Ugrás a tartalomhoz

1996–1997-es Indy Racing League szezon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1996–1997-es IndyCar Series
Szezon
Versenyek10
Szezon kezdete1996. augusztus 18.
Szezon vége1997. október 11.
Szezon
Egyéni győztesUSA Tony Stewart
Győztes motorszállítóUSA Oldsmobile
Az év újoncaUSA Jim Guthrie
Indy 500 győzteseNED Arie Luyendyk

 ← 1996
1998 → 

Az 1996–1997-es Indy Racing League volt az IndyCar Series (akkori nevén Indy Racing League) második szezonja. Az idény 1996. augusztus 18-án kezdődött, és 1997. október 11-én ért véget.

A bajnokság győztese az amerikai Tony Stewart lett, az év újonca honfitársa, Jim Guthrie. A 81. Indy 500-at Arie Luyendyk nyerte.

Versenynaptár

[szerkesztés]

Mindegyik futam oválpályán zajlott.

# Időpont Helyszín Körök Versenytáv Pole-pozíció Leggyorsabb kör Győztes versenyző Legtöbb kör az élen
1 Augusztus 18. New Hampshire International Speedway 200 211,6 mi (340,5 km) USA Richie Hearn USA Tony Stewart USA Scott Sharp USA Tony Stewart
2 Szeptember 15. Las Vegas Motor Speedway 208 312 mi (502 km) NLD Arie Luyendyk USA Richie Hearn USA Richie Hearn USA Richie Hearn
3 Január 25. Walt Disney World Speedway 149* 149 mi (240 km) USA Tony Stewart USA Tony Stewart USA Eddie Cheever USA Tony Stewart
4 Március 23. Phoenix International Raceway 200 200 mi (320 km) USA Tony Stewart USA Tony Stewart USA Jim Guthrie USA Tony Stewart
5 Május 26–27. Indianapolis Motor Speedway 200 500 mi (800 km) NLD Arie Luyendyk USA Tony Stewart NLD Arie Luyendyk USA Tony Stewart
6 Június 7. Texas Motor Speedway 208 312 mi (502 km) USA Tony Stewart USA Tony Stewart NLD Arie Luyendyk USA Tony Stewart
7 Június 29. Pikes Peak International Raceway 200 200 mi (320 km) USA Scott Sharp USA Jimmy Kite USA Tony Stewart USA Tony Stewart
8 Július 27. Charlotte Motor Speedway 208 312 mi (502 km) USA Tony Stewart USA Billy Boat USA Buddy Lazier USA Tony Stewart
9 Augusztus 17. New Hampshire International Speedway 200 211,6 mi (340,5 km) BRA Marco Greco ITA Vincenzo Sospiri USA Robbie Buhl USA Eddie Cheever
10 Október 11. Las Vegas Motor Speedway 208 312 mi (502 km) USA Billy Boat USA Billy Boat Chile Eliseo Salazar Chile Eliseo Salazar

* - 149 kör után eső miatt félbeszakítva. Az eredeti versenytáv 200 kör lett volna.

Részletes eredmények

[szerkesztés]

True Value 200

[szerkesztés]

A versenyre 1996. november 18-án, a New Hampshire International Speedwayen került sor. A pole-pozícióból Richie Hearn indulhatott, azonban a futamon nagyrészt Tony Stewart vezetett. Egy ponton volt háromkörös előnye is, azonban tizennyolc körrel a vége előtt ki kellett még egyszer állnia tankolni, így végül csak a vert mezőnyben végzett. A győzelmet végül Scott Sharp szerezte meg, ami saját maga első győzelme volt, valamint csapata, az AJ Foyt Enterprises sem aratott győzelmet egészen 1981 óta.

Az első tíz helyezett:

  1. 1- Scott Sharp
  2. 12- Buzz Calkins
  3. 33- Michele Alboreto
  4. 10- Mike Groff
  5. 14- Davey Hamilton
  6. 21- Roberto Guerrero
  7. 40- Marco Greco
  8. 22- Stephan Gregoire
  9. 7- Eliseo Salazar
  10. 18- John Paul, Jr.

Las Vegas 500K

[szerkesztés]

Szeptember 16-án, a Las Vegas Motor Speedwayen Arie Luyendyk indulhatott az első helyről. A versenyt az ABC eredetileg élőben közvetítette, azonban a vártnál lassabb tempó és a sok sárga zászlós periódus miatt végül nem adták le a teljes futamot.

Az első tíz helyezett:

  1. 4- Richie Hearn
  2. 22- Michel Jourdain, Jr.
  3. 10- Mike Groff
  4. 21- Roberto Guerrero
  5. 33- Michele Alboreto
  6. 12- Buzz Calkins
  7. 7- Eliseo Salazar
  8. 54- Robbie Buhl
  9. 40- Marco Greco
  10. 34- Affonso Giaffone

Indy 200

[szerkesztés]

A szezon első 1997-es versenyére január 25-én, a Walt Disney World Speedwayen került sor. Ez volt az első verseny, ahol az új, négyezer köbcentiméteres motorokkal indulhattak. A versenyt az eső miatt az eredetileg tervezett 200 kör helyett korábban leintették. A pole-ból Tony Stewart indulhatott.

Az első tíz helyezett:

  1. 51- Eddie Cheever
  2. 10- Mike Groff
  3. 6- Scott Goodyear
  4. 1- Scott Sharp
  5. 91- Buddy Lazier
  6. 27- Jim Guthrie
  7. 14- Davey Hamilton
  8. 22- Marco Greco
  9. 33- Fermín Velez
  10. 2- Tony Stewart

Phoenix 200

[szerkesztés]

A Phoenix International Raceway nézőközönsége a verseny második felében azt láthatta, amint Tony Stewart és Davey Hamilton üldözi a jobb taktikával eléjük vágó Jim Guthrie-t. Bár Stewart kétszer is kiállt a boxba, egyszer kerékcserére, egyszer pedig szárnyállításra, nem érte utol Guthrie-t. Guthrie egyébként ekkor anyagilag igen szorult helyzetben volt, ugyanis kölcsönt kellett felvennie, hogy el tudjon indulni saját csapatával a versenyen. A győzelemért kapott 170 ezer dollár segített neki abban, hogy rendezze tartozásait, valamint új szponzort is szerzett magának Indianapolisra.

Az első tíz helyezett:

  1. 27- Jim Guthrie
  2. 2- Tony Stewart
  3. 14- Davey Hamilton
  4. 22- Marco Greco
  5. 77- Stephan Gregoire
  6. 10- Mike Groff
  7. 21- Roberto Guerrero
  8. 12- Buzz Calkins
  9. 18- John Paul, Jr.
  10. 16- Sam Schmidt

Indy 500

[szerkesztés]

A versenyt az eső miatt vasárnapról hétfőre kellett halasztani. Miután tizenöt kört lefutottak, ismét elkezdett esni, így a tényleges verseny keddre maradt. Az első helyen nagyrészt az innen is induló Arie Luyendyk haladt, és ő vezetett a verseny utolsó három körében is. A 198. körben Tony Stewart eltalálta a falat, emiatt pedig már lengett is a sárga zászló, a pace car azonban nem hajtott a pályára. Az utolsó körre lengett a zöld és a fehér zászló is, ami azt jelezte a versenyzőknek, hogy elméletileg semmilyen akadály nincs a pályán. Mivel a pálya mentén a sárga fények is világítottak, így a versenyzők nem voltak felkészülve a szabad jelzésre. A versenyt végül Luyendyknek sikerült megnyernie, azonban a szervezőket számos kritika érte a verseny végén elkövetett hibák miatt.

Az első tíz helyezett:

  1. 5- Arie Luyendyk
  2. 6- Scott Goodyear
  3. 52- Jeff Ward
  4. 91- Buddy Lazier
  5. 2- Tony Stewart
  6. 14- Davey Hamilton
  7. 11- Billy Boat
  8. 3- Robbie Buhl
  9. 30- Robbie Groff
  10. 33- Fermín Vélez

True Value 500

[szerkesztés]

Ezen a versenyen is történtek kisebb-nagyobb közjátékok. Két körrel a vége előtt Tony Stewart motorja elfüstölt, majd a versenyző az egyes kanyarban ki is pörgött, majd úgy nézett ki, hogy Billy Boat állt az élre, és eredetileg őt is hirdették ki győztesnek. Arie Luyendyk rögtön a leintés után magáénak szerette volna tudni a győztesnek járó trófeát, azonban Boat csapatfőnöke, AJ Foyt egyszerűen felpofozta. Később a verseny felvételének tanulmányozása után Luyendyknek adtak igazat, de az eredeti trófea a mai napig Foyt tulajdonában van.

Nem hivatalos végeredmény

  1. 1- Billy Boat
  2. 14- Davey Hamilton (+5,487 mp)
  3. 5- Arie Luyendyk (+15,448 mp)
  4. 2- Tony Stewart (+2 kör)
  5. 7- Eliseo Salazar (+2 kör)
  6. 51- Eddie Cheever (+3 kör)
  7. 8- Vincenzo Sospiri (+3 kör)
  8. 10- Johnny Unser (+4 kör)
  9. 6- Scott Goodyear (+4 kör)
  10. 97- Greg Ray (+4 kör)

Hivatalos végeredmény

  1. 5- Arie Luyendyk
  2. 1- Billy Boat (+1 kör)
  3. 14- Davey Hamilton (+1 kör)
  4. 6- Scott Goodyear (+1 kör)
  5. 2- Tony Stewart (+2 kör)
  6. 51- Eddie Cheever (+2 kör)
  7. 7- Eliseo Salazar (+4 kör)
  8. 97- Greg Ray (+4 kör)
  9. 8- Vincenzo Sospiri (+4 kör)
  10. 10- Johnny Unser (+5 kör)

Samsonite 200

[szerkesztés]

Pikes Peakben az első helyről Scott Sharp indulhatott, Tony Stewart pedig megszerezte első IndyCar-győzelmét.

Az első tíz helyezett:

  1. 2- Tony Stewart
  2. 77- Stephan Gregoire
  3. 14- Davey Hamilton
  4. 51- Eddie Cheever
  5. 12- Buzz Calkins
  6. 22- Vincenzo Sospiri
  7. 6- Scott Goodyear
  8. 91- Buddy Lazier
  9. 17- Affonso Giaffone
  10. 30- Robbie Groff

VisionAire 500

[szerkesztés]

Tony Stewart már sokadszor indulhatott a pole-pozícióból, azonban ezúttal sem sikerült nyernie.

Az első tíz helyezett:

  1. 91- Buddy Lazier
  2. 1- Billy Boat
  3. 6- Scott Goodyear
  4. 17- Affonso Giaffone
  5. 4- Kenny Bräck
  6. 51- Eddie Cheever
  7. 2- Tony Stewart
  8. 77- Stéphan Grégoire
  9. 70- Marco Greco
  10. 7- Eliseo Salazar

Pennzoil 200

[szerkesztés]

Az évad utolsó előtti versenyére New Hampshire-ben került sor. Az első helyről Marco Greco indulhatott, de Robbie Buhl nyerte a futamot.

Az első tíz helyezett:

  1. 3- Robbie Buhl
  2. 22- Vincenzo Sospiri
  3. 5- Arie Luyendyk
  4. 7- Eliseo Salazar
  5. 4- Kenny Bräck
  6. 21- Roberto Guerrero
  7. 18- John Paul, Jr.
  8. 1- Billy Boat
  9. 51- Eddie Cheever
  10. 30- Robbie Groff

Las Vegas 500K

[szerkesztés]

A szezonzárón, amelyet ismét Las Vegas-ban rendeztek, Eliseo Salazar is megszerezte első győzelmét.

Az első tíz helyezett:

  1. 7- Eliseo Salazar
  2. 6- Scott Goodyear
  3. 3- Robbie Buhl
  4. 27- Jim Guthrie
  5. 28- Mark Dismore
  6. 33- Jimmy Kite
  7. 14- Davey Hamilton
  8. 19- Stan Wattles
  9. 77- Stephan Gregoire
  10. 70- Marco Greco

A bajnokság végeredménye

[szerkesztés]
# Versenyző NHS
LSV
WDW
PHX
INDY
TXS
PIK
CMS
NHS
LSV
Pont
1 USA Tony Stewart 12* 21 10* 2* 5* 5* 1* 7* 14 11 278
2 USA Davey Hamilton 5 11 7 3 6 3 3 16 17 7 272
3 USA Eddie Cheever 15 25 1 12 23 6 4 6 9* 21 230
3 BRA Marco Greco 7 9 8 4 16 26 13 9 20 10 230
5 CAN Scott Goodyear 3 17 2 4 7 3 16 2 226
6 NLD Arie Luyendyk 13 20 12 22 1 1 15 21 3 25 223
7 COL Roberto Guerrero 6 4 17 7 27 13 18 17 6 14 221
8 USA Buddy Lazier 19 24 5 21 4 17 8 1 12 31 209
9 CHL Eliseo Salazar 9 7 24 7 12 10 4 1* 208
10 USA Buzz Calkins 2 6 11 8 11 19 5 21 28 204
11 FRA Stéphane Grégoire 8 26 19 5 31 Wth 2 8 15 9 192
12 USA Jim Guthrie 23 13 6 1 26 21 DNS 12 24 4 186
13 USA Robbie Buhl 22 8 18 8 16 Wth 1 3 170
14 USA Mike Groff 4 3 2 6 12 DNS 14 DNS 169
15 USA John Paul, Jr. 10 15 18 9 DNQ 11 7 12 163
16 BRA Affonso Giaffone 10 13 32 20 9 4 18 15 159
17 USA Mark Dismore 20 17 28 11 11 19 11 5 158
18 USA Billy Boat 7 2 19 2 8 23 151
19 SWE Kenny Bräck 11 33 18 14 5 5 20 139
20 USA Robbie Groff 9 15 10 13 10 18 135
21 ITA Vincenzo Sospiri 17 9 6 20 2 22 134
22 USA Scott Sharp 1 16 4 16 DNQ 22 119
23 USA Dr. Jack Miller 15 20 20 24 16 23 19 29 114
24 USA Johnny Unser DNQ 22 18 10 21 13 19 107
25 USA Tyce Carlson 11 23 19 14 24 84
26 ESP Fermín Vélez 9 14 10 25 82
27 USA Jimmy Kite 20 15 23 6 76
28 USA Sam Schmidt 10 34 23 18 22 27 76
29 USA Greg Ray 25 8 17 22 Wth 30 73
30 USA Jeff Ward 16 3 17 69
31 USA Stan Wattles 16 18 8 63
32 ITA Michele Alboreto 3 5 62
33 USA Richie Hearn 14 1* 59
34 USA Billy Roe 15 22 Wth 13 55
35 USA Jeret Schroeder 14 19 37
36 MEX Michel Jourdain, Jr. 2 33
37 USA Robby Gordon 14 29 27
38 AUS Brad Murphey 18 27 25
39 ITA Alessandro Zampedri 35 12 DNP 24
40 USA Johnny O'Connell Wth 12 DNQ 23
41 USA Paul Durant 21 26 23
42 USA Danny Ongais 13 DNS 22
43 USA Lyn St. James 13 Wth 22
44 USA Steve Kinser 14 21
45 USA Dennis Vitolo 15 20
46 USA Mike Shank 16 19
47 USA Dave Kudrave 17 18
48 CHL Juan Carbonell 19 16
49 USA Joe Gosek 21 14
50 USA Allen May 22 13
51 USA Johnny Parsons, Jr. 28 7
52 CAN Claude Bourbonnais 30 5
- USA Scott Harrington DNQ Wth 0
- USA Jon Field Wth 0
- USA Randy Tolsma Wth 0
- USA David Steele DNQ 0
- USA Davy Jones DNS 0
- USA Mike Ordway DNS 0
# Versenyző NHS
LSV
WDW
PHX
INDY
TXS
PIK
CMS
NHS
LSV
Pont

Pontozási rendszer

[szerkesztés]

Minden versenyre egységes pontrendszer volt érvényes, ami a következőképpen alakult:

Pozíció 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Pont 35 33 32 31 30 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 1

A pozíciókért szerzett pontokon kívül további két pont járt a pole-pozícióért, egy pedig annak, aki a legtöbb kört töltötte az élen.

Lásd még

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]