Ugrás a tartalomhoz

„Szatmárpálfalva” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a +NUTS
AtaBot (vitalap | szerkesztései)
a Hivatkozások: források --> jegyzetek AWB
 
(20 közbenső módosítás, amit 17 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Román település infobox
{{Román település infobox
| román név= Păuleşti
| román név= Păulești
| magyar név= Szatmárpálfalva
| magyar név= Szatmárpálfalva
| történelmi régió= Partium
| történelmi régió= Partium
| fejlesztési régió = Északnyugat-romániai fejlesztési régió
| fejlesztési régió = Északnyugat-romániai fejlesztési régió
| megye= Szatmár
| megye= Szatmár
| rang= község
| rang= községközpont
| beosztott falvak= [[Amac]], [[Hirip]], [[Ombod]], [[Oroszfalva]], [[Pettyén]]
| polgármester= Nagy József
| irányítószám= 447230
| irányítószám= 447230
| körzethívószám= 0261
| körzethívószám= 0261
| magyar lakosság= 302
| népesség forrás= {{Vargaarpad}}
| község népesség= 4359
| község népesség éve= 2002
| község népesség forrás= http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=3&id=2166
| magyar lakosság= 302
| terület= 41,71
| terület= 41,71
| szélességi fok= 47
| szélességi fok= 47
40. sor: 34. sor:
[[1703]]-ban itt a [[Szamos]]-part füzeseiben rejtőztek el [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] [[kurucok|kurucai]], mikor [[Szatmári vár|Szatmárt]] ostromolták, s itt volt a táborozás középpontja is.
[[1703]]-ban itt a [[Szamos]]-part füzeseiben rejtőztek el [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] [[kurucok|kurucai]], mikor [[Szatmári vár|Szatmárt]] ostromolták, s itt volt a táborozás középpontja is.


[[1749]]-ben ''Eötvös László'', ''Sándor'' és ''Imre'', valamint a ''Szeleczky és ''Szögyéni'' családok is részeket szereztek itt, de a település fő birtokosa azonban a gróf [[Teleki család]] lett, s az övék maradt a [[XIX. század]] végéig, ekkor ''Gerando Attiláé'' lett.
[[1749]]-ben ''Eötvös László'', ''Sándor'' és ''Imre'', valamint a ''Szeleczky'' és ''Szögyéni'' családok is részeket szereztek itt, de a település fő birtokosa azonban a gróf [[Teleki család]] lett, s az övék maradt a [[19. század]] végéig, ekkor ''[[De Gerando Attila|De Gerando Attiláé]]'' lett.


A [[XX. század]] elején ''Gerando Félix'' és ''Horváth Bertalan'' volt Szatmárpálfalva birtokosa.
A [[20. század]] elején ''Gerando Félix'' és ''Horváth Bertalan'' volt Szatmárpálfalva birtokosa.


== Nevezetességek ==
== Nevezetességek ==
* Református temploma [[1890]]-ben épült. Az előző templom - a [[Szamos]] áradásai miatt - fából épült templom volt.
* Református temploma [[1890]]-ben épült. Az előző templom a [[Szamos]] áradásai miatt fából épült templom volt.

== Testvértelepülések ==
*[[Seregélyes (Magyarország)|Seregélyes]],<ref>{{cite web |url=http://www.seregelyes.hu/index.php?page=menupont&oldal=21 |title=Seregélyes nagyközség testvértelepülései |accessdate=2012-08-13 | publisher=seregelyes.hu |format=PHP |language=magyar }}</ref> {{Magyarország}}

== Hivatkozások ==
{{jegyzetek}}


== Források ==
== Források ==
* Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
* {{Borovszky Samu: Szatmár vármegye}}
{{források}}


{{Szatmár megye közigazgatása}}
{{Szatmár megye közigazgatása}}


[[Kategória:Szatmár megye települései]]
[[Kategória:Szatmár megye települései]]
[[Kategória:Szatmár vármegye települései]]

[[en:Păuleşti, Satu Mare]]
[[eo:Păuleşti (Satu Mare)]]
[[it:Păuleşti (Satu Mare)]]
[[pt:Păuleşti (Satu Mare)]]
[[ro:Păulești, Satu Mare]]
[[vo:Păuleşti (Satu Mare)]]

A lap jelenlegi, 2021. február 13., 23:56-kori változata

Szatmárpálfalva (Păulești)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségSzatmárpálfalva
Rangközségközpont
Irányítószám447230
Körzethívószám0261
SIRUTA-kód138440
Népesség
Népesség1968 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság302 fő
Népsűrűség47,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság123 m
Terület41,71 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 46′ 60″, k. h. 22° 55′ 00″47.783300°N 22.916700°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 60″, k. h. 22° 55′ 00″47.783300°N 22.916700°E
SablonWikidataSegítség

Szatmárpálfalva falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Szatmárpálfalva (Pálfalva) nevét az oklevelek 1428-ban már mai alakjában említették. Pálfalva a Dobrachhiak ősi birtoka volt.

1379-ben a Dobrachhy család tagjai Megyeri Simon bán fiainak hatalmaskodásai ellen tiltakoztak.

1399-ben a család tagjai osztozkodtak birtokaikon, s ez osztozkodáskor Dobrachy Pál lett a település ura, majd fiaié lett, akik már Pálfalva Burján néven szerepeltek.

1431-ben Dobray János és László birtoka volt, később pedig a Szatmári vár tartozéka lett, s az maradt egészen 1696-ig.

1626-ban Királydaróczi Debreczenyi Tamás és felesége, Tarjányi Margit szerzett itt részbirtokot.

1703-ban itt a Szamos-part füzeseiben rejtőztek el Rákóczi kurucai, mikor Szatmárt ostromolták, s itt volt a táborozás középpontja is.

1749-ben Eötvös László, Sándor és Imre, valamint a Szeleczky és Szögyéni családok is részeket szereztek itt, de a település fő birtokosa azonban a gróf Teleki család lett, s az övék maradt a 19. század végéig, ekkor De Gerando Attiláé lett.

A 20. század elején Gerando Félix és Horváth Bertalan volt Szatmárpálfalva birtokosa.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Református temploma 1890-ben épült. Az előző templom – a Szamos áradásai miatt – fából épült templom volt.

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Seregélyes nagyközség testvértelepülései (magyar nyelven) (PHP). seregelyes.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)

Források

[szerkesztés]
  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.