Bartakovics Béla
| Bartakovics Béla | |||||||||||||
 | |||||||||||||
| Bartakovics Béla (1864) | |||||||||||||
| Született | 1791. április 4.[1][2] Felsőelefánt[1] | ||||||||||||
| Elhunyt | 1873. május 30. (82 évesen)[3][1] Eger | ||||||||||||
| Állampolgársága | magyar | ||||||||||||
| Nemzetisége | magyar | ||||||||||||
| Foglalkozása |
| ||||||||||||
| Tisztsége |
| ||||||||||||
| Sírhelye | Alsóelefánt | ||||||||||||
| egri érsek | |||||||||||||
| Vallása | római katolikus egyház | ||||||||||||
| Pappá szentelés | 1815. augusztus 10. | ||||||||||||
| Püspökké szentelés | 1845. június 8. | ||||||||||||
| Szentelők | Kopácsy József (főszentelő) | ||||||||||||
| Hivatal | rozsnyói püspök | ||||||||||||
| Hivatali idő | 1844–1850 | ||||||||||||
| Elődje | Zichy Domonkos | ||||||||||||
| Utódja | Kollarcsik István | ||||||||||||
| Hivatal | egri érsek | ||||||||||||
| Hivatali idő | 1850–1873 | ||||||||||||
| Elődje | Lonovics József | ||||||||||||
| Utódja | Samassa József | ||||||||||||
| Szentelt püspökök | |||||||||||||
| |||||||||||||
| a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. | |||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bartakovics Béla témájú médiaállományokat. | |||||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||||||
Kisapponyi Bartakovics Béla (Felsőelefánt, 1791. április 4. – Eger, 1873. május 30.) rozsnyói püspök, majd egri érsek. A Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja. A Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Pályafutása
[szerkesztés]Bartakovics Ferenc 1805–1807-es országgyűlési követ fia. Gimnáziumi tanulmányai végeztével, 1806–1807 között mint növendékpap tanult a pozsonyi Emericanumban. 1808–1809-ben filozófiát hallgatott Nagyszombatban, 1810–től 1813-ig pedig teológus a bécsi Pázmáneumban. Az 1815. húsvéti ünnepek alatt pappá szentelték, ezt követően Sellyén és Muzslán káplánkodott. 1816 novemberében a nagyszombati érseki helynökséghez iktatóvá nevezték ki. 1820. május 16-ától Rudnay hercegprímás udvari káplánja, szentszéki jegyző, titoknok és oldalkanonok, egészen a prímás haláláig. 1836. augusztus 27-én szentelték esztergomi kanonokká, 1841. szeptember 13-án pedig nagyszombati érseki főhelyettessé nevezték ki, mely minőségben 1844. szeptember 22-éig működött.
Püspöki pályafutása
[szerkesztés]1844. augusztus 22-én rozsnyói megyés püspökké nevezték ki. 1845. június 4-én foglalta el hivatalát. 1845-ben kijavíttatta a püspöki hivatal tűz által szerzett sérüléseit. Jelen volt az 1847–1848. évi országgyűlésen. 1848. szeptember 7-én leégett a szeminárium, hamarosan megújította. Támogatta a putnoki iskolát, anyagilag támogatta a tehetséges diákokat, árváknak iskolákat alapított és támogatta a rozsnyói szegényház létrejöttét.
1850. április 2-ától egri érsek, ugyanazon év november 27-étől belső titkos tanácsos. Kinevezése után is támogatta a rozsnyói Szent Vince nővérek kolostorát. A Magyar Tudományos Akadémia 1853. március 13-án választotta meg igazgató tagjának.
Halálakor Tárkányi Béla tartott fölötte emlékbeszédet a Szent István Társulat 1874. március 19-ei XXII. nagygyűlésén (Megjelent a Budapesti Közlöny 1874. 72–75. számában). Alsóelefánton temették el, ahol külön kriptát építettek neki. A kriptát 2001-ben az esztergom-budapesti és egri főegyházmegyék támogatásával felújították.
Művei
[szerkesztés]
- Dictio qua vener. clero vicarialis districtus Tirnaviensis die 27. martii 1845. Tirnaviae supremum sibi valedicenti respondit. Tirnaviae, (1845.)
- Egyházi beszéd, melyet püspöki székbe igtatása ünnepélyén a rozsnyói székesegyházban tartott. (Rozsnyó). 1845.
- Főpásztori levelek és szent beszédek. Eger, 1865.
- Brevis notitia historica archi-episcopatus Agriensis… (Egészen új átdolgozása a Brevis. notitia historica-nak, melyet Cselkó Károly apátfalvi plébános írt, s mely 1832-től az egri egyházmegyei névkönyvekben időnként kinyomatott.)
Nagy összegekkel segítette a Magyar Tudományos Akadémiát, a Szent István Társulatot, az Erdélyi Nemzeti Múzeumot. Több irodalmi művet adott ki saját költségén; így a többi közt Szabó István Homérosz-fordítását és Heves- és Külső-Szolnok vármegyéknek leírását 1868-ban; ebben Marastoni által kőre rajzolt arcképe is megjelent. A Szentírás Káldi György-féle magyar fordításának új átdolgozásával Tárkányi Bélát, az MTA levelező tagját bízta meg, és a munka az ő költségén jelent meg 1865-ben. Mikes Kelemen Törökországi leveleinek kéziratát 1867-ben ő vásárolta meg Toldy Ferenctől az egri érseki líceum könyvtára számára.
Az egri jogakadémiát megnyitó beszéde megjelent a Pesti Naplóban (1862. 178. sz.); az orvosok és természetvizsgálók Egerben tartott XIII. gyűlését megnyitó beszéde pedig a Munkálatok XIII. (1869) kötetében. Az egri főmegyei papság B. aranymiséjének ünnepére Emlékkönyvet adott ki Egerben 1865.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
- ↑ Pálmány Béla: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja (magyar nyelven). Országgyűlés, 2002. (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 6. kötet. Bevezetés / Irodalompártolók c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
- Bartakovics Béla érsek, a kultúra mecénása; szöveg Tengely Adrienn, fotó Szántó György; Líceum, Eger, 2017 ("Líceumi szellemiség" ismeretterjesztő sorozat)
| Előde: Zichy Domonkos |
Rozsnyói katolikus püspök 1844–1850  |
Utóda: Kollárcsik István |
| Előde: Pyrker János László |
Egri érsek
1850–1873 |
Utóda: Samassa József |
