Ugrás a tartalomhoz

Bigér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Bigér faluról szól. A Néra-szurdok – Beusnica Nemzeti Parkhoz tartozó Bigéri Természetvédelmi Terület leírását lásd Bozovicsnál.
Bigér (Bigăr)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségBerszászka
Rangfalu
KözségközpontBerszászka
Irányítószám327026
SIRUTA-kód51467
Népesség
Népesség135 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság550-600 m
Terület2,5 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 39′ 53″, k. h. 22° 06′ 12″44.664852°N 22.103378°EKoordináták: é. sz. 44° 39′ 53″, k. h. 22° 06′ 12″44.664852°N 22.103378°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bigér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bigér, 1911-ig Schnellersruhe (románul: Bigăr, németül: Schnellersruhe, csehül: Bígr) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Almás-hegységben fekvő hegyvidéki település.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Korábbi nevét Andreas Schneller tábornokról, a Temesi Bánság katonai főkormányzójáról kapta, aki megalapítását elrendelte. Ezt a nevet azonban csak a közigazgatásban használták. A helységnévrendezés idején a nép által használt nevet tették hivatalossá, amelyet a tőle nyugatra fekvő tisztásról (Poiana Bigărului) kapott. A román (délszláv eredetű) bigăr szó 'vízkelet'-et jelent.

Története

[szerkesztés]

Plzeň, Litoměřice, Klatovy és Chrudim vidékéről származó cseh telepesek alapították 1827-ben, előbb hat és fél kilométerrel lejjebb, a Debelilug nevű helyen, ahonnan vízhiány miatt költözött mai helyére, a Szretinye-erdő völgyteknőjében fekvő, T alakú irtásra.

Lakói előbb főként favágással, mészégetéssel és tejtermeléssel foglalkoztak, de az erdő tisztásain szétszórva szántóföldeik is voltak. A kozlai szénbánya megindulása után sokan bányásznak álltak vagy fuvarozással keresték kenyerüket. Gr. August Bouglas 1897-ben a falu határában, a Sirinea-patak mellett nyitott szénbányát, amely az 1980-as évekig működött. Emellett 1980 és 1994 között egy másik bányát is műveltek a Paláška mellett. A falut Kozlával összekötő 17 kilométeres út a 20. század elején épült.

Római katolikus gyülekezete 1850-ig Újmoldova, majd Weitzenried filiája volt. Iskolájában 1864 és 1907 között csehországi cseh, majd 1908 és 1914 között magyar tanítók tanítottak. 1929-ben ismét Csehországból érkezett cseh tanító.

Az 194749-es időszakban 124–153 fő repatriált Csehországba, a korábbi Szudétavidékre, közülük 1955-ig 38-an visszatértek. A falusiak endogám közösséget alkotnak, a viszonylag kevés családnév mellett gazdag ragadványnévrendszerrel.

Népessége

[szerkesztés]
  • 1900-ban 325 lakosából 313 volt cseh és 11 német anyanyelvű; 324 római katolikus vallású. A lakosság 57%-a tudott írni-olvasni és 1%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 257 lakosából 229 volt cseh és 23 román anyanyelvű; 238 római katolikus és 19 ortodox vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]