Gilvács
Gilvács (Ghilvaci) | |
Római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Majtény |
Rang | falu |
Községközpont | Kismajtény |
Irányítószám | 447202 |
SIRUTA-kód | 138235 |
Népesség | |
Népesség | 355 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 106 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 118 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 40′ 42″, k. h. 22° 40′ 15″47.678390°N 22.670816°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 42″, k. h. 22° 40′ 15″47.678390°N 22.670816°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilvács témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gilvács (románul Ghilvaci, németül Gilwatsch) település Romániában, Szatmár megyében. 1992-ben 399 lakosa volt.
Fekvése
[szerkesztés]A Kraszna partján, Nagymajtény közelében fekszik.
Története
[szerkesztés]Gilvács nevét 1393-ban Gyluach, 1466-ban Gelwach alakban írták a korabeli oklevelek.
1398-ban a Szántói Petten család birtoka volt. 1391-ben és 1417-ben itt iktatták be Báthori Istvánt (későbbi országbírót) és fivérét, Báthori Benedeket, az ecsedi uradalom urait. 1609-ben a Báthoryak után Tedy Bálint kapta meg, később újra az ecsedi uradalomhoz tartozott, s Bethlen-, majd Rákóczi-birtok lett.
A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg, és svábokat telepített ide 1751-ben, ők lettek a település újbóli megalapítói.
Lakossága 1941-ben 738 fő, amelyből 28 német volt.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.