Ugrás a tartalomhoz

Kringa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kringa
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségTinjan
Jogállásfalu
PolgármesterMladen Rajko
Irányítószám52444
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség324 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság303 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 10′ 55″, k. h. 13° 50′ 06″45.182000°N 13.835000°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 55″, k. h. 13° 50′ 06″45.182000°N 13.835000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kringa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kringa (olaszul: Corridico) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Tinjanhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Isztria középső részén, Pazintól 15 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délre, a mély és termékeny Draga (Lim-völgy) feletti sziklás fennsíkon fekszik. A község második legnagyobb települése.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is éltek emberek, melynek kétségtelen bizonyítékai az itt talált szokatlan, de művészileg teljesen kidolgozott idolok. Kringa helyén már a vaskorban erődítmény állt, melyet később a rómaiak is megerősítettek. A Korona és Podkorona nevű dombokon a régészeti feltárások során több ókori feliratos töredék, sírkőlap és egy bronz Vénusz szobrocska is előkerült. A falu régi házaiba számos ókori feliratos kő van beépítve. Kringa első írásos említése 1102-ben „Curitico” illetve „Coriticum” alakban történt. A középkorban 1012-től az aquileiai pátriárkához, majd később a poreči püspökséghez, a 12. század végétől pedig a pazini grófsághoz tartozott. 1374-ben Habsburg birtok lett és a 20. századig az is maradt. Valvasor 17. századi rajza alapján a települést egykor védőfalakkal vették körbe, de ezeknek mára nyoma sem maradt. A településnek 1857-ben 815, 1910-ben 713 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 315 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal (szőlő, gabona, zöldség, gyümölcs) és állattenyésztéssel foglalkoznak.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma[2] 1787-ben épült. 1882-ben és 1982-ben renoválták. Egyhajós épület két oldalkápolnával és sekrestyével. Orgonáját 1912-ben építették. A templomnak öt oltára van, melyek közül a főoltár tiszta márványból készült. A homlokzatán középen Szűz Mária, két oldalán a két védőszent Szent Péter és Szent Pál szobrai állnak. 1888-ban épített különálló harangtornya 31 méter magas. A templom előtti téren ciszterna és két 1882-ben épített kávás kút látható.
  • A temetőben álló Szent Anna templom 1558-ban épült. Egyetlen kőből és fából készített oltára van, rajta Szent Anna szobrával. A homlokzat felett álló kis nyitott fülkés harangtornyában egy harang látható.
  • Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült. Egy fából faragott oltára van Szent Katalin szobrával. Ezen kívül még egy mennyezetfestménye említésre méltó.
  • Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült. Egy Szent Antal szobor és egy mennyezetkép látható benne.
  • A Kálvárián található keresztutat 1876-ban építették.
  • A falu ma egykori vámpírjáról Jura Grandoról a leghíresebb. A róla szóló furcsa eseményekről, melyek 1672-ben történtek Johann Weichard von Valvasor számol be a Krajnáról szóló "Die Ehre des Herzogthums Crain" című 1689-ben megjelent művében. Jura Grando tizenhat évvel korábban meghalt és eltemették, de a helyiek közül ezután is többen látták, hogy végigmegy a falun és kopogtat a házak ajtaján. Az egyik házban ahol Grando kísértete megjelent valaki hirtelen meghalt. Erre a helyiek elhatározták, hogy csoportosan lámpásokkal és kereszttel a temetőbe mennek, Grando testét kiássák és szívét karóval átdöfik. Amikor azonban a testet kiásták, döbbenten látták, hogy arca kipirult. Erre riadtan szétfutottak, de a prefektus újra összeterelte őket és a keresztet a sír fölé tartva ördögűző szavakat mondtak. Ezután megpróbálták a testet átdöfni, de az túl keménynek bizonyult. Végül egy baltával lefejezték, mire a sír csupa vér lett. Ezután a sírt visszatemették és a kísértések megszűntek.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
815 843 532 581 622 713 1176 1218 677 644 531 452 399 359 364 315

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]