Detta
| Detta (Deta) | |||
 | |||
| Római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Bánság | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Temes | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Deta | ||
| Beosztott falvak | Magyarapáca | ||
| Polgármester | Petru Roman (PDL), 2012 | ||
| Irányítószám | 305200 | ||
| SIRUTA-kód | 155458 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 5066 fő (2021. dec. 1.)[2] +/- | ||
| Magyar lakosság | 498 (9%, 2021)[3] | ||
| Község népessége | 5670 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 189 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 91 m | ||
| Terület | 33,81 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 21° 13′ 12″45.400000°N 21.220000°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 21° 13′ 12″45.400000°N 21.220000°E | |||
 | |||
| Detta weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Detta témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Detta (románul és bolgárul Deta, helyi román nevén Ghedu[4]) város Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Temesvártól 44 km-re délre, a Birda patak partján fekszik. Szabályos alaprajzú település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve egy középkori Déd alakból fejlődhetett ki (Deed, 1360). Ez egy szláv eredetű személynévből származik. A török hódoltság alatt és után a mai helység területét a mai nevén ismerték (Dida, 1552, Deta, 1724). 1907-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság a Déd nevet állapította meg számára, de a község és Temes vármegye közösen elérték a korábbi név fenntartását.
Története
[szerkesztés]A török kiűzése után 1720–1721-ben érkeztek első német telepesei, Bajorországból és Elzász-Lotaringiából. 1737-ben rablók gyújtották föl. 1763-ban 210 württembergi és elzász-lotaringiai családot, 1764-ben 21 trieri családot költöztettek be. 1777-ben már 600 lakója volt. Önálló római katolikus plébániája 1741-ben létesült, 1839-ben pedig egy káplánt is rendszeresítettek. A 18. század folyamán néhány olasz családot is betelepítettek, hogy azok meghonosítsák a rizstermesztést.
1810-ben mezővárosi rangot kapott, országos vásárral és hetivásárral. 1830-tól postaállomás, 1836-tól gyógyszertár működött benne.[5] 1842-ben kaptak céhes kiváltságot a dettai kézművesek. A közös céhnek 52 alapító tagja volt, akik közül kilencen a kerékgyártó szakmát űzték.
1848. december 23–24. éjjelét Kiss Ernő serege a település utcáin gyújtott máglyák mellett töltötte. 1849. január 29-én itt járt Rajačić pátriárka és sikertelenül próbálta a dettai svábokat a magyar kormány ellen hangolni. Bem május 1-jén foglalta el ismét.
1853-ban körülbelül háromszáz evangélikus cipszer költözött be. Imaházat csupán 1897-ben építettek maguknak, ezt 1980 körültől, a német nyelvű közösség fokozódó elvándorlása miatt, a szerb ortodoxok használják. 1858-tól a Temesvár–Báziás-vasútvonal egyik állomása. A vasút megjelenése a század második felében a Bánát legjelentősebb gabonakereskedelmi és malomipari központjai közé emelte. Mint Temes vármegye egyik járásának a székhelye, 1871-től járásbíróságnak, 1883-tól pedig adóhivatalnak adott otthont. 1850-ben már létező zsidó közössége 1882-ben épített magának zsinagógát.[6]
A 20. század elején egy hengermalom és három gőzmalom, két téglagyár, gépgyár, vasöntöde, kalapgyár, építőanyag-ipari telep működött a közigazgatási reform által nagyközséggé visszaminősített Dettán.
1885-ben létesített parkja és a már 1902-ben bevezetett villanyvilágítás miatt a Monarchia legszebb községének nevezték. Több takarékpénztárral is büszkélkedhetett. Wilhelm Wettel 1875-ben alapított benne nyomdát, majd 1881-ben Julius Fackler elindította a Dettaer Zeitung című hetilapot, amely egészen 1939-ig megjelent. 1883-ban iparostanonciskolát, 1895-ben a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek leánynevelő intézetet hoztak létre benne. 1914-ben egy állami polgári iskola is létesült, amelyet a román állam 1924-ben reállíceummá alakított át.
1918–1919-ben szerb katonai megszállás alatt állt, majd Romániához csatolták. Az új határok megbénították korábbi, gabonatermesztésre alapozott gazdaságának fejlődését, de új iparágak indultak fejlődésnek. Viktor Felser 1921-ben porcelán- és üvegfestő műhelyt alapított, karlsbadi mesterekkel. 1925-ben, egy régi malomépületben egy furnérgyár kezdte meg a termelést. A szocializmus alatt (Plapaf néven) a legjelentősebb dettai üzem volt, 1990-ben ezerhatszáz főt foglalkoztatott, és 2005-ben szűnt meg. Az 1889-ben Alois Buchmann által alapított téglagyár 1925-ben évi majd hárommillió téglát gyártott. A két világháború között tejfeldolgozó üzem is létesült, amely túlélte a világháborút, majd a szocializmus évtizedeit, 1990 után egy ideig joghurtot is előállított, de még az 1990-es években megszűnt. A gyárak a környező nagybirtokok mezőgazdasági népessége köréből toborozták munkásaikat. Különösen sok magyar mezőgazdasági munkás érkezett a környező tanyákról és a kisajátított zsidó birtokokról. (A magyar népesség növekedése a kb. 4-500, a magyar uralom alatt „magyar”-ként nyilvántartott, később „disszimilálódó” dettai sváb és a repatriálások miatt a statisztikai adatok alapján nem ilyen látványos.)
A második világháború alatt katonai repülőteret működtettek benne. 1944. augusztus végén a német lakosság egy része az átvonuló német csapatokkal együtt elmenekült. 1945 januárjában a szovjetek a 17 és 45 év közötti német férfiak többségét szovjetunióbeli kényszermunkatáborokba deportálták. Szerbek már a huszadik század első felében elkezdtek betelepülni Szókáról és más környékbeli falvakból. Bolgárok nagyobb számban csak a második világháború után érkeztek Dettára, elsősorban Brestyéről. 1951-ben, a „titóizmus” elleni harc jegyében helyi szerbeket, németeket és magyarokat deportáltak a Bărăganra.
1968-ban kapott ismét városi rangot. 1985-ig működött a városban nyolc osztályos magyar, 1988-ig nyolc osztályos német iskolai tagozat. A 2000-es években Temes megyében elsőként itt épült a települést elkerülő körgyűrű.
Népesség
[szerkesztés]- 1900-ban 3997 lakosából 2889 volt német (72,27%), 760 magyar (19,01%), 222 román (5,55%), 87 szerb (2,17%) és 37 bolgár (0,92%) anyanyelvű; 3302 római katolikus, 294 ortodox, 191 zsidó, 131 evangélikus, 44 református, 30 görögkatolikus vallású. 67%-uk tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 30%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 5786 lakosából 3537 volt román (61,13%), 1147 magyar (19,82%), 392 német (6,76%), 327 szerb (5,65%), 202 cigány (3,49%) és 133 bolgár (2,29%) nemzetiségű; 3480 ortodox és 1996 római katolikus vallású.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Temesvár–Alsósztamora-Temesmóra-vasútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]- A neogótikus római katolikus templom 1900-ban, az ortodox kápolna 1924-ben épült.
- Termálstrand és az 1885-ben létesített park.
- Reviczky Gyula emléktáblája szerelmének, Bakálovich Emmának egykori lakóházán és Bakálovich Emma sírja a temetőben.
- Helytörténeti múzeum a műemlék jellegű tűzoltótoronyban.
Gazdasági élete
[szerkesztés]- A legtöbb alkalmazottat foglalkoztató üzemek 2012-ben a Prevent (autókárpitok és ülések gyártása), a Takata-Petri (kormánykerekek), a TRW (autóbiztonsági rendszerek) és az Alu Metall Guss alumíniumöntödéje.
- Több kisebb élelmiszer- és textilipari vállalkozás is működik a városban.
- Továbbra is fontos szerepet játszik a földművelés.
Oktatás
[szerkesztés]- Szent Miklós Iskolacsoport, az I–IV. osztályban magyar tagozattal.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt dolgozott nevelőként 1875–1877-ben Reviczky Gyula.
- Itt született 1883-ban Haubrich József szociáldemokrata politikus, a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, a Peidl-kormány hadügyminisztere.
- Itt született 1898-ban Szimonisz (Simonis) Henrik költő, elbeszélő, műfordító, újságíró, lapszerkesztő.
- Itt született 1926-ban Szőcs Gyula pedagógus, muzeológus, Bartók-kutató.
- Itt született 1944-ben Mihai J. Spăriosu irodalomtudós.
- Itt született 1950-ben Miodrag Milin történész.
- Itt született 1966-ban Ovidiu Ganț, a Romániai Német Demokrata Fórum képviselője a román parlamentben.
Testvértelepülései
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Emil Petrovici: Material onomastic din Atlasul lingvistic român II. Anuar de lingvistică și istorie literară 32 (1988–91), A. köt., 167. o.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
- ↑ Ionel Popescu: Comunităţile evreieşti din Banat, secolele XVIII-XIX. Timişoara, 2007, 151–2. o.
Források
[szerkesztés]- Szmida Lajos: Temes vármegyei Detta nagyközség múltja és jelene. Temesvár, 1900
- Dan N. Buruleanu – Ion Traia: Deta: album monografic (2012) PDF
- Farkas László: Detta magyarsága a bánsági magyarság sorskérdéseinek tükrében. Magyar Kisebbség, 1941, 13–14. sz.
- Bugyi Aranka: Etnia maghiară din Deta. Timisiensis, 2000, 1. sz.
További információk
[szerkesztés]
- A város hivatalos lapja (románul)
- A szerb ortodox templomról (szerbül)
- A római katolikus templom és orgonája (leírás és fényképek) (németül)
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}