Ugrás a tartalomhoz

1956-os amerikai elnökválasztás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

43. elnökválasztás az Egyesült Államokban
Részvétel 60,6%Csökkenés
Párt

Republikánus Párt

Demokrata Párt

Dwight D. Eisenhower Adlai Stevenson
Elnökjelölt Dwight D. Eisenhower Adlai Stevenson
Állam New York Illinois
Alelnökjelölt Richard Nixon Estes Kefauver

Elektorok 457 73
Szavazatok 35 579 180
57,4%
26 028 028
42,0%


Az elnökválasztó elektorok száma az USA tagállamai szerint


A Wikimédia Commons tartalmaz 1956-os amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1956. november 6-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. Dwight D. Eisenhower elnököt, a Republikánus Párt jelöltjét sikeresen újraválasztották, legyőzve a Demokrata Párt jelöltjét, Adlai Stevensont, aki az előző elnökválasztáson is a demokraták jelöltjeként futott és vereséget szenvedett Eisenhowertől.

Eisenhower a második világháborúban katonai vezetéséről vált ismertté és továbbra is széles körben népszerű maradt. 1955-ös szívrohama olyan spekulációt váltott ki, miszerint nem akar második ciklust, de miután egészsége helyreállt, az 1956-os Republikánus Nemzeti Konvención ellenállás nélkül jelöltté választották. Stevenson továbbra is népszerű maradt a liberális demokraták körében, ám ekkorra már semmilyen hivatali posztja nem volt. Legyőzte New York kormányzóját, W. Averell Harrimant és több más jelöltet az 1956-os Demokrata Nemzeti Konvención. Stevenson a szociális programokra fordított kormányzati kiadások jelentős növelése és a katonai kiadások csökkentése mellett állt ki.

A koreai háború lezárásával és az erős gazdaság mellett kevesen kételkedtek abban, hogy a karizmatikus Eisenhowert újraválasztják. Az elnök támogatói inkább személyes tulajdonságaira... őszinteségére, feddhetetlenségére és kötelességtudatára, családi emberként tapasztalt erényére, vallási odaadására koncentráltak,[1] nem pedig vezetői nyilvántartására. A választások előtti hetekben két nagy nemzetközi válság volt a Közel-Keleten és Kelet-Európában és Eisenhower válságkezelése növelte népszerűségét.

Eisenhower kicsivel több szavazatot gyűjtött, mint 1952-ben. A demokraták az északi katolikusok és a városlakó fehér déliek körében szereztek többséget. Bár a republikánusok elvesztették Missourit, felvették Kentuckyt, Louisianát és Nyugat-Virginiát. Ez az utolsó elnökválasztás, amelyen az 1959-ben felvett Alaszka és Hawaii nem vett részt és amelyen az elnökjelöltek közül valamelyik a 19. században született. A választás lényegében az 1952-es elnökválasztás visszavágója volt.

Jelölések

[szerkesztés]

Republikánus Párt

[szerkesztés]
A Republikánus Párt jelöltjei, 1956
Dwight D. Eisenhower Richard Nixon
elnökjelölt alelnökjelölt
Az Egyesült Államok elnöke
(1953–1961)
Az Egyesült Államok alelnöke
(1953–1961)
1956-os Republikánus Nemzeti Konvenció eredményei

Dwight D. Eisenhower

Az Egyesült Államok elnöke

5 008 132 (85,93%)

John W. Bricker

Ohio szenátora

478 453 (8,21%)

William Knowland

Kalifornia szenátora

84 446 (1,45%)

Joe Foss

Dél-Dakota kormányzója

59 374 (1,02%)

1956 elején olyan spekulációk merültek fel, miszerint Eisenhower elnök rossz egészségi állapota miatt nem indul második ciklusért, ugyanis 1955-ben súlyos szívrohamot kapott. 1956 júniusában megműtötték, hamarosan felépült és úgy döntött, hogy indul második ciklusért. Hatalmas népszerűsége miatt Eisenhowert a San Franciscoban tartott 1956-os Republikánus Nemzeti Konvención ellenállás nélkül elnökjelöltté választották.  

A republikánusok körében csak az a kérdés szerepelt, hogy Richard Nixon alelnök ismét Eisenhower jelöltje lesz -e. Van némi bizonyíték arra, hogy Eisenhower jobban örült volna egy kevésbé ellentmondásos futótársnak, mint például Christian Herter massachusettsi kormányzónak. Egyes történészek szerint Nixonnak egy másik pozíciót ajánlott fel kabinetjében, például védelmi miniszter. Harold Stassen volt az egyetlen olyan republikánus, aki nyilvánosan ellenezte Nixon alelnöki jelölését. Nixon továbbra is rendkívül népszerű maradt a republikánus szavazók körében. Eisenhower 1956 tavaszán jelentette be, hogy Nixon ismét a jelöltje lesz. 1952-el ellentétben a konzervatív republikánusok – akik 1952-ben Robert A. Taftot támogatták Eisenhower ellen – nem léptek fel. A konvención az egyik küldött egy „Joe Smith” nevű fiktív jelöltre szavazott az alelnöki posztra az egyhangú szavazás megakadályozása érdekében.

Demokrata Párt

[szerkesztés]
A Demokrata Párt jelöltjei, 1956
Adlai Stevenson Estes Kefauver
elnökjelölt alelnökjelölt
Illinois volt kormányzója
(1949–1953)
Tennessee szenátora
(1949–1963)
Az 1956-os demokrata elnökjelölti előválasztás eredményei

Adlai Stevenson, a Demokrata Párt 1952-es jelöltje szoros előválasztási harcot vívott a populista Estes Kefauverrel, Tennessee szenátorával a párt 1956-os jelölésének elnyeréséért. Kefauver nyerte a new hampshire-i előválasztást. Miután Kefauver felzaklatta a minnesotai előválasztáson, Stevenson felismerte, hogy bajban van és beleegyezett, hogy vitázik Kefauverrel Floridában. Stevenson és Kefauver 1956. május 21-én, a floridai előválasztás előtt tartották a televíziós elnöki vitát.[2] Stevenson 52-48%-os különbséggel magával vitte Floridát. A kaliforniai előválasztásra, 1956 júniusára Kefauver kampányának a pénze jelentősen csökkent és nem tudott versenyezni a jól finanszírozott Stevensonnal. Stevenson 63-37%-os különbséggel megnyerte a kaliforniai előválasztást, Kefauver pedig hamarosan kiszállt a versenyből.  

A demokrata előválasztás eredményei:

  • Adlai Stevenson – 3 069 504 (50,70%)
  • Estes Kefauver – 2 283 172 (37,71%)
  • Frank Lausche – 278 074 (4,59%)
  • John W. McCormack – 26 128 (0,43%)

Az 1956-os chicagói Demokrata Nemzeti Konvención W. Averell Harriman, New York kormányzója, akit Harry S. Truman korábbi elnök támogatott, kihívta Stevensont a jelölését. Stevenson támogatottsága azonban túl nagy volt ahhoz, hogy Harriman legyőzze és Stevenson az első fordulóban megnyerte a jelölést.

Az 1956-os Demokrata Nemzeti Konvenció eredményei
Jelölt Szavazatok
Adlai Stevenson 905,5
W. Averell Harriman 210
Lyndon B. Johnson 80
Stuart Symington 45,5
Happy Chandler 36,5
James C. Davis 33
John S. Battle 32,5
George Bell Timmerman 23,5
Frank Lausche 5,5

Az 1956-os Demokrata Konvenció fénypontja az volt, amikor Stevenson izgalmat keltve, meglepő bejelentést tett, hogy a konvenció küldöttjei válasszák meg futótársát. Ez kétségbeesett tülekedést indított el több jelölt között, hogy megnyerje a jelölést. A potenciális alelnökjelölteknek csak egy mozgalmas napja volt, amikor a szavazás kezdete előtt kampányoltak a küldöttek között. A két vezető versenyző Kefauver szenátor volt, aki megtartotta az elsődleges küldöttek támogatását és ez ekkor még kevésbé ismert John F. Kennedy massachusettsi szenátor. Bár Stevenson Kennedyt részesítette előnyben, semmilyen támogatást nem adott neki és nem szólt bele a szavazásba. Kennedy meglepte a szakértőket, mikor a második fordulóban az élre került. Azonban számos állam elhagyta őt és Kefauverre váltott, megadva neki így a győzelmet. A vereség nagy lökést adott Kennedy hosszú távú elnöki esélyeihez: komoly versenyzőként kedvező országos ismertséget szerzett és a Kefauver elleni vereségével elkerülte Stevenson novemberi Eisenhower elleni vereségét.

Az 1956-os demokrata alelnökjelölti szavazás eredményei
Jelölt 1 2, eltolódás előtt 2, eltolódás után
Estes Kefauver 466,5 551,5 755,5
John F. Kennedy 294,5 618 589
Albert Gore 178 110,5 13,5
Robert F. Wagner 162,5 9,5 6
Hubert Humphrey 134 74,5 2
Luther H. Hodges 40 0,5 0
P. T. Maner 33 0 0
LeRoy Collins 29 0 0
Clinton P. Anderson 16 0 0
Frank G. Clement 14 0 0
Pat Brown 1 0 0
Lyndon B. Johnson 1 0 0
Stuart Symington 1 0 0

A választás

[szerkesztés]

Kampány

[szerkesztés]

Stevenson keményen kampányolt Eisenhower ellen, a televíziós hirdetések mindkét jelölt domináns médiuma volt. Eisenhower 1952-es választási győzelme nagyrészt a női szavazatok megnyerésének volt köszönhető, ezért a kampányban rengeteg háziasszony központú hirdetés volt. Néhány kommentátor akkoriban azzal is érvelt, hogy a televízió előtérbe kerülésének köszönhette a 66 éves Eisenhower, hogy megnyerte az újraválasztást. Figyelembe véve az 1955-ös szívrohama utáni gyenge egészségi állapotát a televízió lehetővé tette, hogy Eisenhower országszerte elérje az embereket anélkül, hogy elviselné a folyamatos utazások terheit, így az elnök a televízión keresztül kampányolt.  

Stevenson a Szovjetunióval kötődő szociális programokra és szerződésekre fordított kormányzati kiadások jelentős növelését javasolta és a katonai kiadások csökkentését a nukleáris kísérletek mindkét szuperhatalomban való megszüntetése érdekében. Azt is javasolta, hogy egy teljesen önkéntes katonaságra kell átváltani. Eisenhower nyilvánosan ellenezte ezeket az elképzeléseket, annak ellenére, hogy zártkörűen az atomkísérletek betiltására irányuló javaslaton dolgozott. Eisenhower megőrizte a második világháború alatt megszerzett hatalmas személyes és politikai népszerűségét és a kampány során végig az élen állt a közvélemény-kutatásokban.

Eisenhowert az is segítette a győzelemhez, hogy a választás előtti hetekben két külpolitikai válságot is kezelt. A szovjetek által megszállt Magyar Népköztársaságban az 1956-os forradalomban polgárok lázadtak fel a kommunista uralom ellen, de a szovjetek október 26-án az ország visszafoglalásával reagáltak. Három nappal később izraeli, brit és francia csapatok közösen megszállták Egyiptomot, hogy megdöntsék Gamal Abden Nasszer hatalmát és visszafoglalják a nemrég államosított Szuezi-csatornát. A magyar szabadságharcot néhány napon belül brutálisan leverték az újra bevetett szovjet csapatok. Eisenhower mindkét lépést elítélte, de nem tudott segíteni Magyarországon, ugyanakkor erőteljesen nyomást gyakorolt a nyugati erőkre, hogy vonuljanak ki Egyiptomból.  

Az elnök a két eseménnyel számos amerikai állampolgár támogatását nyerte el. Az Eisenhower-kormány is támogatta azt az 1954-ben az Oktatási Tanács által hozott és a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott törvényt, amely megszüntette a faji szegregációt az állami iskolákban. Stevenson rosszállását fejezte ki a szövetségi bíróság szegregációba való beavatkozása miatt. Bár Eisenhower a kampány során elkerülte az Oktatási Tanács álláspontját,[3] a választáson a fekete szavazók közel 40%-ának támogatást nyerte el. Ő volt az utolsó republikánus elnökjelölt, aki ilyen szintű támogatást kapott a fekete szavazóktól.  

Eredmények

[szerkesztés]

Eisenhower a közvélemény-kutatásokon végig nagy különbséggel az élen állt a kampány során. Megszerezte a szavazatok 57%-át és a 48 tagállamból 41-et vitt magával. Stevenson csak hat déli államot és Missourit nyerte meg és ezzel ő lett az első olyan vesztes jelölt 1900 óta, aki Missourit szállította. Ez volt az utolsó választás 1980-ig, ahol Massachusetts republikánusra szavazott és az utolsó 1972-ig, ahol Connecticut, Maryland, Michigan, Minnesota, New York, Pennsylvania, Rhode Island, Texas és Nyugat-Virginia tette ugyanezt. Ezzel szemben ez volt az utolsó választás 1976-ig, amelyben Mississippi és Alabama demokratákra szavazott.

Választási eredmények
Elnökjelölt Párt Állam Szavazatok Elektor

szavazat

Futótárs
Szavazat szám Százalék Alelnökjelölt Állam
Dwight David Eisenhower Republikánus Párt New York 35 579 180 57,37% 457 Richard Milhous Nixon Kalifornia
Adlai Ewing Stevenson Demokrata Párt Illinois 26 028 028 41,97% 73 Carey Estes Kefauver Tennessee
Thomas Coleman Andrews Államok Jogai Párt Virginia 108 956 0,18% 0 Thomas Harold Werdel Kalifornia
Eric Hass Szocialista Munkáspárt New York 44 300 0,07% 0 Georgina Olive Cozzini Wisconsin
Enoch Arden Holtwick Tilalom Párt Illinois 41 937 0,07% 0 Edwin M. Cooper Kalifornia
Farrell Dobbs Szocialista Munkások New York 7 797 0,01% 0 Myra Tanner Weiss Kalifornia
Harry Flood Byrd Államok Jogai Párt Virginia 2 657 <0,01% 0 William Ezra Jenner Indiana
Darlington Hoopes Szocialista Párt Pennsylvania 2 128 <0,01% 0 Samuel Herman Friedman New York
Henry B. Krajewski Amerikai Harmadik Párt New Jersey 1 829 <0,01% 0 Anna Yezo New Jersey
Gerald Lyman Kenneth Smith Keresztény Nacionalista Párt Michigan 8 <0,01% 0 Charles Robertson Michigan
Walter Burgwyn Jones Demokrata Párt Alabama 1 Herman Eugene Talmadge Georgia
Egyéb 8 691 0,01% 0
Teljes 62 021 328 100% 531
Ennyi szükséges a győzelemhez 266

Eredmények térképen

[szerkesztés]
Eredmények államonként
Eredmények államonként
Eredmények megyénként
Eredmények megyénként

Eredmények államonként

[szerkesztés]
Stevenson/Kefauver
Eisenhower/Nixon
Zászló Dwight D. Eisenhower
Republikánus
Adlai Stevenson
Demokrata
Teljes
Állam elektorok # % elektorok # % elektorok #
Alabama 11 195 694 39,39 280 844 56,52 10 496 871
Arizona 4 176 990 60,99 4 112 880 38,90 - 290 173
Arkansas 8 186 287 45,82 - 213 277 52,46 8 406 572
Colorado 6 394 479 59,49 6 263 997 39,81 - 663 074
Connecticut 8 711 837 63,72 8 405 079 36,26 - 1 117 121
Delaware 3 98 057 55,09 3 79 421 44,62 - 177 988
Dél-Dakota 4 171 569 58,39 4 122 288 41,61 - 293 857
Dél-Karolina 8 75 700 25,18 - 136 372 45,37 8 300 583
Észak-Dakota 4 156 766 61,72 4 96 742 38,09 - 253 991
Észak-Karolina 14 575 062 49,34 - 590 530 50,66 14 1 165 592
Florida 10 643 849 57,27 10 480 371 42,73 - 1 124 220
Georgia 12 216 652 32,65 - 441 094 66,48 12 663 480
Idaho 4 166 979 61,17 4 105 868 38,78 - 272 989
Illinois 27 2 623 327 59,52 27 1 775 682 40,29 - 4 407 407
Indiana 13 1 182 811 59,90 13 783 908 39,70 - 1 974 607
Iowa 10 729 187 59,06 10 501 858 40,65 - 1 234 564
Kalifornia 32 3 027 668 55,39 32 2 420 135 44,27 - 5 466 355
Kansas 8 566 878 65,44 8 296 317 34,21 - 866 243
Kentucky 10 572 192 54,30 10 476 453 45,21 - 1 053 805
Louisiana 10 329 047 53,28 10 243 977 39,51 - 617 544
Maine 5 249 238 70,87 5 102 468 29,13 - 351 706
Maryland 9 559 738 60,04 9 372 613 39,96 - 932 351
Massachusetts 16 1 393 197 59,32 16 948 190 40,37 - 2 348 506
Michigan 20 1 713 647 55,63 20 1 359 898 44,15 - 3 080 468
Minnesota 11 719 302 53,68 11 617 525 46,08 - 1 340 005
Mississippi 8 60 685 24,46 - 144 498 58,23 8 248 149
Missouri 13 914 289 49,89 - 918 273 50,11 13 1 832 562
Montana 4 154 933 57,13 4 116 238 42,87 - 271,171
Nebraska 6 378 108 65,51 6 199 029 34,49 - 577 137
Nevada 3 56 049 57,97 3 40 640 42,03 - 96 689
New Hampshire 4 176 519 66,11 4 90 364 33,84 - 266 994
New Jersey 16 1 606 942 64,68 16 850 337 34,23 - 2 484 312
New York 45 4 340 340 61,19 45 2 750 769 38,78 - 7 092 860
Nyugat-Virginia 8 449 297 54,08 8 381 534 45,92 - 830 831
Ohio 25 2 262 610 61,11 25 1 439 655 38,89 - 3 702 265
Oklahoma 8 473 769 55,13 8 385 581 44,87 - 859 350
Oregon 6 406 393 55,25 6 329 204 44,75 - 735 597
Pennsylvania 32 2 585 252 56,49 32 1 981 769 43,30 - 4 576 503
Rhode Island 4 225 819 58,26 4 161 790 41,74 - 387 609
Tennessee 11 462 288 49,21 11 456 507 48,60 - 939 404
Texas 24 1 080 619 55,26 24 859 958 43,98 - 1 955 545
Utah 4 215 631 64,56 4 118 364 35,44 - 333,995
Új-Mexikó 4 146 788 57,81 4 106 098 41,78 - 253 926
Vermont 3 110 390 72,16 3 42 549 27,81 - 152 978
Virginia 12 386 459 55,37 12 267 760 38,36 - 697 978
Washington 9 620 430 53,91 9 523 002 45,44 - 1 150 889
Wisconsin 12 954 844 61,58 12 586 768 37,84 - 1 550 558
Wyoming 3 74 573 60,08 3 49 554 39,92 - 124 127

Szoros eredmények

[szerkesztés]

A különbség 1% alatt volt:

  1. Missouri, 0,22% (3,984 szavazat)
  2. Tennessee, 0,62% (5,781 szavazat)

A különbség 5% alatt volt:

  1. Észak-Karolina, 1,33% (15,468 szavazat)

A különbség 5% és 10% között volt:

  1. Arkansas, 6,64% (26,990 szavazat)
  2. Minnesota, 7,60% (101,777 szavazat)
  3. Nyugat-Virginia, 8,16% (67,763 szavazat)
  4. Washington, 8,47% (97,428 szavazat)
  5. Kentucky, 9,09% (95,739 szavazat)

Statisztika

[szerkesztés]

A republikánusok legmagasabb szavazati arányú megyéi:

  1. Gillespie megye (Texas) 92,61%
  2. Kenedy megye (Texas) 92,59%
  3. Kane megye (Utah) 90,20%
  4. Jackson megye (Kentucky) 88,35%
  5. Johnson megye (Tennessee) 87,44%

A demokraták legmagasabb szavazati arányú megyéi:

  1. Baker megye (Georgia) 96,07%
  2. Greene megye (Észak-Karolina) 93,67%
  3. Berrien megye (Georgia) 93,56%
  4. Aktinson megye (Georgia) 93,37%
  5. Madison megye (Georgia) 93,24%

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Angus Campbell – University of Michigan Survey Research Center – Philip E. Converse: The American Voter. 1980–09–15. ISBN 978-0-226-09254-6 Hozzáférés: 2021. július 27.  
  2. Our Campaigns - Event - Stevenson-Kefauver Primary Debate - May 21, 1956. www.ourcampaigns.com. (Hozzáférés: 2021. július 27.)
  3. Eric Schickler: Racial Realignment: The Transformation of American Liberalism, 1932–1965. 2016–04–26. ISBN 978-1-4008-8097-3 Hozzáférés: 2021. július 27.  

Források

[szerkesztés]

Külső linkek

[szerkesztés]


  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap