Ugrás a tartalomhoz

1808-as amerikai elnökválasztás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

6. elnökválasztás az Egyesült Államokban
Részvétel 36,8%Növekedés
Párt

Demokrata-Republikánus Párt

Föderalista Párt

James Madison Charles C. Pinckney
Elnökjelölt James Madison Charles C. Pinckney
Állam Virginia Dél-Karolina
Alelnökjelölt George Clinton Rufus King

Elektorok 122 47
Szavazatok 124 732
64,8%
62 431
32,4%


Az elnökválasztó elektorok száma az USA tagállamai szerint


A Wikimédia Commons tartalmaz 1808-as amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1808. november 4-től, péntektől december 7-ig, szerdáig az országban elnökválasztást tartottak. A demokrata-republikánus jelölt, James Madison döntően legyőzte Charles C. Pinckney föderalista jelöltet. Madison győzelmével ő lett az első, aki ugyanannak a pártnak az elnökét követte.

Madison Thomas Jefferson elnök 1801-es hivatalba lépése óta külügyminiszterként tevékenykedett. Jefferson miután nem volt hajlandó harmadik ciklust keresni, erősen támogatta a hozzá hasonlóan szintén virginiai Madisont utódjául. George Clinton alelnök és James Monroe volt nagykövet is kihívta Madisont, ám ő elnyerte pártja jelölését, Clintont pedig újra alelnökjelöltként indították. A föderalisták úgy döntöttek, hogy újra jelölik Pinckney-t, aki a párt 1804-es jelöltje volt.

Az 1807-es embargótörvény népszerűtlensége ellenére – amely megtiltotta az amerikai hajóknak a külföldi kikötőkben történő kereskedelmet – Madison nyerte a föderalista központú Új-Anglia szavazatainak többségét. Clinton hat elektori szavazatot kapott az elnöki posztra hazájából, New York államból. Az a választás az első az amerikai történelem két olyan esete közül, amikor új elnököt választottak, de a hivatalban lévő alelnök megnyerte az újraválasztást, a másik ehhez hasonló eset 1828-ban történt.

Jelölések

[szerkesztés]

Demokrata-Republikánus Párt

[szerkesztés]
A Demokrata-Republikánus Párt jelöltjei, 1808
James Madison George Clinton
elnökjelölt alelnökjelölt
Az Egyesült Államok külügyminisztere
(1801–1809)
Az Egyesült Államok alelnöke
(1805–1812)

A demokrata-republikánusok kongresszusi jelölőgyűlést tartottak jelöltjeik kiválasztására. Thomas Jefferson elnök visszavonulásával James Madison külügyminiszter támogatói gondosan dolgoztak azon, hogy ő lehessen Jefferson utódja. Ám az előválasztáson Madisont kihívta George Clinton alelnök és James Monroe diplomata. Monroe-t támogatta az a párton belüli frakció, amely támogatta a központi kormányt és elégedetlenek voltak Louisiana megvásárlásával. Clinton az északi demokrata-republikánusoktól kapott támogatást, akik nem helyeselték az embargó törvényt, mely szerintük potenciálisan egy Nagy-Britanniával való háború felé vezethet és arra törekedtek, hogy véget vessenek a Virginia-dinasztiának. A kongresszusi testület 1808 januárjában ülésezett, Madisont választották elnökjelöltnek, Clintont pedig alelnökjelöltnek.

Monroe és Clinton támogatói közül sokan nem fogadták el a jelölőgyűlés eredményét. Monroe-t a virginiai demokrata-republikánus frakció jelölte és bár nem kívánta aktívan legyőzni Madisont, nem volt hajlandó visszalépni a versenyből. Clintont a New York-i demokrata-republikánusok egy csoportja is támogatta elnökként, még akkor is, amikor ő volt a párt hivatalos alelnökjelöltje.[1]

1808-as demokrata-republikánus elnökjelölt választás eredményei

James Madison

Az Egyesült Államok külügyminisztere

83

James Monroe

Nagy-Britannia volt amerikai nagykövete

3

George Clinton

Az Egyesült Államok alelnöke

3

Az 1808-as demokrata-republikánus alelnökjelölt választás eredményei:

Jelölt Szavazat
George Clinton 79
John Langdon 5
Henry Dearborn 3
John Quincy Adams 1

Föderalista Párt

[szerkesztés]
A Föderalista Párt jelöltjei, 1808
Charles C. Pinckney Rufus King
elnökjelölt alelnökjelölt
Franciaország volt amerikai nagykövete
(1796–1797)
Nagy-Britannia volt amerikai nagykövete
(1796–1803)

A föderalista képviselő-testület 1808 szeptemberében ülésezett és úgy döntöttek, hogy újra jelölik az 1804-es elnökválasztás jelöltjeit. Charles C. Pinckney tábornok lett az elnökjelölt, Rufus King pedig alelnökjelölt.

A választás

[szerkesztés]

Kampány

[szerkesztés]

A választáson Jefferson mindvégig ellenezte az 1807-es embargótörvényt, mely megállította az Európával folytatott kereskedelemet és aránytalanul sértette az új-angliai kereskedőket és úgy vélték, hogy Franciaországot részesíti előnyben Nagy-Britanniával szemben. Mindazonáltal Jefferson ekkor még minden nagyon népszerű volt az amerikaiak körében és Madison nagy vereséget mért Pinckney-re. Pinckney azonban sokkal jobb eredményt ért el, mint 1804-ben.

Eredmények

[szerkesztés]

Pinckney megtartotta az 1804-ben megszerzett két állam, Connecticut és Delaware szavazatait és magával vitte New Hampshire-t, Massachusettset, Rhode Islandot és megkapott három észak-karolinai és két marylandi szavazókörzetet. A hat új-angliai államból csak egyet nem ő vitt.

Monroe Virginiából és Észak-Karolinából kapott néhány szavazatot, míg New York szavazatai megosztoztak Madison és Clinton között.[1]

Választási eredmények
Elnökjelölt Párt Állam Szavazatok Elektor

szavazat

Futótárs
Szavazat szám Százalék Alelnökjelölt Állam
James Madison Demokrata-Republikánus Párt Virginia 124 732 64,7% 122 George Clinton New York
Charles C. Pinckney Föderalista Párt Dél-Karolina 62 431 32,4% 47 Rufus King New York
George Clinton Demokrata-Republikánus Párt New York 6 James Madison Virginia
James Monroe Virginia
James Monroe Demokrata-Republikánus Párt Virginia 4 848 2,5% 0 Nincs
Egyéb 680 0,4% 0
Teljes 192 691 100% 175
Ennyi szükséges a győzelemhez 88

Népszavazás államonként

[szerkesztés]
A választás eredményei megyénként
Állam James Madison

Demokrata-Republikánus

Charles C. Pinckney

Föderalista

James Monroe

Demokrata-Republikánus

# % # %
Kentucky 2 679 98,02% 54 1,98% Nincs szavazat
Maryland 15 336 63,31% 8 886 36,69% Nincs szavazat
New Hampshire 12 793 47,60% 14 085 52,40% Nincs szavazat
New Jersey 18 670 55,97% 14 687 44,03% Nincs szavazat
Észak-Karolina 8 829 51,08% 7 523 43,53% 931 5,39%
Ohio 3 645 60,82% 1 174 19,59% 1 174 19,59%
Pennsylvania 42 518 78,37% 11 735 21,63% Nincs szavazat
Rhode Island 2 692 46,70% 3 072 53,30% Nincs szavazat
Tennessee 1 016 11 Nincs szavazat
Virginia 15 683 78,62% 761 3,81% 3 505 17,57%

Szoros eredmények

[szerkesztés]

A különbség 5% alatt volt:

  1. New Hampshire, 4,8% (1 292 szavazat)

A különbség 10% alatt volt:

  1. Rhode Island, 6,6% (380 szavazat)
  2. Észak-Karolina, 7,55% (1 306 szavazat)

Az elektori kollégium tagjainak kiválasztása

[szerkesztés]
Az elektorok megválasztásának módszere Állam
Minden választót az állami törvényhozás nevez ki Connecticut

Delaware

Dél-Karolina

Georgia

Massachusetts

New York

Vermont

Minden választót a választópolgárok választanak New Hampshire

New Jersey

Ohio

Pennsylvania

Rhode Island

Virginia

Az állam választási körzetekre oszlik, körzetenként egy választót választanak az adott körzet választói Észak-Karolina

Kentucky

Maryland

Tennessee

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b John P. Kaminski: George Clinton: Yeoman Politician of the New Republic. 1993. ISBN 978-0-945612-18-6 Hozzáférés: 2021. június 23.  

Források

[szerkesztés]

U.S. President National Vote. Our Campaigns. (February 10, 2006).
A New Nation Votes: American Election Returns 1787-1825

  • Brant, Irving, "Election of 1808" in Arthur Meier Schlesinger and Fred L. Israel, eds. History of American presidential elections, 1789-1968: Volume 1 (1971) pp 185-249
  • Carson, David A. "Quiddism and the Reluctant Candidacy of James Monroe in the Election of 1808," Mid-America 1988 70(2): 79–89

Külső linkek

[szerkesztés]
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap