Magyarfráta
| Magyarfráta (Frata) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarfráta |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407285 |
| SIRUTA-kód | 57751 |
| Népesség | |
| Népesség | 1533 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 93 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 21 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 396 m |
| Terület | 73,01 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 42′, k. h. 24° 03′46.700000°N 24.050000°EKoordináták: é. sz. 46° 42′, k. h. 24° 03′46.700000°N 24.050000°E | |
 | |
| Magyarfráta weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarfráta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarfráta (románul: Frata) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Kolozsvártól 45 kilométerre keletre, a Mezőségen, a Berkenyesi-patak völgyében fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Rogerius mester 1242-ben Frata néven említette. Nevéhez személynévi párhuzamot 1353-ból találunk egy román kenéz neveként, amely a román frate ('fivér') szóból keletkezett.
Története
[szerkesztés]Rogerius mester a tatárjárás pusztítását követően messze földön csak Frátán találkozott élő emberekkel. (Bár Rogerius falujának azonosítása a mai Magyarfrátával erősen kérdéses.) A falu a tatárjárás előtt a mai Szent László-keserűkút mellett feküdt, ahová a környékbeli magyarok minden év augusztus 1-jén zarándoklatot szerveznek.[2] A 15–17. században két Fráta, Magyar- és Oláhfráta létezett (1410, Fratha hungaricalis, 1426, Magyarfrata, ill. 1413, Wolahfratha), amelyek a 18. század elején olvadtak össze. Magyarfrátának 1570-től unitárius, 1600-tól református egyháza volt. 1699-ben országos vásár tartására kapott szabadalmat.[3] 1727-ben a Henter családnak állt benne kúriája. Alexandru Bătrâneanu 1848-ban megfenyítette lakosságát, amiért nem képviseltették magukat a balázsfalvi gyűlésen. A magyar vadászok 1849 márciusában 25 lakosát végezték ki.[4] Az 1990 táján itt élő magyar családok közül az Albert, a Busi, a Császár és a Jánosi családok az 1835 és 1889 közötti református anyakönyvekben is szerepelnek. 1945 után kivált belőle Oaș, Bethlentanya, Olariu, Pădurea Iacobeni és Rozor.
1880-ban 1792 lakosából 1421 volt román, 244 magyar és 120 cigány anyanyelvű; 1129 görögkatolikus, 398 ortodox, 142 református, 68 zsidó és 52 római katolikus.
2002-ben az 1730 lakosból 1488 volt román, 135 cigány és 107 magyar nemzetiségű; 1065 ortodox, 385 görögkatolikus, 100 református, 82 adventista és 55 pünkösdi vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1827-ben épült.
- Református temploma 1842-ben épült. A harang a régi templomból maradt meg, 1635-ben öntötték.[5]
Híres emberek
[szerkesztés]- 1808-tól három évtizeden át itt élt és gazdálkodott Kótsi Patkó János.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ 'Népújság 2004. június 29.. [2008. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 60–61. o.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Források
[szerkesztés]- Hints Miklós: Mezőségi magyar falvak helynevei. Budapest, 1993
- Kótsi Patkó János, A Régi és Új Theátrom Históriája, Sajtó alá rendezte Jordáky Lajos, 1973
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}