Kastély (település)
Kastély (Coșteiu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Temes |
Község | Kastély |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 307125 |
SIRUTA-kód | 156482 |
Népesség | |
Népesség | 2184 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 19[1] |
Népsűrűség | 26,12 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 109 m |
Terület | 83,63 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 44′, k. h. 21° 51′45.733333°N 21.850000°EKoordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 21° 51′45.733333°N 21.850000°E | |
Kastély weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kastély (Kostély, románul: Coșteiu) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Lugostól hét kilométerre északkeletre, az E70-es út mentén, a Temes jobb partján fekszik.
Nevének változásai
[szerkesztés]Először egy 1554-es defterben jegyezték fel nevét, Pošaqaštıl alakban. 1597-ben Kastely, az 1690-es években készített térképen Kustil néven említették. Az anyatelepüléstől délkeletre 1758 után hozták létre Kiskostély (1911-től Kiskastély) falut. A korábbi Kastély/Kostély neve ezután mint Nagykostély (románul Coșteiul Mare) szerepelt, majd a belügyminiszter 1911-es hatállyal a Nagykastély nevet állapította meg a számára.[2]
Története
[szerkesztés]Nagy- és Kiskastélyt 1924-ben egyesítették. A mrakoniai kolostor szerzetespapja 1658-ban írta össze Kostély ortodox egyházát.[3] A település mellett nyílik az a tápcsatorna, amely a Bega vizének egy részét a Temesbe vezeti. A csatornát és a kezdeténél a zsilipet 1758 és 1763 között, Maximilian Freimaut tervei alapján építették. Ekkor telepítették Kiskostély falut, hogy lakói kezeljék és rendszeresen tisztítsák a zsilipet. A 18. században és a 19. század első felében Kostély a bánsági sócsempészet központi elosztóhelye volt, ahol a hatóságok ezért egy csempészfővigyázói állást is rendszeresítettek.[4] 1816-ban itt járt Kazinczy Ferenc, aki feljegyezte, hogy szokatlanul hosszú, lábikráig érő ingbe öltözött és szokatlanul kövér román parasztokat és „tekercsekbe” font hajú lányokat látott itt.[5] 1847-ben, harminc családdal alakult meg görögkatolikus egyházközsége, majd 1858-ban papjukkal együtt a lakosság többsége, nyolcvan család, szintén áttért görögkatolikusnak.[6] 1849. augusztus 15-én, az 1848–49-es szabadságharc egyik utolsó csatájában az egyesült orosz–osztrák erők Kiskostélynál megfutamították a magyarokat. Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1977-ben beléolvadt Szilha falu.
Látnivalók
[szerkesztés]- A Begát a Temessel összekötő tápcsatorna elején, a zsilip felett az 1758-ban elhelyezett emléktábla. A zsilipházat az 1860-as években újjáépítették.
Népessége
[szerkesztés]- Az akkor még két falunak 1900-ban összesen 1629 lakosa volt, közülük 1575 volt román, 31 magyar és 23 német anyanyelvű; 889 görögkatolikus, 688 ortodox, 23 római katolikus és 21 zsidó vallású.
- 2002-ben 2316 lakosából 2156 volt román, 120 cigány és 29 magyar nemzetiségű; 1933 ortodox, 187 görögkatolikus, 70 pünkösdi, 51 baptista, 39 adventista, 18 református és 17 római katolikus vallású.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 187. és 262. o.
- ↑ A lugosi ortodox esperesség honlapja Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ Ioan Cipu: Fragmentarium făgețean, 1733–1920, 2. köt., opidul/târgul Făget, Lugoj, 2008, 45–46. o.
- ↑ Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Kolozsvár, 1944, 2. köt., 8–9. o.
- ↑ Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 221. o.
Források
[szerkesztés]- Jancsó Árpád: A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója. Temesvár, 2007