Nagycigánd

Nagycigánd
Nagycigánd körpecsétje (1787)
Alapítás	1347
Megszűnés	1923
Oka	egyesülés Kiscigánddal Cigánd néven
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése
Nagycigánd Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 15′ 48″, k. h. 21° 53′ 31″48.263333, 21.891944
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycigánd témájú médiaállományokat.

Nagycigánd egykori kisközség volt Zemplén vármegyében a Tisza mellett, a Bodrogközben. 1923-ban egyesült Kiscigánddal Cigánd néven.

Történet

Nagycigándi utcakép (régi képeslap – 1910 körül)

A hajdanán egységes Zygand, egy hosszú ideig elhúzódó birtokviszályos per folytán, 1347-ben kettészakadt. A per egyik résztvevője Losonczy Dénes szörényi bán, a másik pedig Berencsi István fiai: László és Domokos voltak. A Berencsiek Cigándját: „quondam possessionem ipsorum Zygan vocatam, in Zemplenyesi iuxta fluvium Thyciae” - azaz: a korábban Zygannnak nevezett birtokot, a település Tiszához közelebb eső részét nevezték később Nagycigándnak. .

Báró Sennyei Miklós kápolnája Nagycigándon (Erzsébet-tanya)

A BK.G.V nagycigándi állomása (1920 körül)

Sorsa a 16. század második feléig összefüggött Kiscigándéval. Az 1598. évi összeírás Melith Pált, Rákóczi Zsigmondot, Bakos Jánost, Vécsey Sándort említi birtokosainak. Az 1620-as években lépett be a község történelmébe a Sennyey nemzetség, amely csaknem a 20. század közepéig meghatározója volt a falu életének. Először Sennyey Istvánt és Sennyey Sándort említi birtokosaiként, majd 1684-ben Sennyeiné Széchy Máriát. 1774-ben gróf Sennyey Imre, báró Sennyey László, báró Bánffy Mihály, báró Vay László, Vay Miklós, Ibrányi Miklós és Ibrányi Károly voltak földesurai a nagycigándi határnak. A 19. század elején gróf Mailáth József és gróf Mailáth Antal, báró Sennyey Istvánné, báró Bánffy Pál, gróf Vay Ábrahám, Kálnay Kristóf, Szerencsy István, Ibrányi Antal és az Olchváriak birtokolták.

A község lakosai gyékényszövésből éltek, amit piaci eladásra is készítettek . 1831-ben, 1855-ben és 1893-ban kolera pusztította lakosait, 1865-ben pedig az árvíz okozott nagy károkat.

Közigazgatásilag Nagycigándhoz tartozott Gorsó-tanya és Erzsébet-tanya. Ez utóbbi tanya báró Sennyei Miklós birtoka volt, aki kápolnát is építtetett ezen a helyen, melynek Árpád-házi Szent Erzsébet volt a védőszentje.

A Bodrogközi Gazdasági Vasút (BK.G.V) építése Nagycigándról indult két irányban 1912-ben. Királyhelmecre illetve Sárospatak irányába. A vasútvonalat 1913. augusztus 13-án adták át.

Közigazgatását 1923-ig a Kiscigándi körjegyzőségen intézték. 1922-ben Kis- és Nagyczigánd vezetése a lakosság jóváhagyásával az egyesülés mellett döntött. A magyar királyi belügyminiszter jóváhagyása után a két kisközség 1923-ban hivatalosan is egyesült és nagyközséggé alakult.

Nagycigánd az irodalomban

Kántor Miály, Az ezeréves cigándi malom című írásában megemlíti, hogy Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 1884 és 1901 között készült nagyszabású 21 kötetből álló könyvsorozat egyik kötetében Jókai Mór a következőket írta a községről:

„Czigánd: hírhedett nagy falu, nem is egy, de kettő. Templomát azért építette kimagasló helyre, hogy legalább a tornyát Kis-Czigánd is láthassa.”

– Jókai Mór (1891)

További információk

• Nagy Czigánd Urbarioma - Mária Terézia úrbéri tabellák

Források

• ↑ Hajdú 1997: Hajdú Imre. Cigánd története 1289-1972. Cigánd: Cigánd nagyközség önkormányzata, 11–143. o. (1997). ISBN 963-034-320-7 
• ↑ Reiszig Ede 1898: Vende Aladár: Zemplén vármegye községei. Magyarország vármegyéi és városai. Arcanum Adatbázis Kft. 2004.
• ↑ Nagy I. 2004: Hegyi József. Kántor Mihály, a Bodrogköz kutatója. Cigánd: Nagyközségi Önkormányzat, Cigánd (2004)