Ugrás a tartalomhoz

Románd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Románd
Románd címere
Románd címere		 Románd zászlaja
Románd zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásPannonhalmi
Jogállásközség
PolgármesterGaller Jenő (független)[1]
Irányítószám8434
Körzethívószám88
Népesség
Teljes népesség311 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség30,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület9,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 26′ 54″, k. h. 17° 47′ 28″47.448389°N 17.791081°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 54″, k. h. 17° 47′ 28″47.448389°N 17.791081°E
Románd (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Románd
Románd
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Románd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Románd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Románd (németül: Romand) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban található.

Fekvése

[szerkesztés]

A falu a Sokorói-dombság déli lankáin és az északi Bakony vonulatai mentén lévő völgyben húzódik meg. Átlagos magassága a tengerszint felett 170-180 méterre van. Talaját agyagos, löszös homokdombok alkotják. A falun a Bornát-ér és a Rétkerti-patak folyik át, melyek érintik a község szélein lévő halastavat.

A település Budapesttől 93 kilométerre, Győrtől 28 kilométerre, Veszprémtől 47 kilométerre, Kisbértől és Pápától 30-30 kilométerre található; a 82-es főúttól 1-1,5 kilométerre fekszik, a 832-es főút mentén.

Utóbbiból itt ágazik ki, a 30. kilométere közelében dél felé a Bakonygyiróton és Bakonyszentlászlón át a 82-es főút bakonyszentkirályi szakaszáig vezető 83 107-es út, valamint északi irányban a 83 108 számú mellékút, amely ezen a számon a falu főutcájaként halad a belterület északi széléig, majd onnan tovább önkormányzati útként Bakonypéterdig.

Korábban elérhető volt vasúton is, a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon, amelynek vasúti megállóhelye volt itt, de 2007 márciusa óta ezen a vonalszakaszon szünetel a személyforgalom.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Első említése körülbelül 1235-ből származik.[3]

Nevét illetően több feltevés is napvilágot látott:

Az egyik szerint a középkorban népszerű Roman névből alakult ki, a –d helységnevekhez járuló képző segítségével.[4][5][6]

Egy másik teória mellett érvelnek azok, akik szerint az oklevelekben szereplő „villa Roman” jelentése arra utal, hogy már a római korban is éltek itt emberek és a valamikori tó partján egy villa állt. Ezt több régészeti lelet is erősíti.[7][8]

A harmadik elképzelés egyházi vonatkozású, mely szerint Szent Romanusról kapta a nevét.

Története

[szerkesztés]

Települések és terjeszkedések a múltban

[szerkesztés]

A feltárt régészeti leletek és a múlt feljegyzései egyértelműen bizonyítják, hogy az elmúlt 3000 évben több település is állt itt, különböző korszakokban, különböző helyeken. Ezek a következők:

1. Bronzkor, Kr. e. 9. század: A múlt század idején talált Horogúti leletegyüttes egy Kr.e. 9. századból származó település nyoma.[9][10]

2. Római kor, 1-4. század: Főként a vasút építésekor kerültek elő jelentősebb római kori leletek. A vonaltól északra és délre több kőépület nyomait is megtalálták. Érdekesség, hogy a legtöbb itt talált római kori érme is a 200-as évekből való. A szájhagyomány szerint a templom előtt álló két kőoszlop (amelyek 1822 és 1960 között a mára elpusztult Kálváriánál álltak) is egy római kori épület maradványai. Sőt, a falu nevének eredetét is egyesek a római korral hozzák összefüggésbe.[11][12]

3. Középkori magyar falu: 1531 és 1542 között pusztult el a török időkben. Templomának romjai még a 18. században is megvoltak. Az ideérkező svábok „elődeik” tiszteletére a helyére fakeresztet állítottak (amely mára eltűnt). A falu egykori helye a népi nyelvben sokáig fennmaradt, hiszen ezt a területet Templomdűlőnek/Pusztaszentegyháznak/Kirchen Äckernek nevezték a romándiak.[4][13]

4. Ideiglenes települések: Több sikertelen telepítés is lezajlott a 16. században. A lakosság ekkor magyar jobbágyokból állt, akik azonban nem tudtak huzamosabb ideig megtelepedni.[14][15]

5. Németajkú falu, 1721-től: A sikeres megtelepedésre egészen 1721-ig kellett várni. Ekkor a Győri püspökség német nyelvű telepeseket hívott ide. A falu elhelyezkedése – egyes téves feltételezésekkel ellentétben – egybeesik a maiéval. A házak a mai „fő úton” álltak azzal a különbséggel, hogy csak a patakig tartott az utca.[16][17][18]

6. Terjeszkedések a 19. században: A túlnépesedés következtében az 1830-as és az 1850-es évek között a szegényebb zsellér családok elkezdtek kiköltözni a szőlőhegyi dűlőkbe (először az Ackerbe, majd a Luliba és a Újhegybe). A TSz világ idején az Újhegy és Luli házait fokozatosan elkezdték lebontani. Lakosa ma már csak az Acker dűlőnek van, igaz, ez már korántsem emlékeztet az egykor ott zajló nyüzsgő életre.[18][19][20][21][22]

7. Terjeszkedés 1950-es évektől: Ekkor kezdett kiépülni a patakon túli terület, valamint ekkor kerültek kimérésre az Alkotmány utca telkei is.

A németek betelepítése

[szerkesztés]

Telepítési szerződése 1721. március 28-án íródott. A németajkú telepesek származási helyére az anyakönyvekben csak egyetlen utalást találni 1727-ből, amikor az egyik elhunyt lakosnál feljegyezték, hogy Sulzbach-ból származik. Ebből a településből többet is találni a mai Németország és Ausztria területén egyaránt.

Azonban több tanulmány, kutatás és a szájhagyomány is választ próbál adni a kérdésre:

  1. Bél Mátyás, 1730-as években: "részben a mosoni vidékről, részben a Német Birodalom területéről hozták őket ide"[23]
  2. Pesty Frigyes, 1864: "Egy része Vas megyéből, Hiencz németekből, Mosony megyéből és Stajer honból népesíttetett"[24]
  3. Vonház István, 1931: Szerinte 8 másik településhez hasonlóan: "Moson és Sopron megyékből, továbbá Mainz-ból, Würzburgból és a sváb hercegségből." települt újra.[25]
  4. Szeghalmy Gyula, 1937: „a XVIII. század elején népesült újra vasmegyei, mosonmegyei és Stájerországból”
  5. S. Lackovits Emőke, 1984: Azon települések közé sorolja, amelyek: "Ausztria keleti részeiből, Badenből, Mosel – frank területekről, Hessenből és Pflazból" települtek be.[26]
  6. Szájhagyomány: Karintia, Stájerország, Bajorország is egyaránt élt a szájhagyományban, mint őshaza.

18-19. század

[szerkesztés]

Vályi András, 1799: "Német falu Veszprém Várm. földes Ura a Győri Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Gyirótnak szomszédságában, és annak filiája; határjának földgye termékeny, szőleje meglehetős borokat terem; erdeje tsekély, vagyon egy nádas tója, és azon egy essőt kiáltó malma"[27]

1809-ben a Napóleon ellen vívott harc idején tábor létesült a község határában.[28]

1831-ben Románd és több környező falu lezárta az utakat és szigorú ellenőrzéseket vezetett be annak érdekében, hogy megelőzzék a nagy kolera járvány. A akció sikerrel zárult.[29]

1848-49: A szabadságharc idején több falubelit soroztak be. Továbbá vonatkozása még, hogy a vesztes, június 28-ai Győri csata után Kmety György tábornok csapatai Romándon keresztül haladtak tovább, hogy a Görgei seregéhez csatlakozni tudjanak. Ez azonban később meghiúsult.[30]

1830-1857 között a túlnépesedés következtében több zsellér család költözött ki az Acker dűlőbe. Később már a Luli és az Újhegy területén is egyre több lakóház állt.

Fényes Elek, 1851:„német falu, Veszprém vmegyében, Győr vármegye szélén, ut. p. Mező-Őrs, 520 kath. lak., paroch. templommal, homokos határral, csekély erdővel. F. u. a győri püspök.[31]

A túlnépesedés másik következménye volt, hogy az 1880-as évektől megkezdődött a kivándorlás Amerikába, amely (kis megszakítással) az 1930-as évekig tartott. Legkevesebb 300 fő hagyta itt ideiglenesen vagy véglegesen otthonát. Töredékük, körülbelül 70-80 személy tért vissza.

I. és II. világháború

[szerkesztés]

Az első világháború alatt nem csak a katonák, de az itthon maradt lakosság is sokat szenvedett. A katonák többsége a Magyar királyi veszprémi 31. gyalogezredbe, valamint a Császári és királyi (K.u.k) győri 19. közös gyalogezredbe került. 1916-ban a település négy harangjából hármat elvittek hadicélra. A katonák közül 13 (vagy 14) a távolban halt meg, míg 4-en a fronton szerzett betegség következtében már itthon hunytak el. A civilek közül legalább egy fő esett áldozatul a spanyolnáthának. A háború alatt orosz, szerb, olasz és román hadifoglyokat is helyeztek el romándi gazdáknál, akik közül ketten a helyi temetőben nyugszanak.

Kevesen tudják, de a háború után a román csapatok a faluba is eljutottak – a helyi lakosság nem kis nyomorúságára.

A második világháború az elsőhöz hasonlóan érzékenyen érintette a községet. A három harang közül ismét elvittek egyet (az első világháborúban elpusztultak helyére kettő másik készült 1928-ban). 1944-ben a németek Romándon a helyieknél szállásolták el magukat. Az iskolában kialakított kórházban legalább 7 német katona halt meg, akik közül 5-en még ma is itt nyugszanak. 1944 novemberében a nyilasok több munkaszolgálatos csoportot is keresztül hajtottak a településen. A lakosság ételt és vizet adott a menetben lévőknek, valamint közülük egyet – aki a falu határában halt meg – sajátjaként temetett el. Az egyik menetben volt egyébként Radnóti Miklós is. 1944 decemberében a Kálvária kerítését az utak javítására használták fel a németek. 1945. március 25-én érték el a falut az orosz csapatok. A helyi lakosságot idejük alatt (is) számtalan atrocitás ért.

A katonák közül 12 helyi lakos és további 4 elszármazott halt meg a háborúban.

Ki- és betelepítések (1946-1948)

[szerkesztés]

A háború után kimondták a németek kollektív bűnösségét. 1946-ban jelentek meg itt ismeretlen előéletű családok – legtöbbjük nyilasokból lett kommunista. A helyi svábság ekkor élte kálváriáját. Az "újtelepesek" (nem összekeverendő a felvidékiekkel!) minden törvénytelen eszközt bevetettek annak érdekében, hogy tönkretegyék a sváb közösséget. Az 1941-es népszámlálás idején a lakosság többsége magyar nemzetiségűnek és német anyanyelvűnek vallotta magát. Ezen felül itt a Volksbund sem tudott szervezetet létrehozni. Ezek hatására kitelepíteni csak egyetlen személy tudtak Németországba, valamint egy család került áttelepítésre Döbröntére. Azonban a lakosság többségét a német anyanyelvre hivatkozva kilakoltatták és pincékbe, présházakba, istállókba, valamint más családokhoz telepítették át.

1947-ben felvidéki családokat telepítettek Romándra. Nyáron 14 pozsonypüspöki, majd ősszel 14 garamdamásdi családot irányítottak ide. Az együttélés a svábok és a felvidékiek között kezdetben két véglet között mozgott, de hamarosan rájöttek, hogy "hasonló cipőben járnak". Fokozatosan kialakult egy erős közösség, amely pár év alatt elüldözte a svábság meghurcoltatásáért felelős személyeket.

1950 után

[szerkesztés]

Az első termelőszövetkezetet 1950-ben kezdték szervezni, majd több tsz csoport is alakult. A forradalom után ismét több tszcs lett, amelyek 1961 januárjában Új Élet néven egyesültek. Később ehhez csatlakoztak, a giciek, bakonygyirótiak és a bakonypéterdiek is. Az emberek a korábbi atrocitások miatt nehezen léptek be, de ez később mégis a község fejlődésének a motorja lett. A végső egyesülés 1975-ben történt meg a veszprémvarsányi tsz-szel, ami szervezetileg nem változott a rendszerváltásig.

A település 1945 után átalakult. Kb. 30 szalmatetős, tömött vályogfalú egészségtelen viskót lebontottak, ami két később elnéptelenedett utcára terjedt ki. Tűzvész is pusztított a faluban. Helyette új utcát alakítottak ki, az Alkotmány utcát. A település a tanácsrendszerben először önálló tanácsot alkotott, majd 1963-tól Bakonygyiróttal, Bakonypéterddel és Gic községekkel közös tanácsba tömörült. A rendszeráltás után minden település önálló önkormányzatot hozott létre. Az ügyek intézésére pedig közös körjegyzőség létesült. 2003. december 31-i hatállyal Bakonygyirót és Románd közös megegyezéssel megszüntette a körjegyzőséget. A képviselő-testület ideiglenesen önálló Polgármesteri hivatalt hozott létre. 2005. január 1-jétől csatlakozott a Tápszentmiklós és Lázi községek által 2003-ban megalakított körjegyzőséghez.

A korábban Veszprém megyéhez tartozó település 2002-ben került át Győr-Moson-Sopron megyébe.

A falu fejlődésének fontos állomásai: belterületi út és járdaépítés 1962-ben. Az egészségház, benne orvosi rendelővel és védőnői szolgálattal 1966-ban létesült. A Romándot Bakonypéterddel összekötő aszfaltos út 1969-ben épült meg. Megjegyzendő, hogy ezt a lakosság már a II. világháború előtt szorgalmazta, de az akkori képviselő-testület leszavazta. A későbbiekben kultúrházat építettek a községháza mellé. Ezen kívül 50 férőhelyes kétcsoportos napközi otthonos óvodát is kialakítottak, melyet a kis születésszám miatt összevontak. A községben a vonalas infrastruktúrák többsége megvalósult. Az egész települést 1947-ben villamosították. 2001-ben korszerű üvegszálas vezetéket fektettek le a mai modern kommunikációs hálózatokhoz, mely összeköti a falut a megyeszékhellyel. A lakosság kérésére a vezetékes gázhálózatot 1999-ben adták át. A csatornahálózat létesítését tervezik.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Dobosi Sándor (független)[32]
  • 1994–1998: Dobosi Sándor (független)[33]
  • 1998–2002: Müller Gábor (független)[34]
  • 2002–2006: Müller Gábor (független)[35]
  • 2006–2010: Müller Gábor (független)[36]
  • 2010–2014: Müller Gábor (független)[37]
  • 2014–2019: Galler Jenő (független)[38]
  • 2019–2024: Galler Jenő (független)[39]
  • 2024– : Galler Jenő (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
314
311
313
304
319
311
311
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 4,3% németnek, 0,7% románnak, 0,7% szlováknak mondta magát (8,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,1%, református 2,6%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 8,2% (10,5% nem nyilatkozott).[40]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus temploma 1738 és 1743 között épült.[41][42] Később több bővítésen és átépíttésen is átesett. Az egyik legjelentősebb bővítés 1942-ben történt – báró Apor Vilmos segítségével.
  • Amerikás kőkereszt: 1896-ban került felállításra a mai temetőben – főként az Amerikába vándorolt hívek segítségével.
  • Redling-Unferdorfer kereszt: Redling József és neje állíttatta 1909-ben.
  • Czipf kereszt: 1909-ben állíttatta Czipf György és neje.
  • Kristóf kereszt: Kristóf Mária adományából készült 1909-ben, amely a templom előtt áll. Korábban szintén állt ott kereszt.
  • Háborús emlékmű: 1989-ben került felállításra. Kezdetben csak a II. világháborús áldozatok nevei szerepeltek rajta. Körülbelül egy évtizeddel később egészült ki az I. világháborús nevekkel.

Híres romándiak

[szerkesztés]

Itt született és később itt is halt meg Ruis János (1808-1857) ácsteszéri plébános, teológus.

Itt született dr. Lanczendorfer Erzsébe t (1942-) orvos, a KDNP színeiben országgyűlési képviselő.

Itt született dr. Molnár Sándor orvos.

Itt nőtt fel Békefi Ernő (1894-1972) rajkai kántortanító.

Itt született Békefi Antal Archiválva 2019. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (1902- II. vh.) bakonyoszlopi kántortanító.

Itt született és tanított Békefi Elemér Jenő[halott link] (1906-1984) romándi kántortanító. Nevét ma utca őrzi.

Itt született Békefi Imre Károly (1908- II.vh) bakonypölöskei kántortanító.

Itt született Békefi Aladár Gábor Archiválva 2019. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (1911-1986) ének-zene, tanítóképző-intézeti tanár, bakonyi népdalgyűjtő.

Itt született dr. Buzási (Felber) Sándor (1913-1982) országgyűlési képviselő.

Itt élt Horváth Miklós (1930-2006) plébános, érseki titkár.

Itt született Homonnai (Holczinger) József (1916-1977) somlószőlősi plébános.

Itt született Lehner Mátyás Ottó (1914-1973) bencés pap, szerzetestanár.

Itt született Meiszburger Sándor (1905-?) székesfehárvár-egyházmegyei pap.

Itt született dr. Peidl Béla (1907-1985) kanonok, plébános.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. október 3.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
  4. ↑ a b ILA B. – KOVACSICS J. (1964): Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona I., Akadémia kiadó, Budapest.
  5. ↑ JUHÁSZ D. (1998): A korai ómagyar kor névadása különös tekintettel Veszprém megyére. Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)
  6. ↑ A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
  7. ↑ ZOLTAI L. (1908): A hajdúsámsoni bronzkincs. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 2. évfolyam (Budapest, 1908) 2-3. füzet. – szerk.: Mihalik József.
  8. ↑ LOVAS E. (1940) Győr környéke az Imperium Romanum keretében. (Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.)
  9. ↑ NÉMETH P. – TORMA I. (1965): A romándi későbronzkori raktárlelet. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4.
  10. ↑ ECSEDY I. - KEMENCZEI T. - KOVÁCS T. (1995): A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa. Pécs.
  11. ↑ Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901
  12. ↑ HUSZÁR L (1963): Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. Veszprém.
  13. ↑ BÉL M.: Veszprém megye leírása. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. Veszprém 1989.
  14. ↑ GECSÉNYI L.: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezelési jegyzőkönyveinek regesztái I. kötet 1580–1616.
  15. ↑ HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 028. - No. 055 / a. 24-25. oldal
  16. ↑ Győri Püspöki Levéltár. Capsa C. Fasc. 31. Nr. 4
  17. ↑ LICHTNECKERT András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. Veszprém, 2009.
  18. ↑ a b Levéltári térképek
  19. ↑ Adó- és népösszeírások
  20. ↑ Egyházi utalások, feljegyzések
  21. ↑ Telkek tulajdoni lapjai
  22. ↑ Az anyakönyvekben talált utalások, házszámok
  23. ↑ BÉL Mátyás: Veszprém megye leírása. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. Veszprém 1989.
  24. ↑ PESTY Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben, 1864.
  25. ↑ VONHÁZ István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
  26. ↑ S. LACKOVITS Emőke: Veszprém megye nemzetiségeinek történeti és néprajzi kutatása. Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok X. 1984.
  27. ↑ VÁLYI András (1799): Magyar országnak leírása III. kötet
  28. ↑ VERESS D. Csaba (1984): Veszprém megye és az 1809. évi francia háború. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
  29. ↑ DÁVID Z. (1984): 1831. évi kolerapusztítás Veszprém megyében. Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
  30. ↑ HERMANN Róbert (1998): Görgei Artúr és Csány László levelezése II. közlemény (Befejezés) Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) V. évfolyam 1998.2. szám. Forrásközlemények
  31. ↑ FÉNYES Elek (1851) – Magyarország geográfiai szótára, Kozma Vazul nyomtatta, Pest.
  32. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  33. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  34. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  35. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  36. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  37. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  38. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  39. ↑ Románd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 8.)
  40. ↑ Románd Helységnévtár
  41. ↑ Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár VIII. 31. I. 41. Románd
  42. ↑ A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980) Rajczi Pál: A pápai esperesi kerület összeírása 1748-ban

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Románd&oldid=27493552”