Gödrös
Gödrös (1899-ig Krivostyán, szlovákul: Krivošťany) Őrmező városrésze Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Nagymihálytól 15 km-re északra, a Laborc bal partján fekszik. Őrmező keleti, a Laborc bal oldalán fekvő részét képezi.
Története
[szerkesztés]1418-ban „Cryostyan” néven említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KRIVOSCSÁNY. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik n. ny. Őrmezőhöz 1/4 órányira, d. Sztrárának szomszédságában, térséges, és partos határja három nyomásbéli, gabonát, árpát, középszerűen terem, búzát, zabot, tsekéllyebben, szőlejek van, erdőjök bikkes, és tölgyes, réttye nints, gyümöltsel bővelkledik, piatza Homonnán.”[1]
1828-ban 62 házában 467 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Krivostyány, Zemplén v. tót-orosz falu, Sztára fil., 209 romai, 205 g. kath., 24 zsidó lak., 147 hold szántófölddel. F. u. gr. Sztáray, Szirmay, Okolicsányi. Ut. p. N. Mihály.”[2]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Gödrös, azelőtt Krivostyán. Laborczmenti tót kisközség 73 házzal és 367 lakossal, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. Postája Szátára, távírója és vasúti állomása Nagymihály. 1419-ben a Nagymihályi és a Tibai családok birtoka. 1454-ben Nagymihályi Agathát iktatják egyes részeibe, 1484-ben pedig Básthi Lászlót, de ugyanakkor a Lucskaiaknak is van itt részük. 1506-ban Sempsei Ferencz, hat évvel később Kasuhi János, Jakab és Imre, három évvel ezután Tibai Balázs, 1520-ban pedig Sztrithei Zsigmond és Balázs vannak birtokosaiul említve. 1562-ben Forgách Simont, 1575-ben Barlas Istvánt, 1579-ben Máriássy Pált, 1583-ban Nádasdy Miklóst iktatják egy itteni részbirtokba, míg az 1598-iki összeírás Nagymihályi Dénes és György özvegyeit, Sztáray Ferenczet, Eödönffy Kristófot, Paczoth Ferenczet, Vinnay Pált, Pozsgay Istvánt, Nyárády Albertet és Bankó Mihályt sorolja fel. A XVIII. században is a Sztáray grófok és az Okolicsányiak az urai, e század végén és a mult század elején pedig kivülök még a Berzeviczy, Dessewffy és Fejérváry családok. Ezidőszerint nagyobb birtokosa nincsen. A faluban róm. kath. templom van, melynek építési ideje ismeretlen.”[3]
1910-ben 342, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.
1960-óta Őrmező része.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1816-ban épült, 1927-ben átépítették.
Lásd még
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
|
Ez a szlovákiai településrészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |