Csomafája
| Csomafája (Ciumăfaia) | |
.jpg) | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Kolozsborsa |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kolozsborsa |
| Irányítószám | 407110 |
| SIRUTA-kód | 56309 |
| Népesség | |
| Népesség | 132 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 17 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 358 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 56′ 37″, k. h. 23° 37′ 22″46.943720°N 23.622721°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 37″, k. h. 23° 37′ 22″46.943720°N 23.622721°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csomafája témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csomafája (románul: Ciumăfaia) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Földrajz
[szerkesztés]Kolozsvártól 31 kilométerre északra fekszik. Az eredeti falumag a Borsa-patak jobb partján, a Dobogó-hegy (Donga) árvízmentes teraszára települt, nyugat–keleti irányban. A Borsa-patak szabályozása és a földreform után, az 1920-as években egy újabb településbokor jött létre a patak bal partján, a Kidére vezető út mellett. Északról a Biszó (Bíró-hegy), a Koszorúdomb és a Koromberek, délről a Dobogó-hegy, a Gyulai-hegy és az Őr-hegy veszik körbe. Határából 1943-ban 663 kataszteri hold volt szántó, 303 erdő, 187 rét és 116 legelő.
Nevének eredete
[szerkesztés]A tisztázatlan eredetű Csoma személynév és az 'erdő' jelentésű fa szó birtokos összetételéből keletkezett, jelentése tehát 'Csoma erdeje'. 1230-ban Chama, 1307-ben Chamafaya, 1446-ban Chomafay, 1449-ben Chomafaya, 1680-ban Czomofaja, 1839-ben (románul) Csumefáje néven említették. Román neve népetimológiás, ciumăfaie ugyanis a csattanó maszlag román neve.
Népesség
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]| Év | Lakossága | Magyar lakosság | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1850 | 454 | 141 | ||||||||||||
| 1881 | 488 | 162 | ||||||||||||
| 1900 | 486 | 161 | ||||||||||||
| 1920 | 400 | 98 | ||||||||||||
| 1941 | 610 | 117 | ||||||||||||
| 1956 | 598 | n.a. | ||||||||||||
| 1966 | 454 | 79 | ||||||||||||
| 1976 | 362 | 58 | ||||||||||||
| 1992 | 190 | 28 | ||||||||||||
| 2002 | 172 | 16 | ||||||||||||
| 2011 | 97 | 17 | ||||||||||||
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]2002-ben 172 lakosából 119 volt román, 37 cigány és 16 magyar nemzetiségű; 156 ortodox és 15 református vallású. 1850-ben még 454-en lakták, közülük 292 volt román, 141 magyar, 12 zsidó és kilenc cigány; 292 görögkatolikus, 130 református, 16 római katolikus, 12 zsidó és négy unitárius vallású.
Története
[szerkesztés]A Bórsód és a Hathold határrészben újkőkori, a református templom körül bronzkori települést tártak föl. Jelentős a Kidei-patak bal partján, a Palota dűlőben talált villa rustica (tulajdonosát egy felirat szerint Aelius Iuliusnak hívták), akvadukttöredék és a Kidei-patak beömlésénél feltárt hat fogadalmi oltárkő.[2] Doboka vármegyei kisnemesi falu volt. Az 1333-as pápai tizedjegyzék szerint plébánosa, Domokos 11 kolozsvári dénárt fizetett. Református egyháza 1766-ban, Sólyomkő filiával együtt 75 férfit és 56 nőt számlált. 1788-ban még anyaegyház, a 19. század végén már csupán filia volt. 1834-ben 486-an lakták, a többségük román jobbágy, a református magyar nemesek 133-an voltak. 1876-ban Kolozs vármegyéhez csatolták. Nemesi családjai közül 20. század elején nagyobb birtokosnak számítottak a Nánássy, Szőllősy, Bereczky, Szilágyi, Török, Zoltai, Pálffy, Ocsvay, Györffy, Ambrus és Butka családok.
Látnivalók
[szerkesztés]- Középkori eredetű református temploma szószékét Sipos Dávid készítette 1745-ben, alkotói korszakának első időszakában. 2007-ben a református egyház támogatásával és a hívek adakozásából felújították a templomot.[3]
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1819-ben Ocsvay Ferenc publicista, 1848–49-ben a Honvéd című lap szerkesztője.
Források
[szerkesztés]- K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
- Hodor Károly: Doboka vármegye' természeti és polgári esmértetése. Kolozsvártt, 1837
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-57-4
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [2] Archiválva 2021. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben és Erdély története
- ↑ PrintScreen.vm/id/23/mainarticle/false;jsessionid=0B4F2588E0251D4F76D7FA49D0CAF4A9 Szabadság 2007. szeptember 19.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)
További információk
[szerkesztés]Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}