Ugrás a tartalomhoz

Jakucs László

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakucs László
Életrajzi adatok
Született1926. január 21.
Sarkad
Elhunyt2001. december 1. (75 évesen)
Szeged
Ismeretes mintgeológus
Nemzetiségmagyar magyar
Állampolgárságmagyar magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Pázmány Péter Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületföldrajztudomány
Kutatási területszpeleológia
Tudományos fokozatföldrajztudományok doktora
Szakintézeti tagságCsongrád megyei TIT elnöke
Enviromental Change on Karst Area Bizottság tagja
Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Osztálya elnöke
Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagja
MTA Földrajzi Tudományos Bizottság tagja
Nemzetközi Földrajzi Unió Nemzeti Bizottsága tagja
TMB Földrajz-Meteorológiai Szakbizottsága tagja
Munkahelyek
József Attila Tudományegyetemtanszékvezető egyetemi tanár (1964–1992)
Magyar Állami Földtani Intézetgeológus (1949–1953)
Jelentős munkáiAz Aggteleki cseppkőbarlang (1952)
A Béke-barlang felfedezése (1953)
A karsztok morfogenetikája – a karsztfejlődés varienciái (1971)
Tudományos publikációk száma4
Szakmai kitüntetések
Herman Ottó-érem (1962)
Kadić Ottokár-érem (1974)
Pro Natura díj (1998)
Eötvös József-koszorú (1999)
Vass Imre-érem (2001)
Hatással voltak ráVadász Elemér, Kádár László
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakucs László témájú médiaállományokat.

Jakucs László (Sarkad, 1926. január 21. – Szeged, 2001. december 1.) magyar geológus, tanszékvezető egyetemi tanár. Öccse Jakucs Pál akadémikus, botanikus, ökológus professzor.[1]

Életrajza

[szerkesztés]

1926. január 21-én született Sarkadon. Apja Jakucs László tanító, Debrecen és Hajdú vármegye tanfelügyelője, anyja Csató Margit általános iskolai tanár. Szülővárosában töltötte élete első kilenc évét, ezután Debrecenbe költöztek, a középiskolát is ott végezte el. Egyetemi tanulmányait 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, ahol földrajzot, kémiát, biológiát majd földtant hallgatott.

Már az egyetemi évei alatt barlangokkal kezdett foglalkozni, legelső – kis híján végzetes – barlangi élményei a Budapest határában lévő Hét-lyukhoz, majd pedig a solymári Ördöglyuk-barlanghoz fűződtek. 20 éves korában néhány hallgatótársával együtt, külső segítség nélkül – ez volt első komolyabb szakmai eredménye – feltérképezték az esztergomi Sátorkőpusztai-barlangot, ezt a bükk-vidéki Létrás-tetői-barlang követte. Habár Vadász Elemérnek volt aspiránsa, egyetemi doktori címét Kádár László debreceni geográfusnál szerezte meg. 1949 és 1953 közt a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa volt. Az itt töltött ideje alatt, korábbi kutatási pontatlanságokból kiindulva kimutatta, hogy az aggteleki Baradla-barlangrendszer üreghálózata mellett léteznie kell a területen egy másik, önálló barlangrendszernek is. E felismerése nyomán fedezte fel 1952-ben a mai ismeretek szerint 7 kilométer hosszú aggteleki Béke-barlangot. Ez volt a világ első olyan barlangfelfedezése, amely nem a véletlen műve, hanem tudományos kutatás eredménye volt. Az ott szerzett tapasztalataira építve írta meg Az Aggteleki cseppkőbarlang (1952) és a Béke-barlang felfedezése (1953) című műveit. 1953-ban feltárta a Pénz-pataki-víznyelőbarlangot és az aggteleki rövid Alsó-barlang egy rövidebb szakaszát is. Ezen szakmai érdemei miatt még abban az évben kinevezték az Aggteleki-cseppkőbarlang igazgatójának. Ezt a tisztséget tíz éven át, 1963-ig látta el. Ez idő alatt is számos publikációja volt, főleg a barlang- és karsztkutatásról.[2]

1961-ben kandidátusi minősítést nyert az Általános karsztgenetikai, morfológiai és hidrográfiai problémák vizsgálata az Aggteleki-karszton című értekezésével.[3]

A tudományos előrelépés újabb állomásaként 1963-ban elfogadta a szegedi József Attila Tudományegyetem felkérését: 1964-ben megszervezte a Természeti Földrajzi Tanszéket, amit 28 éven át vezetett. Tudományos kutatásai célkeresztjében továbbra is főleg a karsztjelenségek álltak: 1971-ben jelent meg összegző műve A karsztok morfogenetikája – a karsztfejlődés varienciái címmel, amellyel elnyerte a földrajztudományok doktora tudományos fokozatot. A művet angol és orosz nyelvre is lefordították, számos országban kiadták. Ez a mű számít külföldön a legtöbbször idézett hazai földrajzi munkának mind a mai napig.

Utolsó éveiben Korzika gránitterületeivel és hazai karsztterületek őskarsztos (paleokarsztos) sajátságainak feltárásával foglalkozott, de még élete utolsó évében is szervezett tanulmányutat, ezúttal Kubába. 2001. december 1-jén, munkavégzés közben érte a halál, utolsó útjára családtagok, kollégák, barátok és tanítványok hatalmas serege kísérte a szegedi Belvárosi Temetőbe.[4][5]

Ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő munkássága is kiemelkedő volt. Mintegy 120 tudományos közleményén kívül számos ismeretterjesztő természetfilmet is készített. Az általa jegyzett tankönyvekből földrajzosok több generációja tanult és tanul most is.

Szervezeti, bizottsági tagságai

[szerkesztés]
Jakucs László emléktáblája a szülőházán, Sarkadon.

Kitüntetései

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Róla nevezték el a Jakucs László-barlangot. Sarkadi szülőházán emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Emlékére egykori tanszékén a Szegedi Tudományegyetem minden évben megrendezi a Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Földrajzversenyt. Archiválva 2020. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

Nevét őrzi az 591964 Jakucs kisbolygó.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jakucs László - Névpont 2024 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  2. ↑ Jakucs László rövid életrajza. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  3. ↑ SRAGNER MÁRTA: JAKUCS LÁSZLÓ ÉLETÚTJA ÉS BILIOGRÁFIÁJA. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  4. ↑ Index - exit - Elhunyt Jakucs László, geológusprofesszor. index.hu. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  5. ↑ Csizmadia Norbert: In memoriam Jakucs László. web.archive.org, 2007. november 17. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  6. ↑ (2022. július 4.) „WGSBN Bulletin” (angol nyelven). WGSBN Bulletin 2 (9), 10. o, Kiadó: IAU International Astronomical Union. ISSN 2789-2603 ISSN 2789-2603. 

Források

[szerkesztés]
  • Tóth József (szerk.): Jakucs László, a tudós, az ismeretterjesztő és a művész; Komló, Rotari nyomda, 2002 ISBN 963-430-174-6
  • -sand- (Hegedűs András): Solymárról indult a hazai barlangkutatások atyja. Szólj Már III. évfolyam 12. szám, 2006. december

További információk

[szerkesztés]

Az interneten elérhető könyvei

[szerkesztés]

További könyvei

[szerkesztés]
  • Cseppkőország mélyén (Móra, 1964, ismeretterjesztő könyv fiataloknak)
  • Szerelmetes barlangjaim (Akadémiai Kiadó, 1993.)

További irodalom

[szerkesztés]
  • Nyári Diána – Csuták Máté – Keveiné Bárány Ilona szerk.: A karsztok bűvöletében. Rendhagyó emlékezés Jakucs Lászlóra. GeoLitera – Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged, 2011. 190 p. ISBN 978-963-306-118-3
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakucs_László&oldid=27442769”