitrai ispánnak adja. 1283-tól a nagyhatalmú felvidéki főúr, Csák Máté birtoka.
A falu határában állnak Tapolcsány várának romjai. A vár a 13.–14. század fordulóján épülhetett a Csákok birtokán. 1318-tól említik, ekkor Csák Mátéé, majd 1321-től a királyé. Az 1440-es években a husziták egyik támaszpontja. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépítették. A 19. században egyes részeit újjáépítették, de azóta folyamatosan pusztul.
A falu a 16. században az Országh, majd a Losonczy család birtoka. 1598-ban 41 lakóház állt a községben. A 17. század eleji adóösszeírások szerint Kőváralja a nagyobb falvak közé tartozott, ami annak köszönhető, hogy a vár közelsége miatt általában megmenekült a fosztogatásoktól és mint szolgálófalu adómentességet élvezett. A fenyegetettségtől akkor menekült meg végleg, amikor 1683-ban Érsekújvárt sikerült visszafoglalni a töröktől. A 18. század elején lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. 1714-ben Berényi Péter lett a birtokosa. A nagytapolcsányi uradalom legnépesebb településének számított, 30 jobbágy és 22 zsellércsalád lakott a községben. 1778-ban 66 házában 487 lakos élt, 1787-ben már 80 háza és 595 lakosa volt. 1828-ban 52 házát 363-an lakták. Az 1831-es kolerajárványnak több mint száz lakos esett áldozatául.
Fényes Elek szerint "Podhrágy, (Kőváralja), tót f., Nyitra vmegyében, Bajnához északra 1 1/2 órányira: 343 kath., 6 zsidó lak., s egy hegyen lévő omladozott várral. F. u. gr. Erdődy Józsefnő. Ut. p. N.-Tapolcsán." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.
Népessége
A falunak 1910-ben 446, többségében szlovák anyanyelvű lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 292 lakosából 291 szlovák volt.
2011-ben 304 lakosából 302 szlovák volt.
2021-ben 283 lakosából 275 szlovák, (+1) egyéb és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]
Nevezetességei
- Nagytapolcsány vára (13. század).
- Modern római katolikus temploma.
- Erdei vasút.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ ma7.sk
Források
- Wiedermann, E. 1991: Dejiny archeologického výskumu Topoľčian a Topoľčianskeho hradu. Informátor suplement 1. Nitra.
- Koppány Tibor 1999: A középkori Magyarország kastélyai. Művészettörténeti füzetek 26. Budapest.