Atya (Románia)
Atya (Atea) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Pusztadaróc |
Rang | falu |
Községközpont | Pusztadaróc |
Irányítószám | 447131 |
SIRUTA-kód | 137693 |
Népesség | |
Népesség | 373 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 238 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 115 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 52′ 15″, k. h. 22° 47′ 19″47.870904°N 22.788663°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 15″, k. h. 22° 47′ 19″47.870904°N 22.788663°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Atya (románul: Atea) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Atya Szatmárnémetitől északnyugatra, a román-magyar határ közelében, Nagypeleskétől délre fekvő település.
Története
[szerkesztés]A települést a korabeli oklevelek 1462-ben említik először, nevét ekkor Athya alakban írták.
A falu az Atyay nemzetség ősi birtoka volt. 1445-ben az Atyay család kihalása után, a birtokot Bornemisza Boldizsár és Kusalyi Jakcs Mihály örökölték. 1524-ben a Kusalyi Jakcs család kihalta után Atyát Drágfi János kapta meg királyi adományként. 1550-ben Rosályi Kún László is részbirtokot kapott itt, mely még az 1600-as években is birtokában volt. 1546-ban János Zsigmond foglalta el Atya községet. Atya akkoriban jelentős helynek számított, többször tartottak ott megyegyűlést: így 1658-ban, és 1710-ben is.
A 19. század elején a Várday, a Péchy és a Zimány családoknak volt ak itt nagyobb birtokai, majd a Pataky, az Ackerman, a Szabó, a Paál, a Török, a Selyeby, a Lázin, a Tóth és a Surányi családok is birtokot szereztek a településen.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református templom - A 15. században épült.
- A református egyház őrzött egy 1648-ból való ezüstből vert érdekes úrvacsora osztó poharat is, melyet Balioki Szénás Ferenc és neje Kárási Kata ajándékoztak az egyháznak.
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.