Ugrás a tartalomhoz

III. Olaf svéd király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a svéd királyról szól. Hasonló címmel lásd még: III. Olaf (egyértelműsítő lap).
III. Olaf
Olaf király pénzérméje
Olaf király pénzérméje
Svédország királya
Uralkodási ideje
994 – 1021/1022
ElődjeVI. Erik
UtódjaIII. Anund
Életrajzi adatok
UralkodóházMunsö-ház
Született980 körül
Elhunyt1021/1022 tele (41 évesen)
Husaby[1]
NyughelyeSkara vagy Linköpin
ÉdesapjaVI. Erik
ÉdesanyjaSigríð Storråda
Testvére(i)
HázastársaEstrid
GyermekeiIII. Emund király (törvénytelen)
III. Anund király
Astrid Olofsdotter
Ingegerd
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Olaf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Olaf Eriksson vagy Kincses Olaf (svédül: Olof Skötkonung), (kb. 980 – 1022[2][3]) az első keresztény svéd király volt 994 és 1022 között, ő kezdte el a keresztény hit elterjesztését,[2] ám a nagy hatalmú pogány nemzetségfők meghiúsították erőfeszítéseit.[4] Olaf és fiai egyesítették Svédországot,[3] ő volt az első svéd király, akit a sveák és a göták egyaránt elismertek uralkodójuknak.[5]

Élete

[szerkesztés]

Trónralépte

[szerkesztés]

VI. Erik fiaként született.[2] A még pogány Novgorodban nevelkedett, fiatal korában viking vezér volt a Keleti- és Északi-tengeren.[6] Olaf volt az első, aki bizonyíthatóan uralkodott Mälardalen és Västergötland tartományok felett. Királyi székhelye is a göták földjén, Husebyban volt.[5]

1000-ben ő veretett először pénzt (penning) Svédországban Sigtuna városában, amelyen a neve is rajta van.[5] Ez egyben mälardaleni hatalmi bázisát is igazolja.

Dán–svéd háború

[szerkesztés]

Uralkodásának kezdetén Olaf háborúban állt a dán Villásszakállú Svend (Svend Tveskægg) uralkodóval, akinek országára Olaf azon az alapon tartott igényt, hogy édesapja, Erik egy ideig (992–993) kormányozta. A háború dán győzelemmel végződött, a kialakult helyzetet pedig Olof anyja, Büszke Sigrid (Sigrid Storråda) és a dán király (I. Svend) közti házasság[2] stabilizálta. A közeledés a két uralkodó között oda vezetett, hogy Olaf Svend kidrállyal és a felkelő norvég nemességgel szövetkezve[2] megtámadta a norvég uralkodót, Olaf Tryggvasont 1000-ben[4] a Svolder sziget mellett.[2] A svolderi győzelem után a két király felosztotta Norvégiát. Olaf Bohuslän és Dél-Trøndelag tartományokat kapta, ahol a norvég nemesség felkelése az új uralkodó ellen is folytatódott, így azokat a svéd királynak fel kellett adnia. Ezután hozzáadta törvénytelen leányát, Holfrith-et Svend jarlhoz (grófhoz), a frissen dán fennhatóság alá került Norvégia egyik alkirályához.[4]

A kereszténység felvétele

[szerkesztés]

1008-ban[7] Husabyban felvette a keresztséget.[8]

Norvég–svéd háború

[szerkesztés]

1015 után Olav Haraldsson visszatért a norvég trónra, és elűzte a svéd királyt Bohuslän-ből, végső győzelmet azonban nem volt képes aratni felette. A hosszú harcok alatt a Keleti-tenger túlsó partján élő svédek függetleníteni tudták magukat az adórendszertől. Az ország ügyeinek elhanyagolását látva a svéd nép arra kényszerítette Olaf királyt, hogy kössön békét Olaf Haraldssonnal (akihez feleségül kellett adnia másik törvénytelen leányát, Astridot[4]), sőt svéd királyként sem ismerték el a továbbiakban. Törvényes leánya, Ingigerth Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem felesége lett.[4]

Halála

[szerkesztés]

Élete végére Olaf királyt Svea népe arra kényszerítette, hogy hatalmát szorítsa vissza Västergötlandra, míg fia Jakab megkapta a királyi címet. Egy norvég - balti szláv hajóhad elleni csatában halt meg Swold szigete mellett: veresége után (viking szokás szerint) vízbe ugrott.[6] Skarában vagy Linköpingben temették el.

A kereszténység

[szerkesztés]

Olaf uralkodásáról a korabeli források sokszor ellentmondásosak. Ő volt az első svéd király, akinek uralkodását a Hamburg-Brémai Érsekség elismerte.[9] Az első svéd király, aki megkeresztelkedett, és keresztségét meg is tartotta. A keresztelési ceremóniát a hagyomány szerint Szent Sigfrid vezette. A király részt vállalt a kereszténység terjesztésében is a skandináv területeken,[9] így Izland és Norvégia apostolának tekintik.[6] Bár hitbuzgó kereszténnyé vált, de az ősi skandináv vallásnak az uppsalai pogány szentély köré csoportosult hívei megakadályozták abban, hogy kényszerrel bevezesse a kereszténységet.[4] Az európai országokból küldött misszionáriusok azonban véghez vitték a térítést.[4]

Családja

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://archive.today/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. ↑ a b c d e f Révai nagy lexikona, XIV. kötet (Mons–Ottó), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1916, 671. oldal
  3. ↑ a b Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963-09-1831-5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 917. oldal
  4. ↑ a b c d e f g Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 516. oldal
  5. ↑ a b c Fodor Imre: Svéd történelem néhány magyar kapcsolattal, a szerző magánkiadása, év nélkül (2003 előtt?) , 52. oldal
  6. ↑ a b c Székely György: Skandinávia és Kelet-Európa: az államfejlődés kezdetei, in: Európa ezer éve: A középkor. Szerk. Klaniczay Gábor. Budapest: Osiris. 2005. = Osiris tankönyvek, ISBN 963 389 820 X, ISBN 963 389 819 6  , I. kötet, 270. oldal
  7. ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984 júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 169. oldal
  8. ↑ Állítólag apja, VI. (Győztes) Erik (svédül Erik Segersäll) is megkeresztelkedett, de hamarosan ismét pogány lett
  9. ↑ a b genealogie-mittelalter.de. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 17.)
  10. ↑ a b c d e f Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
VI. Erik 		Következő uralkodó:
III. Anund
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Olaf_svéd_király&oldid=26451810”