Porat
| Porat | |
.jpg) | |
| Porat kikötője alkonyatkor, 2019. augusztusban. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Malinska-Dubašnica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Anton Spicijarić |
| Irányítószám | 51511 |
| Körzethívószám | 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 181 fő (2021)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 0 - 20 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 07′ 21″, k. h. 14° 29′ 38″45.122424°N 14.493775°EKoordináták: é. sz. 45° 07′ 21″, k. h. 14° 29′ 38″45.122424°N 14.493775°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Porat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Porat (olaszul: Porto di Malinsca) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Malinska-Dubašnica községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Krk északnyugati részén Malinskától 4 km-re délnyugatra a tágas Malinskai-öböl déli végében, az azonos nevű kis öböl partján fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Porat és a környező települések is tartoznak Dubašnicának hívják.
Története
[szerkesztés]A település, mely egykor kis halászfalu volt nevét kikötőjéről kapta. A 15. században ezen a helyen egy kis Mária Magdolna kápolna állt, melyet 1480-ban Frangepán VIII. János a ferences harmadrendnek adományozott. A kápolna mellett egy harmadendi remete élt. 1500-ban a szerzetesek a kápolna mellé kolostort kezdtek építeni, melyet idővel az igényeknek megfelelően bővítettek. A misézés régi horvát nyelven zajlott, ami nagyon népszerű volt a lakosság körében. A kolostort, mely utazók menedékhelyéül is szolgált többször érte kalóztámadás és egy alkalommal le is égett. Ekkor semmisültek meg azok a régi írások, melyek e helynek a gazdag múltjáról szóltak. Az új templomot 1557-ben szentelte fel Albert Dujmi püspök. A kolostor a 18. században nyerte el mai formáját. A kolostor templomát a 20. században megújították és ekkor nyílt a pincében az a múzeum, mely a ferences harmadrend itteni történetét és mindennapi életét mutatja be. A kolostor és temploma ma is a ferences harmadrend horvátországi tartományának a tulajdona. A II. vatikáni zsinat utáni liturgiai újításokig ezek az atyák, amint azt a régi glagolita írások is igazolják ószláv nyelven miséztek. 1850-ben a kolostorban nagy olajprés malmot építettek az olajbogyó gyorsabb és könnyebb feldolgozására, mely tevékenységnek mind a mai napig a kolostorban és a településen is igen régi hagyományai vannak.
A sziget 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 83, 1910-ben 119 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. A település népessége a turizmusnak köszönhetően az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekszik. A falunak 2011-ben 193 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]Ferences kolostora és temploma[2] a 16. század első felében épült késő gótikus stílusban. A templomot 1557-ben szentelték fel, ma Porat és a szomszédos Vantačići hívei járnak ide. Az újjáépített templom szárnyasoltárának képeit 1556-ban Gerolamo da Santa Croce festette. Középső képén Szent Mária Magdolna egész testét betakaró hosszú hajjal és angyalokkal, a jobb oldalon Nagy Szent Gergely pápa, a bal oldalon Keresztelő Szent János. Az oltár felső részén középen Szűz Mária a gyermek Jézussal, jobb oldalán Szent Kvirin a püspökség védőszentje, a bal oldalon Assisi Szent Ferenc. A szentélyt márvány diadalív választja el a templom többi részétől. A szentélyben 1730-ban készített márvány oltár látható. A templomnak két oldalkápolnája van a hozzá tartozó oltárokkal. A bal oldali kápolna oltárképén Szent Miklós püspök, a jobb oldalin Szent Rókus látható. Mindkét kép 1748-ban készült. A Szent Miklós kápolnát valószínűleg 1538-ban építették. Egyházi gyűjteményében a 15. századtól a 20. századig terjedő időszakból származó tárgyak, képek, szobrok, kegytárgyak, könyvek és miseruhák láthatók. A képek főként velencei eredetű barokk művek. A könyvek közül említésre méltó az ószláv nyelvű Levaković-breviárium, misekönyv, ószláv helyesírás, ötven zsoltár latin-ószláv fordítása, valamint 1608-ból származó glagolita kéziratok. A templomban és a kolostor átriumában kulturális rendezvényeket és klasszikus zenei koncerteket tartanak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 83 | 91 | 91 | 110 | 109 | 119 | 122 | 122 | 107 | 110 | 95 | 100 | 101 | 109 | 138 | 193 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-137.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
