Kožljak
| Kožljak | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Kršan |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Valdi Runko |
| Irányítószám | 52233 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 160 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 64 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 37″, k. h. 14° 10′ 41″45.177000°N 14.178000°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 37″, k. h. 14° 10′ 41″45.177000°N 14.178000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kožljak (olaszul: Cosliacco) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Labintól 12 km-re, községközpontjától 4 km-re északkeletre, az Učka-hegység nyugati lejtőin, a Čepić mező délkeleti szélén fekszik. A település két részből a középkori várból és a közelében fekvő újabb alapítású faluból tevődik össze.
Története
[szerkesztés]Az Učka-hegység nyugati lejtőin fekvő területen már a római korban a tengerpartra menő út vezetett át, mely még a középkorban is használatban volt. A középkorban az itt emelkedő 184 méteres magaslatra az ősi út közelébe vár épült, melyet a 12. század elejétől (1102) említenek „Iosilach” vagy „Gosilach” alakban. Ekkor az aquileai pátriárka fennhatósága alá tartozott. A latin nyelvű források szerint a 13. században Kožljak vára „Coslaco” néven már önálló uradalom központja volt. A 13. században a várnak a német neve a „Wachsenstein” került egyre inkább használatba. A vár, amelynek ma csak a romjai láthatók az utolsó láncszeme volt a Trieszttől a Ćićarija és az Učka-hegységen át húzódó, az Isztria északi részét átszelő az osztrák - velencei határt ellenőrző védelmi rendszernek. Legjelentősebb urai a Nikolić és Mojsijević családok voltak. Az uradalom a legnagyobb kiterjedését a zenggi származású Mojsijević család idején érte el, amikor területének határa a Učkán át húzódva a veprinaci uradalommal érintkezett, míg a völgyben a plomini és boljuni mezőig terjedt magában foglalva Brdo, Grobnik, Posert, Letaj, Šušnjevica és Nova Vas településeket. A régi vár alatt az idők során alakult ki az új Kožljak település, mely nemcsak a vár nevét vette át, hanem annak múltbeli örökségét és hagyományait is. A falunak 1857-ben 497, 1910-ben 574 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, valamit a Čepić-tó lecsapolása előtt halászattal is foglalkoztak. 2011-ben 159 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 497 | 430 | 477 | 490 | 556 | 574 | 635 | 579 | 466 | 543 | 424 | 333 | 250 | 196 | 193 | 159 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Kožljak várának[4] maradványai a településtől északkeletre egy 184 méteres magaslaton állnak. A vár valószínűleg egy őskori erődített település romjaira épült. A tornyokkal erősített védőfalakon belül lakó és gazdasági épületek álltak, mára kevés maradt belőlük. A legépebben az egykori román stílusú Szent Hadrianus plébániatemplom falai maradtak meg. Az egyhajós épületet 1834-ben bővítették. A falakon kívül még két kápolna áll. A Szent György kápolna a glagolita feliratos tábla szerint 1590-ben épült a kožljaki gróf kívánságára, míg a Zagrad felé vezető út mellett álló Szent Kereszt kápolna barokk szentélye a 18. században épült a középkori hajóhoz. Mindkét kápolnát temető övezi, melyet körítő fallal vettek körül.
További információk
[szerkesztés]- Kršan község hivatalos oldala
- A község turisztikai oldala
- Kožljak az Istrapédián
- Kožljak az Istarska enciklopédián
- Kožljak vára – Tibor Dinka blogja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5797.
